A nők iskolázottabbak, a férfiak esélyesebbek

Mert közben a háztartás, a gyereknevelés és az idős szülők gondozása is javarészt rájuk hárul, de ezt már mindenki csak afféle mellékes feladatnak tekinti. A nők nagy része pedig ugyan öntudatos, művelt állampolgár magas beosztásban, és annyira egyenrangúnak tekintik a férfiak, hogy már a kabátját sem adják fel, csak épp végtelenül fáradt, és alig leli örömét ebben a nagy önállóságban.

A 2021-es népszámlálás adatai szerint a tíz évvel ezelőtti cenzus óta Szlovákia valamennyi járásában jobban emelkedett a nők iskolázottsági aránya, mint a férfiaké, magyarán több nő szerzett érettségit, főiskolai, egyetemi diplomát, mint férfi.

Ennek ellenére továbbra is a férfiak elhelyezkedési és karrierlehetőségei jobbak, és nem csak az olyan alapvetően férfiközpontú ágazatokban, mint mondjuk a kohómérnökség vagy a bányászat. Ha a lehetséges elérhető karrierszintet 70-nek tekintjük, ebből ezt a mutatót 53-as számmal leginkább a Pozsony megyében közelítik meg a nők (a férfiaké itt 59), a többi megyében a 45-ös és 48-as mutató között mozognak. Országos átlagban a nők karriermutatója az elérhető 70-ből 48, a férfiaké 53.

Több az iskolázott nő

„Érdekesség, hogy a férfiak és a nők karrierlehetőségei között ott a legnagyobb a különbség, ahol a legtöbb a munkalehetőség, vagyis Pozsony és Kassa megyékben. A legnagyobb egyenlőség a férfiak és nők szakmai és munkahelyi előmenetelében a Szobránci járásban van, a legnagyobb különbségek a férfiak javára pedig a Vágsellyei, a Kassai, a Zsolnai, a magyarlakta régióból pedig a Lévai járásban. Érdekesség, hogy a legígéretesebb karrier a Myjavai járásban vár a nőkre, ugyanitt a férfiaknak sokkal kevesebb a munkalehetőségük” – mondta kérdésünkre Jasmína Stauder, a 2021-es szlovákiai népszámlálás szóvivője.

Ami az iskolázottságot illeti, itt már az ország valamennyi járásában lekörözték a nők a férfiakat, vagyis sokkal többen szereztek érettségi bizonyítványt, diplomát. A legnagyobb különbség érdekes módon a konzervatívabb északi járásokban (Námestovo, Stará Ľubovňa, Levoča, Bytča, Tvrdošín) mutatkozik a nők javára, a legkisebb pedig a Liptószentmiklósi, Zólyomi, Kassai, Nagykürtösi és Sninai járásban. Ugyancsak figyelemre méltó jelenség, hogy a munkanélküli nők iskolázottsági szintje is magasabb, mint a munkanélküli férfiaké. Az országos viszonylatban legmagasabb iskolázottsági szintet elért szlovákiai állampolgárok a népszámlálás idejében gyermekgondozási szabadságon voltak, az ő statisztikai mutatójuk az átlagos 70-nel szemben a 85-öt is elérte. „Ez a jelenség azzal is összefüggésben lehet, hogy az utóbbi években jelentősen nőtt az anyasági pótlék összege, és egyre több férfi élt az apaszabadság lehetőségével. Míg 2011-ben a fiatal apák csak 2%-a élt ezzel a lehetőséggel, ma több mint 10%-uk marad otthon a gyermekével, így lehetővé teszi, hogy az anya visszaálljon a munkába” – magyarázza Jasmína Stauder.

Kevés a mérnöknő és a tudós

A jelenség nem szlovákiai specifikum, egész Európában több nő szerez felsőfokú végzettséget, mint férfi.

Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat adatai szerint az Európai Unió 2004 és 2013 között csatlakozott tagállamaiban (Bulgária, Ciprus, Csehország, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Románia, Szlovákia, Szlovénia) még nagyobb a főiskolát, egyetemet végzett nők hányada.

Portugáliában és Lengyelországban, ahol a legmagasabb a felsőfokú végzettséggel rendelkező férfiakhoz mért aránya, az összes végzett kétharmada nő. Még Ausztriában, Németországban és Máltán is – ahol a legkisebbek a nemek szerinti különbségek – a diplomások több mint fele nő. Ugyanakkor a nők kisebb számban képviseltetik magukat a különböző természettudományi és mérnöki szakokon: az itt végzett férfiak aránya minden uniós országban nagyobb. Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában, Németországban és Szlovéniában a természettudományi és mérnöki szakokon végzett hallgatóknak kevesebb mint a negyede nő.

