A különböző közösségi felületeink mára életünk részévé váltak. Valljuk be őszintén, kevés az olyan ember, aki ne vetne naponta pár pillantást az oldalára, ám vannak olyanok is, akik mindennap több órát töltenek ezzel.
Az Instagramnak, mely az egyik legnépszerűbb oldal, több mint egymilliárd felhasználója van. Elsősorban a fiatal generáció körében terjed rohamosan, azonban akármelyik más korosztály is érdekelt lehet a témában.
Valóság vagy hazugság?
Ha az alapján élnénk, alakítanánk az életfelfogásunkat, amivel ezeken a felületeken találkozunk, akkor igazán nagy bajban lenne az emberiség. Nem mintha most nem lenne abban, de a többi, jóval nagyobb probléma mellett ez eltörpül. Csak látszólag nem vesszük észre, hogy lassan fontosabbá válik ezeknek az oldalaknak a kezelése, a szebbnél szebb, jobbnál jobb képek, posztok készítése, mint a valódi életünk. Megéri ez az egész?
Az utóbbi években jöttek igazán divatba, vagy egyáltalán egy átlagember látókörébe az úgynevezett influencerek, magyarul vélemény-/hatásvadászok, azaz a befolyásolók. Nem véletlen a név, tényleg hatással vannak az emberekre, elsősorban a fiatalokra, ez pedig nem mindig pozitív. Félreértés ne essék, egy cseppet sem kritizálni szeretnék, ezek a tények. Én is követek egyet-kettőt. Hogy miért? Mert előfordul, hogy inspirációra van szükségem. Például sok lány küzd azzal a problémával reggelente, hogy ott áll a gardróbja előtt, ami tömve van ruhákkal, mégsem tudja, mi lenne a legmegfelelőbb az adott napra. Az is kisebb problémát jelenthet, ha épp egy buliba vagyunk hivatalosak, de a sminkünk szó szerint megbukott. Úgy gondolom, az ilyen helyzetekben tökéletes előkapni a mobilunkat, felmenni az Instára, akár a Pinterestre, és kicsit körbenézni, ötleteket gyűjteni. Sokkal motiváltabbak és magabiztosabbak leszünk, ez ki van próbálva.
A tökéletesség álarca
Rengeteg olyan képpel találkozhatunk manapság, amire nem találunk más szót, egyedül csak azt, hogy tökéletes. Na, de lányok! Ezt jól véssétek az eszetekbe: ilyen helyeken a tökéletes nem létezik. Az agyonfilterezett felvételek kicsit sem tükrözik a valóságot. Teljesen más képet kapunk az illetőről, mint amilyen az valójában. Arról nem is beszélve, hogy mennyien szeretnének önjelölt Insta-celeb lájkvadászok lenni. Ez azonban testképzavarhoz, rosszabb esetben depresszióhoz is vezethet. Az ember érző lény, igényli a szeretetet. Nyilvánvalóan a tökéletes képekre több szívecskét, kommentet, akár megosztást fogunk kapni, de ez mind mű, illúzió.
Azért ne szaladjunk bele a másik végletbe sem. Szerintem néha azért szükségünk van arra a fajta feltöltődésre, amit az ilyen helyekről érkezett visszajelzések által kapunk. Ha sikerül megtalálni az arany középutat, onnantól kezdve nincs ok az aggodalomra.
Az én Instagramom
Nekem azért fontos maga az Instagram, mert részben ott gyűjtöm az emlékeimet. Főleg az úgynevezett történeteket/fókuszokat részesítem előnyben. Sokaktól hallom, hogy azok nem érnek semmit, a posztok az igazán lényegesek. Szerintem meg pont fordítva van. Ritkán rakok ki új képeket, azokat is elég alaposan cenzúrázom, a kiválasztásuk rengeteg időt igényel. Mindig arra törekszem, hogy sok ember tetszését elnyerje, de végül is „majdnem” felnőtt fejjel rájövök, hogy ez mind mit sem ér. Mindenkinek más-más tetszik, itt az a lényeg, hogy elsősorban nekem tetsszen, meg még az is nagyon fontos, hogy egyedi legyen, és engem adjon vissza. Úgy gondolom, ezzel nincs gond, ha akár te is egy fényképalbumként kezded el kezelni az Instádat, pont úgy, ahogy én is. Az emlékeket azonban meg kell élni az adott időben, pillanatban. Ha például elmegyünk egy koncertre, ne abból álljon az egész este, hogy te jobbnál jobb képeket, videókat készítesz, hogy menő legyél, de közben meg egyáltalán nem éled át a bulit. Akkor kidobott pénz a jegy ára, és nagyon hamar el is fogod felejteni, hogy amúgy te részt vettél ezen meg ezen az eseményen. Persze, nyugodtan készíts néhány fotót, azzal nincs semmi baj, de itt is találd meg azt az egészséges határt, amit nem fogsz túllépni.
Ne menjünk el egyik végletbe sem. Tanuljuk meg okosan kezelni a közösségi médiát, és ami a legfontosabb, ne dőljünk be mindenféle kamu információnak. Ne bántsuk önmagunkat, ha meglátunk egy agyonfilterezett képet, hiszen az cseppet sem tükrözi a valóságot.
Érdekes
Tudtad?
Az utóbbi néhány hónapban kezdett el hazánkban is terjedni az új, őszinte közösségi alkalmazás: a BeReal! Ennek lényege, hogy nem mi döntjük el, mikor és mit szeretnénk megosztani a napunkból. Ezen a felületen nincsenek filterek, effektusok. Az alkalmazás küld egy értesítést, hogy mikor kell képet közzétennünk. Nincs kamu, azt kell lekapnunk az elülső és a hátsó kameránkkal, ahol vagyunk, amit épp csinálunk. Persze, vannak alkalmak, amikről nyilván nem készítünk képet, ilyenkor csak annyi történik, hogy jelzi az applikáció a barátainknak, hogy mennyit késtünk a posztolással. Ha pedig egy nap nem teszünk közzé semmit, az a büntetés, hogy a barátaink fotóit sem láthatjuk. A BeReal egyfajta virtuális, filter nélküli kapcsolatot teremt a barátainkkal, hiszen belelátunk az életükbe, a hétköznapjaikba, tudjuk, hol vannak, mit csinálnak (nem kell megijedni, csak az láthatja a fotóinkat, akinek megengedjük). Egy próbát megér ez az őszinte alkalmazás! Segítségével láthatjuk, hogy senki sem tökéletes, és azt is, hogy nem mindig mindenki néz ki világraszólóan, sőt!
Írta: Vámos Dorka
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/35. számában jelent meg
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.