Ez a vírus most élni tanít

A természet elkezdett kibontakozni, ébredezik a tél után. A madarak pedig ugyanúgy trilláznak, mint tavaly, amikor azt gondoltuk távoli országok tragédiáit látva, hogy velünk itt, a Kárpát-medencében ez soha nem történhet meg. A félelem és bizonytalanság, a szenvedés, a halál hozzánk úgysem ér el. Egy reggel felébredve mégis megtörtént, amit eddig csak az amerikai filmekben láttunk, és velünk együtt az egész világ érintett lett.

Odakint látszólag nem változott semmi. Az ablakon kitekintve éppúgy zajlik az élet, mint máskor. Egészen addig érezzük ezt, amíg le nem megyünk vásárolni, és az utcán kesztyűben és maszkban siető vagy épp sétáló embereket nem látunk. Próbálnak ugyanúgy élni a megszokott napi rutin szerint, de már nem megy. Aki most makacs és önfejű, annak nagyon fog fájni ez az átalakulás, haragos lesz, és békétlen. Mindennél jobban kell most a lélek, az elme és a test rugalmassága. A szív tudatossága, amely most megtanít arra, mit jelent a normális élet. Mert egyre nyilvánvalóbb, hogy amit emberek milliói annak hittek, az nagyon távol volt a normálisnak nevezett életritmustól. A napi 12 óra robotolás azért, hogy be tudjuk fizetni a csekkeket, és enni tudjunk, nem élet, csak az alapvető szükségletek kielégítése. Normális az, amiben örömmel és lelkes odaadással tudunk részt venni. Hála és derű társul hozzá. Normális az a munka, amelyet teljes szívvel végzünk, és akkor is azt csinálnánk, ha egy fillért sem fizetnének érte. Vajon hányan végzünk ilyen munkát? Amelyben ha el is fáradunk, nem merülünk le annyira a nap végére, hogy még a párunkat sincs kedvünk átölelni, és reggel valóban kipihenten ébredünk. Nem ébresztőórára, hanem a saját bioritmusunk szerint. A közlekedési, gyártási és egyéb korlátozások, tiltások miatt újra kezd tisztulni a levegő, az ég, a víz és a föld. Az elmúlás küszöbén állunk rettegve, félve, fázva, és úgy érezzük, elveszik tőlünk az életünket. Valójában csak attól rettegünk, hogy a rutin, amely szerint a mindennapokat éltük, megváltozik, és ami felváltja ezt, azt nem ismerjük, s amit nem ismerünk, attól félünk. Ki jobban, ki kevésbé, tudatossági szinttől függően. De már a félelmeink is rutinszerűek lettek. Ideje van a fejlődésnek, és mindez most összekapcsolódik egy drasztikus elengedéssel. Amit értéknek hittünk, szétesett, vagy épp széthullóban van. De valóban csak ezt látjuk? A halált, a nélkülözést, a fájdalmat és a hiányt?

Mire tanít bennünket a vírus?

• Ha akarjuk, ha nem, rákényszerülünk munkánk, feladataink, kapcsolataink újragondolására.

• Cél lett az életünk áttervezése. Új szokásokat kell kialakítanunk, hogy egészségesek maradjunk.

• Most rálátunk arra, mi az, aminek ideje és szavatossága lejárt, ennek ellenére mi mégis ragaszkodtunk hozzá.

• Fókuszba kerül, minden eddiginél jobban az egészségünk.

• A válság rámutat önáltató hazugságainkra, és őszinteségre ösztönöz, mert álarcokat viseltünk ebben az őrült hajszában, hogy mások ne vegyék észre, ha fáj, és azt se, amikor nem mondunk igazat.

• Önismeretre, önképviseletre tanít. Arra, hogy mondjunk igent magunkra, ha eddig nem tettük meg, és ne tévesszük össze a szolgaságot a szolgálattal.

• Megbecsülni azt, amink van. Amiből több van, elajándékozni. A raktározó, gyűjtögető, felhalmozó életformát feladni.

• A vírus megtanít a semmibe vett hivatások valódi értékének felismerésére. Fókuszba került az oktatásban, egészségügyben dolgozók munkájának fontossága. És minden eddiginél jelentősebb lett a pszichológusok, coachok, fejlesztő trénerek és egyéb segítők munkája. Lassan egyértelművé válik a hitetlenkedők számára is, hogy a testi szükségletek kielégítése mellett a lélek dolgainak rendbetétele, a mentális immunerősítés is kiemelten fontos.

• Tanuljuk az összefogást. Hogy nem számít, ki milyen vallású, bőrszínű, szexuális irányultságú, mert a cél most mindenkinek egy lett, és egység nélkül a semmibe zuhanunk, pedig összefogással emelkedni is tudnánk.

• A testi és lelki intimitás közös felépítése, új alapokra helyezése gyógyít. Adjunk igazi teret és időt az érintésnek és a vágynak! Új párkapcsolati minta születik, amelyben nem lehet csak tiszta vágyakkal kapcsolódni. Minden, ami érdekalapú, most szét fog esni.

• A mostani helyzet az ítélkezésmentes életre és a megbocsátás fontosságára nevel bennünket.

• Értékelnünk kell az igazi szerelmet, barátságot, családi kötelékeket.

• Tisztelnünk az életet és a bennünket körülvevő természetet.

• Újratanuljuk, mi a feltétel és elvárás nélküli szeretet, és mit jelent a türelem.

Vészhelyzetben rendben van, ha aggódunk. Az is, ha félünk. Nem leszünk gyengébbek attól, ha ezeket bevalljuk, attól viszont erőtlenek leszünk, ha csak ezeknek adunk teret. Ha az erőt adó cselekvések helyett a stresszt függőségeinkben, agresszióban, mások bántalmazásában, hibáztatásában vezetjük le. Erőt adó cselekvés minden, amivel magunkat és a közvetlen környezetünkben élőket segíteni, támogatni, fejleszteni tudjuk.

A karantén nem korlátoz abban, ami igazán fontos az életben:

• szeretet

• tisztelet

• megbecsülés

• alázat

• tolerancia

Keressük meg azokat a helyzeteket, amelyekben ki tudjuk fejezni a feltétel nélküli szeretetet. Ahol gyakorolni tudjuk a megbecsülést, az alázatot, a toleranciát és tiszteletet. Nem véletlen semmi, ami most történik velünk. Az sem, hogy a családok többsége össze lett zárva 0–24 órában egy lakásban, és más módon is belelátnak egymás életébe, mint ahogyan eddig. Minden eltitkolt szokás, gyengeség, függőség most kiderül, és annak, aki hazugságban, látszatban élt eddig, ez most nagyon fájdalmas lehet. Az alapértékek újragondolása zajlik mindenkinél, s a feldolgozatlan harag és sérelem most szó szerint egyenlő lehet a halállal. Az életünk nem játék, de játékosan kell benne élnünk, és örömmel. Ez a vírus most valójában élni tanít, mert elfelejtettük értékelni az egyszerűt, a keveset. Az igazi vágyat és a szerelmet. Újra kell tanulnunk érezni. Ahogyan a kisgyerek tanul járni, napról napra, lépésről lépésre…

Praktikus tanácsok karantén idejére

• Törekedj a hatékony időbeosztásra, amely különválasztja a házimunkát a „home office”-tól és az egyéb családi feladatoktól

• Mindennap reggel írd össze az aznapi feladataidat. Ezt súlyozásnak nevezzük, amikor a feladatokat fontosságuktól függően sorrendbe állítjuk.

• Mozogj legalább napi fél-egy órát. Lehetőleg szabad levegőn, családtagokkal vagy egyedül, emberektől távol.

• Itt az idő kialakítani új, pozitív szokásokat, amelyek támogatják a mentális és a fizikai erőnket.

• Akik szeretnek írni, azoknak érdemes elkezdeni karanténnaplót vezetniük. Ügyeljünk arra, hogy ez ne panasznapló legyen, mert nem tanácsos naponta negatív spirálban keringeni.

• A rendszeres napi meditáció segíthet a lelki egyensúly megtartásában.

• Készítsünk családi napirendet, amelyben felosztjuk egymás között a házimunka feladatait.

• Naponta legyen offline időnk és én-időnk, amikor befelé figyelünk.

• Javasolt a közös, családi történetmesélés, zenehallgatás, esetleg közös zenélés. Esti családi kvízjátékok. Ki tud többet a másikról? A stresszt játékkal is le lehet vezetni, amikor szidalmazás és elvárások helyett viccelődést és kedvességet adunk egymásnak.

• Ügyeljünk az étkezésre s a kávé- és alkoholfogyasztásra. A karantén nem nyaralás, nem hosszú hétvége!

Montorffy Letti író, coach, tréner

A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti:❗️

https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene