<p>Az itteni magyar szíve minden bánatával ha gondolatban útra kel, vágyai a Kárpátok bérceire repítik, vagy a Hargitára, a székely havasokra, a kozmopolitább részt pedig ide Mallorcába. Arra alig akad példa, hogy kisétáljon a faluja határába, vagy mondjuk, egy mátyusföldi csak úgy elzarándokoljon Gömörbe, és letérjen az 50-es számú fő közlekedési útról, mondjuk, Jeszte vagy Dobfenek irányában.</p>
Kevés errefelé a sokcsillagos szálloda, de ha beesteledik, itt olyannak látható a csillagos ég ma is, mint a villany kitalálása előtt. És van levegő, és van csend. S akad olyan ember is, aki a Csallóköz urbanizált részét cserélte fel a világ végével. Kopecsny Gábornak hívják, feleségével együtt Almáspusztán él, ahol a Felföldi Barantaszövetség által létrejött a Barantavölgy. Hogy mi az a baranta? Ezt is megkérdeztük.
– A baranta hagyományos magyar népi és katonai harcművészet, alaprendszerbe foglalja a karddal és bottal való vívást, az ostor használatát, az íjazást, valamint a birkózást. Népünk ősi hagyományain alapul, de mert a folyamatosság az időben helyenként megszakad, a rendszerbe foglalt fogásokat esetenként magunknak kellett kiegészítenünk. Az alapokat következetes és nagyon kitartó gyűjtőmunkával raktuk le, jelenleg több mint hetven videofelvétel van a birtokunkban, amelyeket a Kárpát-medencében rögzítettünk. Érdekes módon a legtöbb és legmegbízhatóbb adathoz épp itt, Gömörben, valamint Nógrádban jutottunk.
Gyakorlataink alapvetője a népi testkultúra megismertetése és ápolása, eszközhasználatban pedig a huszárhatvágás megértése és elsajátítása. Gyermekkorban kell elkezdeni a gyakorlást, mert a szívnek, a léleknek és az izmoknak egy időben kell erősödniük.
Magát a baranta szót nem találtam a kéznél levő forrásokban, sőt az alapos Erdélyi magyar szótörténeti tár sem említi. Honnan kerülhetett ide?
Maga a kifejezés nálunk alig használatos, a közép-ázsiai népek nyelvhasználatában mindennapos. Vámbéry Ármin ázsiai kutatásai alapján jutottunk hozzá, ő számos helyen említi. A török faj című könyvében fejti ki azt, hogy valójában mi is a baranta. Szerinte a szónak több jelentése is van, közülük egyik a fosztogatás vagy tolvajlás, másik értelmében pedig büntető hadjárat. Az ujgurokat kérdezve, akik ma is élik a hagyományt, harci formát jelent.
Bízom benne, hogy egyszer eljutok a kérdés gyökeréig, erős szándékom van rá, mint ahogy oda is el kell jutnunk, hogy a magyar történetszemlélet megváltozzon. Csak azt nem értem, miért politikai kérdés a huszonegyedik században a magyar őstörténet.
A magam részéről ehhez csak annyit tehetek hozzá, hogy amikor a gyermekeknek tanítom a barantát, elmondom nekik azt is, hogy ehhez a harcművészeti formához hogyan jutottunk vissza, kik azok a magyar hősök, akik ezt a harci formát gyakorolták az idők folyamán, és milyen dicsőséget hoztak általa a magyarságnak. Az alapvető problémát abban látom, hogy maguk a történelem oktatói sem szentelnek a kérdésnek szükséges figyelmet, megelégszenek a rögzített sztereotípiákkal, mert számukra ez így kényelmes. Ezt tapasztalom, amikor az iskolákba járok előadásokat tartani, a tanárok általában az előadás végén vallják be, hogy a kérdésről még nem is hallottak.
A hősök, Nimródtól számítva a királyokat, életnagyságú fafaragásokban a völgyet övező dombkoszorú pereméről vigyázzák a barantázókat. Az alkotások Nemes Sándor hejcei fafaragó mester munkái. Az ön esetében küldetésnek tekinthető ez az életforma, vagy olyan vállalkozás, amely megéltet, s közben lehetőséget nyújt a hagyományok átmentésére?
Nem tudom, a Csallóközből jöttünk ide, feleségemmel ezt az életformát választottuk, s örömmel tölt el bennünket, hogy itt, a világtól távol sem vagyunk elszigeteltek, magányosak. Nem telik el óra úgy, hogy valaki be ne köszönne, meg ne kérdezné, hogy vagyunk, nincs-e szükségünk segítségre. A völgy egyre inkább vonzza mind a visszajáró, mind pedig az alkalmi kirándulókat. Minden éves nagy eseményünk a barantaünnep, amely nem fesztivál, hanem a fény virágzásának az ünnepe. Ezt manapság nyári napfordulónak hívják, de azt gondolom, hogy a mi, hagyományból fakadó elnevezésünk sokkal szebb.
A völgy szívós munka által lassan beépül, elkészült a kézművesterem, a gyakorlóház, a lovaspálya, az íjásztér, és szabadon vándorolnak a juhok, kecskék, lovak, mangalicák s a minden lében kanál magyar vizsla. Beszélgetésünk közben sorban érkeznek a barantát tanuló gyerekek, és olyan elszántsággal végzik a gyakorlataikat, hogy nem kétséges, a baranta hagyományának folyamatossága biztosított.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.