Mari Tamása

Nincs a környezetemben hasonló ember. Mindenkit számba veszek, mégsem ismerek ilyet. Ilyen önfeláldozót, ilyen szívélyest, ennyire hűségeset. Mihalik Péter Tamás az első találkozásunk után döbbentett rá, hogy kortalan angyalok is léteznek. Őszülő borostával, erős kézfogással, szilaj termettel. Arkangyal is lehetett volna, aki az Úr közvetlen környezetéből landolt a földön az ő Máriájához, akit Marikának hívott.

Igen, szolgált. De anélkül, hogy szolga lett volna. Rangjáról nem volt papírja, kitüntetése, mégis óriási tiszteletnek örvendett. Segítőtársként kezdett, majd gondozó és ápoló lett. Az ország legnagyobb színésznőjének első számú embere. Bizalmasa. Barátja. Életének állandó szemtanúja. Szívének-lelkének pátyolgatója. Apró-cseprő ügyeinek intézője. Egyetlen szóval: mindenese.

Rövid úton került a Színésznőhöz. A lehető legrövidebb úton. A Színésznő húga ismerte, ő ajánlotta be híresebb nővéréhez. A rokonszenves férfiember pedig rögtön ugrott, mert szükség volt rá. Vigyázott a Színésznő akkor még kiskorú lányára. Egyedül élt már akkor is. Feleségét elveszítette, lánya vidéken teremtett egzisztenciát. Tamás mindenkivel törődött, a család minden tagjával. Olyan gondozóféle barát, mondta a Színésznő, amikor bemutatta budai lakásában. Onnantól fogva vele is kapcsolatban voltam. Ha nem találtam a ház asszonyát, tőle mindig megtudtam, hol van, hogy van, milyen állapotban. Hozta-vitte őt egyik helyről a másikra, és várt rá mindig türelmesen. Leste minden óhaját. Rajta tartotta a szemét. Figyelte minden lépését. Szerette őt. A legtisztább emberi szeretettel. Tiszteletteljesen. A legnehezebb helyzetekben is ott állt mellette. Támogatta. Fogta a kezét. Összefonódott az életük. Főszerepet játszottak egymás mindennapjaiban.

„Ez így normális, mert mindketten tudjuk, hogy mit várunk a másiktól – mondta a Színésznő. – Ha például elzuhanok, ő felemel. Ha lépni sincs erőm, átvezet a másik szobába. Ha képtelen vagyok felállni a székből, felsegít. Mindenre képes értem. Ha jobb napom van, és ki akarok ülni a diófa alá, ott ül mellettem. Neki sem könnyű az élete, mégsem hagy el. Néha hazaugrik, de éppen hogy csak körülnéz, fordul egyet, és már siet is vissza. Tudja, hogy nélküle lehetetlen léteznem. Vannak napok, amikor egy pillanatig sem tudok egyedül maradni. Ha megszédülök, máris ugrik, hogy a karjaiba zuhanjak.”

Tamás 2008-ban költözött be végleg a Színésznő életébe. A nagy baj után, amikor visszajött a fizikai halálból, és hazaengedték a kórházból. Onnantól fogva már egyetlen napra sem hagyta el. Húsz évet töltöttek egy fedél alatt. Előbb Budapesten, aztán Velemben. Ő vitte őt kezelésekre, kivizsgálásokra, ellenőrzésekre. Öltöztette, vetkőztette, ágyba fektette. Egyetlen rosszízű sóhaj nélkül. Egyszer ebédidőben érkeztem Velembe. A Színésznő akkoriban még kezébe tudta venni a kanalat. Egyedül evett. Lassan. Keveset. Még annál is kevesebbet. De dicsérte az ételt.

„Tamás csodákat főz nekem – mondta elhaló hangon. – Póréhagymából evett már ilyen finom krémlevest? Ugye, hogy nem?! Beleőrülök, annyira jó! Tamás régen Ausztriában főzött nem akármilyen helyeken. Imádom a leveseit.”

Utolsó mondatától már zengett a konyha. Dicséret volt a javából.

Értették egymást. Egyetlen szóra sem volt szükségük ahhoz, hogy összhangban legyenek. Ilyet ritkán tapasztal az ember. Nekik, kettőjüknek ez így volt természetes. Akkor is, amikor a Színésznő szavai már messziről jöttek, és elkoptak a szóvégek. A velemi házban, a Színésznő legnehezebb éveiben sem hangzott el egyetlen kiáltás sem. Pár méternél nagyobb távolság sosem volt köztük. Pedig voltak szörnyű nappalok és súlyos éjszakák…

… és volt intenzív osztály is, amikor a Színésznő már elindult a túlsó part felé. Megjött a jel, amelyre várt, hogy ott áll imádott Maár Gyulája, s integet neki. Hogy Kháron ladikját ő köti majd ki.

Egy pénteki hajnalon elment a Színésznő. Négy napra rá utána ment földi ápolója. De még megérintette a kezét Törőcsik Marinak. Nem tudhatta, hogy nemsokára találkoznak. Ez volt az egyetlen dolog kapcsolatuk két évtizede alatt, amit már nem volt lehetőségük megbeszélni.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/18. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene