A kisiskoláskor: Mit kellene tudnunk róla?

Az elsős még óvodás

Egy osztályközösségben sokféle tanuló kerül napi kapcsolatba egymással. Vekerdy Tamás Gyerekek, óvodák, iskolák című könyvében figyelmeztet, hogy elsősünk érettsége szempontjából akár négy lépcsőfokban is különbözhet társától − ebben az életkorban ugyanis még mintegy háromhavonta mérhető a fejlődés. Együtt kell megtanulnia írni-olvasni a szeptemberi évvesztesnek és a hatodik születésnapját épphogy csak betöltő augusztusinak, holott egy teljes év, négy lépcsőfok nem elhanyagolható különbség. A padba beülő gyermek nem iskolás, hanem óvodás, valamikor hat- és nyolcéves kora között válik iskolaéretté. Az iskolakezdésnek mindenkinél megvan az a megfelelő időpontja, amelyet tanácsos volna eltalálni. Biztos jel, ha a nagycsoportos már kívánkozik az iskolába, sarkallja a vágy a tudás megszerzésére. A hatodik születésnapjukat nyáron ünneplők többségben még éretlenek. Az említett kötetből további két tanulságos adalékot ragadnék ki. Az egyik, hogy a hat-hét évesek mindössze hat-tizenkét percig képesek figyelni, koncentrálóképességük lassan nő tizenöt-tizenhét percig. Az iskolapadban viszont háromnegyed órás tanórákat kell nyugtalankodás nélkül kibírniuk. A másik: noha az elsős tanuló agya funkcióját tekintve fejlődésben van, mérete már olyan, mint a felnőttéé, tüdőlebenyeinek felszíne viszont csupán a majdani egyötöde. Ahhoz, hogy a kisdiák agyát légzőszerve megfelelően ellássa oxigénnel, naponta legalább négy-öt órát kellene ordítozva futkároznia a szabadban.

A nemek közti különbségek

Bár az újabb ismeretek alapján köztudott, hogy a fiúk érése más, lassabb ütemű, mint a lányoké, a gyakorlat mintha még mindig nem akarna tudomást venni a nemek közötti eltérések jelentőségéről. Steve Biddulph Hogyan neveljük a fiúkat? című könyvét olvasva döbbentem rá, hogy korábban sosem töprengtem el azon, vajon miért írtunk mi, lányok szebben és helyesebben az általános iskolában, miért ment nekünk jobban az olvasás, miért voltunk motiváltabbak, szorgalmasabbak, jobb magaviseletűek. A szerző részletesen kitér a fiúk és lányok közti különbségekre. Gyermekeink javát szolgáljuk, ha figyelembe vesszük, segítségükre fordítjuk ezeket a jellemzőket. A kiadványból megtudom, hogy a hat-hét éves kisfiúk hat-tizenkét hónappal éretlenebbek lány kortársaiktól, szellemileg a fiatalabb leányzókkal vannak egy szinten. Esetükben gyakrabban van szükség iskolába lépés előtt egy év halasztásra. Sok fiú szerencsétlennek érzi magát kisdiákként, elfordul a tanulástól, holott egyszerűen csupán arról van szó, hogy még nem kész rá. A lemaradás különösen a finom motoros koordináció – a ceruza fogása, az olló használata – terén mutatkozik meg. Mivel a fiúk a nagymotoros mozgásfejlődés szakaszában vannak, mozgatóidegeik még növekednek, minden porcikájuk testi aktivitásra ösztönzi őket, nem kis kihívást jelent számukra fészkelődés nélkül egy helyben maradniuk (amit a felnőtt rosszalkodásnak vélhet.) Az átlagos fiúnak harminc százalékkal nagyobb az izomtömege, mint a lánynak, fizikailag erősebb. Számos lehetőséget kellene biztosítanunk neki testmozgásra. Külön segítségre van szüksége ahhoz, hogy megtanulja kontrollálni magát. A srácok szeretnek rendetlenkedni, püfölik egymást, természetüknél fogva hajlamosabbak bizonyos fokú arroganciára. A lányok fegyvere ellenben a jobb verbális képesség, ők szavaikkal szurkálják a másikat. Az ő agyuk gyorsabban fejlődik. Míg a fiúk véráramában keringő tesztoszteron lelassítja a növekedést, a lányoknál az ösztrogén gyorsabb fejlődésre ösztönzi az idegsejteket. Bizonyos feladatok − például helyesírási, szóösszerakós gyakorlatok megoldása − során a gyengébb nem agyának mindkét féltekéjét igénybe veszi, a fiúk hajlamosak csak az egyiket használni, elméjükben ugyanis kevesebb kapcsolódás fut át egyik oldalról a másikra. Különösen a nyelv és a kifejezőkészség az erősebb nem gyenge pontja. Olyan készségekhez, mint az olvasás, az érzelmekről való beszéd, a konfliktusok békés kezelése az agy mindkét részére szükség van. A kisfiúk ezeken a területeken nagyobb támogatást igényelnek. Általában viszont fejlettebb a jobb agyféltekéjük, ezért ügyesek a matematikában meg a műszaki dolgokban, jobban érdeklődnek a gépezetek szétszedése iránt. Míg a kislányok jobbára vívódnak a problémákon, rájuk a cselekvésorientált tevékenység jellemzőbb − amint felfedeznek egy gondot, rögtön meg akarják oldani. Az iskolában a fiúk jobban kedvelik, ha egyértelmű utasításokat kapnak, a lányok csapatban, együttműködve szeretnek dolgozni. A fiúknál többször fordul elő születéskori agykárosodás, ezért köztük nagyobb arányban jelenik meg tanulási nehézség, és teljesítményükben lassabban érhető el segítséggel javulás, mint a hasonló problémával küzdő lányoknál.

