A bohócdoktor: „Elvisszük a gyerekekhez a nevetést”

Éppen interjúról jössz, interjúra mész. Pedig a bohócdoktorkodást nem tegnap kezdted. Mi ez a hirtelen médiafigyelem?

2010-től csinálom. Októberben és januárban viszont volt szerencsém egy jordániai menekülttáborban bohóckodni az Emergency Smile keretein belül, ez pedig egy különleges dolog.

Hogy kerültél oda?

Tagja vagyok a Červený Nos Clowndoctors polgári társulásnak, vagyis a szlovákiai bohócdoktorokat tömörítő Piros Orr civil szervezetnek. Partnerei vagyunk a Red Noses Internationalnak, amely egy nemzetközi ernyőszervezet. Több országból összeválogatott emberekből csapatot küld az Emergency Smile nevű programra, ahol egy speciálisan képzett nemzetközi csapatból választják ki az egyes missziók bohócait. Korábban Kamerunban jártak, októberben és januárban pedig Jordániában voltunk, két és fél, valamint három hétre. A repülőgépen azon nevettünk, hogy figyelmeztettek: Jordániában tél van. Leszálltunk a gépről, találtunk két hófoltot, egyébként tavasz volt. Nem tudják ezek, milyen a tél, gondoltuk. Aztán bementünk Ammanba, ahol térdig érő hó várt, és hóembert építettünk.

Milyen volt a tábor?

Több helyszínen dolgoztunk. A legtöbbet az Al-Zaatari menekült táborban, amelynek százezer lakosa van, mind a szíriai polgárháború menekültjei. Szó szerint úgy kell elképzelni, hogy sivatag, sivatag, sokáig semmi, megint sivatag, aztán egy hatalmas létesítmény, ami maga a tábor. Mielőtt oda vittek, volt egy felkészítő tanfolyam a nemzetközi csapatnak. Utána két csoportra osztva jártuk a tábort, közösségi házakat, kórházakat.

Mi volt a napi munka?

Korán beültünk az autóba, elmentünk a táborba, délelőtt volt egy előadás, majd felkészültünk a délutáni foglalkozásra, amit a gyerekeknek tartottunk. A kommunikáció arabul folyt, és mivel palesztin kollégákkal dolgoztunk, ők voltak a nyelvi kapocs. Csináltunk utcai előadásokat, vagy csak úgy jártuk az utcákat, nyomtuk a show-t. Sokan először furcsán figyeltek, nem értették, mi ez és miért. Az én karakterem, vagyis a bohócom, Ampulla nővér éppen ezeket a kiélezett helyzeteket szereti. Saját bevallása szerint: szép, okos, intelligens és még facér is – mivel ezt így előre nem mindenki veszi észre, ezt mindenkinek elmondja, akivel csak találkozik. Annak ellenére, hogy a mentális képességei erősen limitáltak, van benne valami bájos. Minden férfibe halálosan szerelmes lesz, és annak rendje-módja szerint hozzá is akar menni feleségül. Ott egyébként Fulla lett a nevem, ami virágot jelent, az Ampullát nem jegyezték volna meg. Szerették nagyon. Szerintem éppen az teszi érdekessé, hogy a tabukkal játszik. Összességében azt mondhatom, kedves, csodás emberekkel találkoztunk és dolgoztunk.

Hogyan lett belőled bohócdoktor?

Nyitrán a Konstantin Filozófus Egyetemen végeztem, pedagógiai szakirányon, zenei dráma szakon. Közben kapcsolatba kerültem az említett Červený Nos Clowndoctors polgári társulással, akik épp magyarul is beszélő bohócdoktorokat kerestek. A szervezet 2004 óta működik Szlovákiában, 54 szakképzett bohócdoktor dolgozik náluk, 38 kórházban. Célunk, hogy a kórházban fekvő gyerekekhez eljuttassuk a nevelést, elősegítve a gyógyulásukat.

A kórház depresszív hely. Téged nem tör le?