Vonzóbb az üzleti szféra

A természettudományi és a mérnöki területeken, valamint a kormányzati szférában a női kutatók is jelentős kisebbségben vannak. A hölgyek sokkal nagyobb érdeklődést mutatnak az egészségügyi és a társadalomtudományi kutatások iránt, de csak utóbbi területen közelítik meg a férfi kollégák arányát. Lettország kivételével általában a férfiak végeznek nagyobb számban kutatási-fejlesztési tevékenységet.

Bizonyos tudományos kutatások meghatározott területekhez kötődnek, ezért a társadalomtudósok a legtöbb országban az egyetemeken, a mérnökök az üzleti vállalkozásokban fordulnak elő nagyobb arányban. Az 2004 után csatlakozott EU-tagállamokban gyakran a felsőoktatás részesedik a legnagyobb hányadban a kutatási-fejlesztési kiadásokból, és ott dolgozik a legtöbb kutató (Észtországban 73%, Lettországban 71%). Az EU régi tizenöt tagállamában viszont inkább az üzleti vállalkozásoknak jut a kutatási-fejlesztési kiadások nagyobb hányada, ott viszont kisebb a női kutatók aránya. Németországban például az összes nemzeti kutatási-fejlesztési kiadás 70%-át az üzleti vállalkozások állják, a kutatóknak csak a 9,6%-a nő. Az EU valamennyi tagállamában a férfi tudósok és mérnökök létszámnövekedése tapasztalható, de a később csatlakozott tagállamokban lassan emelkedik a tudósok és mérnökök aránya a nők javára.

Szüljenek, ne tanuljanak

Az uniós tendenciákkal és törekvésekkel szemben Magyarországon aggodalmat kelt, hogy egyre több az iskolázott nő. A Központi Statisztikai Hivatal tavaly megjelent elemzése szerint 2010 és 2021 között több nő (54,55%) nyert felvételt felsőfokú képzésre, mint férfi, és a középiskolás lányok aránya is meghaladja az 55%-ot. Ráadásul az iskolákban a KSH szerint előtérbe kerültek az olyan készségek, mint az emocionális és szociális érettség, ami azt jelenti, hogy „a nemek közötti egyenlőség jelentősen gyöngült”. Az elemzők szerint a magyar gazdaságot fenyegeti, ha hosszú távon alábecsülik a műszaki készségeket, a kockáztatás képességét vagy a vállalkozói kedvet, amelyek „jellemzően férfi tulajdonságok”. Annak, hogy az oktatási rendszer nem nyújt egyforma esélyeket a lányoknak és a fiúknak a statisztikusok szerint az az oka, hogy a pedagógustársadalom is elnőiesedik. A „rózsaszín oktatásügy” következménye pedig az, hogy a nők egyre iskolázottabbak, egyre nagyobb karrierre törekednek, és végeredményben egyre kevesebb gyereket vállalnak.

Ez is egy nézőpont, amelynek az értelmezése az, hogy a nők maradjanak csak a konyhában, és szüljenek. Csakhogy a nők nem erre vágynak, hanem leginkább arra, hogy amint ők képesek a munkahelyen tartani az iramot a férfi kollégákkal, úgy a háztartásban és a gyerek mellett is váltsa fel őket olykor a férfi.

Műveltek, önállóak – és túlterheltek

Műveltek, erősek, határozottak, önállóak – de vajon boldogok-e, kiegyensúlyozottak is a mai nők? Miközben egyre több jogot vívtak ki maguknak, egyre több teher, kötelesség is hárul rájuk. Kešický Melinda egyéni és párterapeutával arról beszélgettünk, hogyan birkóznak meg mindezzel.

A legutóbbi népszámlálási adatok szerint Szlovákia valamennyi járásában iskolázottabbak a nők, mint a férfiak. Milyen befolyással lehet ez a párkapcsolataikra?

Ez attól függ, ki milyen jelentőséget tulajdonít az iskolai végzettségnek. Én inkább azt tapasztalom, hogy a sikert ma az emberek sokkal inkább abban mérik, ki mennyi pénzt keres.

Azzal találkozik, hogy a művelt, iskolázott nők igényesebbek a párválasztásban?

Hogy mennyire tartjuk magunkat értékesnek, milyen az önbizalmunk, nem a végzettségtől függ, hanem egy belső érzéstől. Az önbecsülés a lényeg, nem az iskolázottság. Gyakran előfordul, hogy egy többdiplomás, több nyelven beszélő kliensem is olyan párt választ, aki műveltségben több fokkal alatta van, régen ezt úgy mondták volna, hogy rangon aluli.