Teljesítmény vagy kisebbrendűség

Erik Erikson pszichoanalitikus elmélete szerint a kisiskoláskor a teljesítmény vagy a csökkentértékűség kialakulásának jegyében zajlik. A fent tárgyaltak azt az elgondolkodtató kérdést is felvetik, hogy a felnőttek világa, az az oktatási rendszer, amelyben a gyermeknek teljesítenie kell, miért nem elsősorban az ő testi-lelki fejlődésének igényeihez szabja elvárásait. Nemes Lívia munkatársaival végzett vizsgálatai szerint ennek az életszakasznak tipikus konfliktusa a túlalkalmazkodás, ami a fiú kortársaknál érettebb, az új kihívásokkal sikeresebben megbirkózó kislányokra jellemzőbb. A diáklányok megfizetik az árát az iskolai követelményekhez való tökéletes idomulásnak: míg kisebb korban egészségesebbek a fiúknál, iskolásként ők a betegebbek. Pszichoszomatikus tüneteik hátterében a túlzott bizonyítási vágy miatti szorongás áll. A kisiskoláskor az az időszak, amikor a gyermek a korábbiaknál jobban meg szeretne felelni környezete elvárásainak. Szüksége van arra, hogy megtapasztalhassa az autonómia és a szakértelem érzését, a kitartás képességét. Fontos számára annak az élménye, hogy tetteivel ki tudja vívni az áhított megbecsülést, hogy képes olyan teljesítményre, mint mások. Fejlődését az serkenti leginkább, ha érzi, hogy bíznak benne, hisznek a képességeiben, nem tanulmányi eredményei függvényében szeretik. 

Szakemberek tanácsai

* Ha az iskolában kevés idő jut alkotásra, érdemes rá lehetőséget teremteni otthon, vagy beíratni a gyermeket egyszerűbb kézműves-foglalkozásra. A gyöngyfűzés, varrás, kötés, faragás, papírmasé stb. fejleszti a grafomotoros képességeit, amikor írni tanul.   

*Azok a gyerekek, akik naponta hallgatnak mesét, iskoláskorukra egy-másfél évvel megelőzhetik anyanyelvi fejlődésben azokat a társaikat, akiknek szüleik nem vagy rendszertelenül mesélnek. Előbbiek agressziós szintje is alacsonyabb. Hét-nyolc éves korig több napon keresztül is el lehet mondani ugyanazt a történetet. A gyerekek a mesék által olyan mintákat sajátítanak el, amelyek a serdülőkoron túl is segítik őket a nehéz élethelyzetek feldolgozásában. Az irodalmi érdeklődés nyolc-tíz éves korban jelenik meg.

* Hét-nyolc éves kortól ajánlott a gyereknek hetente kevés zsebpénzt adni, amelyen apróbb dolgokat vehet. Ebben az életkorban már megszületik benne az igény arra, hogy önállóan gazdálkodhasson.

* Kisiskoláskorban a barátságokban, a ruházkodási vagy tevékenységi szokásokban következhetnek be változások. Bár a hat-kilenc éves kor közöttiek már egyre kevésbé kívánnak szüleik lába alatt lenni, még gyakorta keresik a felnőttek közelségét. A kilenc-tizenegy éves időszak jelentős fordulópont: a kortárs válik a legfontosabb szereplővé számára. Ez a nagy barátságok, a betyárbecsület kora. A kilenc-tízéves már saját teret, saját hobbit igényel. Imád gyűjteni. Minden olyan kedvtelés, amelyben elengedheti magát, feszültségcsökkentő, segíti számára a napi események feldolgozását.

* A kisiskolás szeret elfoglalt lenni, hasznosnak érzi magát, ha életkorának megfelelően otthon is bevonódik a házimunkába. Növeli céltudatát, ha neki is megvan a helye, feladata a családban. Aktivitása ellensúlyozza az elveszettség érzését. Azok a gyerekek, akik tevékenyen kiveszik részüket a mindennapi teendőkből, önállóbbak, nagyobb a felelősségtudatuk, átélik a kompetencia élményét.

* A fiúknak egy bizonyos életkorban elvékonyodik vagy eltömődik a hallójáratuk, ami átmeneti halláscsökkenést eredményez. Ha gyakran fordul elő, hogy ignorálja a felé intézett kéréseket, érdemes meggyőződni, valóban szófogadatlanságról van-e szó, hallja-e, amit mondanak neki.

* Tízéves kor alatt nem volna szabad sokáig egyedül hagyni otthon, mert még könnyen veszélybe sodorhatja magát. A tíz esztendőnél ifjabb fiúknak nem tanácsos főútvonalon, sem sötétedés után egyedül biciklizniük, mert a perifériás látásuk még nem fejlődött ki teljesen.

* Kilenc-tizenegy éves kor körül előfordulhat, hogy eltulajdonít olyan tárgyat, amire nagyon vágyik. Ebben a fajta lopásban nem kellene kétségbe ejtő kriminális tettet látni. Cselekedete érzelmi elhanyagoltságáról árulkodik. Általában az elég jól szituált, de sokat dolgozó vagy tekintélyparancsoló szülők gyerekeinél jelenik ez meg.

Csiba Annabella