A da Vinci-kód

Ron Howard amerikai rendező, aki olyan kitűnő filmeket mondhat a magáénak, mint az Apollo 13 vagy a négy Oscar-díjas Egy csodálatos elme, még 2004-ben lecsapott Dan Brown regényének megfilmesítési jogára. Ron Howard rendező-producer annak reményében készítette el filmjét, hogy azok, akik olvasták Brown nagy port kavart regényét (mintegy negyvenmillió ember!), bizonyára a filmre is kíváncsiak lesznek – s így a film alkotói több százmillió dolláros bevételhez juthatnak. Robert Langdon professzort, a híres szimbólumkutatót (Tom Hanks) párizsi tartózkodása során a Louvre-ba hívják, hogy segítsen a rendőrségnek megoldani egy fölöttébb bizarr gyilkosságot. A múzeum kurátorát ugyanis meggyilkolták, és a tettes titokzatos jeleket, nyomokat hagyott maga után. Langdon az áldozat unokája, Sophie Neveu (Audrey Tautou) rendőrségi kriptográfus segítségével a hátrahagyott jelek alapján megfejti a Leonardo da Vinci műveiben rejtőző titkokat. A nyomok egy titkos társasághoz vezetnek, amely kétezer éve őriz egy ősi misztériumot. Ron Howard filmjét a könyvhöz hasonlóan még a bemutató előtt rengeteg kritika érte a katolikus egyház képviselői és a hívők részéről. A titkos szekták, a Sion-rend történelme, az összeesküvések, a Szent Grál keresése, a gyilkosságok, a fanatikus szerzetes – ezek mind olyan attribútumok, amelyek a ponyvaregény olvasóinak és a film nézőinek képzelőerejét alaposan megmozgatják. A sok-sok tiltakozás és tiltás (egyes országokban betiltották a film vetítését) mindenesetre megtette hatását, ennek köszönhetően a ponyvaregényből megabestseller lett, és a filmre is nyilván milliók váltanak majd jegyet. Valószínűleg az sem riasztja el őket, hogy Ron Howard rendező és forgatókönyvírója, Akiva Goldsman görcsösen ragaszkodtak hozzá, hogy filmjükbe minden beleférjen, ami a könyvben található, holott jobban tették volna, ha a cselekmény néhány elemét a háttérbe szorítják. Amolyan szájbarágós stílust választottak, minden történelmi vonatkozást és spekulatív feltételezést megmagyaráznak, és így a mozgalmas részek, akciók alaposan lerövidülnek. A színészek megválasztása kitűnően sikerült, hiszen Howard aligha találhatott volna alkalmasabbakat, mint Tom Hanks, Jean Reno, Paul Bettany vagy Audrey Tautou. A baj csupán az, hogy nemigen kapnak lehetőséget az általuk játszott személyek karakterének kibontására, jellem és karizma nélküli figurák valamennyien. Szerencsére kivétel Sir Leigh Teabing rejtélyes alakja – Ian McKellen filmszínész valóban emlékezetessé tudja tenni a figurát.
Bizonyosra vehető, hogy Ron Howard misztikus thrillerjének két és fél óráján senki nem fog unatkozni, kár viszont, hogy A da Vinci-kód című megabestsellerből csupán egy középszerű hollywoodi munka sikeredett.