Megszokás kérdése. Néha engem is lerak, de olyankor el kell döntenem, hogy engedem magam belesüppeszteni a helyzetbe, vagy a nevetés lesz úrrá. Valahol védelmet nyújt a karakter, a piros orr is. Figyelsz a helyzetre, a partnerre, a gyerekekre, mi van az itt és most-ban, amit tudunk használni. A határozott cél, hogy a gyerek nevessen, és ez visz előre.

Hogyan lesz valakiből bohócdoktor?

Van előtte válogatás, tanfolyamok, képzések. Majd először csak megnézni mehetünk, hogyan folyik ez. Miután hivatalosan is bohócdoktorrá leszünk – orr, szemüveg, kalap, orvosi köpeny –, párokban látogatjuk az egyes kórházi osztályokat. Az időpontokat a szervezet egyezteti a kórházakkal.

Miből tartja fenn magát a szervezet?

Hogy dolgozhatunk és gyermekeket nevettethetünk, hogy igazán igényesen végezhessük a munkánkat, annak feltétele, hogy egy profin működő szervezet áll mögöttünk, akik elhivatottan dolgoznak azért, hogy eljussunk azokig a gyermekekig. És az, hogy mindez létrejöhet, azoknak a jófej embereknek köszönhető, akik támogatnak minket. Így amikor ott állok a kórházban vagy a sivatagban az orral az arcomon, valójában sok ezer ember támogatása áll mögöttem. 

Mindenki pozitív a kórházban?

Hát, olyan hely talán nem is létezik. Mindenkinek megvannak a maga bajai, rossz napjai. De nem is azért megyünk oda, mert elvárjuk, hogy mindenki mindig pozitív legyen, hisz komoly felelősséggel dolgoznak. Mindezek mellett nagyon jó fejek a kórházi dolgozók, sokszor ők dobják fel az én napomat.

Mit adott neked ez az egész?

A bohócomtól megtanultam azt, hogyan ne vegyem magam túlságosan komolyan, és hogyan nevessek magamon. Gyökössy Endre mondása, hogy boldogok, akik nevetni tudnak magukon, mert nem lesz vége a szórakozásuknak. A jordániai útból pedig azt, hogy azok az emberek, akik mindenüket elveszítették, szeretteiket, családtagjaikat, még ők is képesek hálásan nézni az életükre. Ennek a hálának a látványa meghatározó volt számomra. Megtudtam, hogy még az ilyen élethelyzetekben is létezik az öröm. Volt egy kissrác, Hamzának hívják. Egy központban lakott, ahol megégett kisgyerekeket kezelnek. Látni lehetett az arcán a tragédiát, hiszen meg volt égve. De olyan örömmel táncolt, hogy gyönyörűség volt nézni. És ha őbenne van egy ekkora öröm, életigenlés, akkor mi itt miért panaszkodunk?

Szerepelni fogsz egy amerikai filmben.

Dokumentumfilmben. Mary Reilly Dowt rendezi, egy amerikai lány, aki a munkánkat érdekesnek találta, és Jordániában három hétig forgatott rólunk, nemrég pedig a komáromi kórházba is elkísért. Két központi szereplőre épül a film: egy korombeli lány, akinek három kislánya van, a férjéről pedig nem tudja, hogy él-e még, mert fogságba esett két éve Szíriában. A másik az én alakom lenne, vagyis egy szlovákiai bohócdoktor, aki meglátogatja őket. Szép találkozás volt. Most az anyagiakat próbálják előteremteni a filmhez.

Mit ajánlanál azoknak, akik bohócdoktornak készülnek? Nyilván nem minden úgy alakul itt sem, ahogy a kívülálló elképzeli.

Inkább úgy mondanám, hogy biztosan nem fog úgy alakulni, ahogyan elképzelik. Sokkal összetettebb munka, mint elsőre látszik. De persze, ha ezt akarják, menni kell utána, ez viszont mindennel így van az életben. Ki kell találni, mi az a munka, amit akkor is szívesen csinálnál, ha neked kellene fizetned érte, hogy csinálhasd.

Főleg fiatalokat látunk a bohócdoktorok között. Meddig lehet ezt bírni?

Vannak idős bohócdoktorok is, ez nem korfüggő.

Te meddig szeretnéd csinálni?

Ameddig élvezem. Számomra ez nagyon élvezetes munka.