Mi ennek az oka?

Az önbizalom hiánya. Az ilyen nő nem tartja magát elég értékesnek, úgy érzi, hogy nem tudna egy egyenrangú partnernek eleget nyújtani. Ehhez nem is kell konkrét rossz partnerkapcsolati tapasztalat, leggyakrabban az anya-gyermek kapcsolat őstapasztalatából eredeztethető. Még csak nem is nemhez kötött, az, hogy mennyire érezzük magunkat értékesnek, attól függ, mennyire voltunk értékesek, fontosak az anyánk számára.

Ez ennyire egyszerű?

Nem ennyire egyszerű, de ez a lényeg. Az, hogy hogyan funkcionálunk felnőtt kapcsolatainkban, mindig a gyerekkorunkba vezethető vissza. Akit a szülei nem fogadtak el, az felnőttként sem lesz rendben önmagával. Ezt egy párkapcsolat sem hozhatja rendbe, semmilyen partner nem képes pótolni a szerető, elfogadó szülőt. Ennek a helyre hozásához szisztematikus, hosszan tartó terápiára van szükség, amit, természetesen, meg kell, hogy előzzön a felismerés, hogy baj van.

Ez a felismerés mikor szokott bekövetkezni?

Amikor valakinek több párkapcsolata is befuccsol. A séma mindig ugyanaz, a történet szépen indul, de fokozatosan mintha egy régi forgatókönyvet játszana végig, ugyanabba a hibába esik.

Azok a nők, akik az ideális partnert keresik, mikor képesek alább adni az igényeikből?

Az évek múlásával és a kor előrehaladtával mindenki, aki társra vágyik, enged az igényeiből. A személyes terápián belül sokat foglalkozunk azzal, miért támaszt a kliens ekkora igényeket, és általában oda jutunk, hogy ez az önértékelés hiányával függ össze. Aki magát nem becsüli eléggé, az az értékesnek vélt partnere által szeretné emelni az értékét.

A nők évtizedekig küzdöttek azért, hogy iskolába járhassanak, diplomát szerezhessenek, vezetői posztokat foglalhassanak el. Most, hogy mindezt elérték, mintha mégsem lennének boldogabbak.

Azért nem, mert hiányolják az erős férfiakat. Ez nem a műveltséggel függ össze, egyszerűen csak azzal, hogy a nők támaszra vágynak, amit sok férfi nem képes megadni nekik. A fiúk nagy része ma már csonka családban nő fel, hiányzik az apaminta, és az anya annyira domináns, hogy ezt tekintik normának. Lassan eljutunk oda, hogy a nők egyre erősebbek, a férfiak egye gyengébbek, és ettől mindketten egyre boldogtalanabbak.

Pedig a nők csak társadalmi elvárást teljesítenek.

Igen, ez a szörnyű ebben, hogy a nőkbe folyton azt sulykolják, hogy a teljesítményre kell törekedniük. Évszázadok során a férfiak voltak az erősek, a támaszok, és most minden másként van, csakhogy a lelki apparátusunk nem változik olyan gyorsan, mint a társadalmi elvárások. Látszólag ugyan alkalmazkodunk, de a tudatalattinkban ott vannak azok a minták, amelyeket a szüleinktől, nagyszüleinktől láttunk. Ösztönösen ezeket visszük magunkkal, tudatosan viszont már abban élünk, hogy tanulnunk, bizonyítanunk kell, és helytállnunk a férfiakkal teli piacon. Ez hatalmas teher, mert a nőnek amellett, hogy ma már karriert kell csinálnia, még ugyanúgy el kell látnia a háztartást is.

Mennyire maradhat mindeközben nőies egy nő?

Egyre kevésbé, mert már nem női, hanem férfi eszközökkel száll versenybe. Túl vannak terhelve a mai nők, mert minden fronton teljesíteniük kellene, ami lehetetlen. Senki nem lehet egyszerre szuper munkaerő, kiváló feleség és csodálatos anya.

Mi a megoldás?

Minden családban újra meg kell határozni a szabályokat, mert nagy a káosz. Régebben kisebbek voltak a lehetőségek, sok minden egyszerűbb volt, ma a szabadság nagyobb felelősséggel is jár. Egyértelműen nagyobbak az igények a nőkkel szemben, mint 30-40 évvel ezelőtt, miközben ők ugyanazok a törékeny teremtmények maradtak. Lehet, hogy minden téren jobban teljesítenek, de a kérdés az, hogy ettől jobban is érzik-e magukat. Márpedig erre minden nőnek magának kell megtalálnia a választ.