Egy éve még az lehetett volna írásunk témája, miért nem támogatja a szlovákiai munkaadók többsége az otthonról végzett munkát. Most, hogy a kényszer a koronavírus miatt mindenkit rávitt, annak próbáltunk utánajárni, mit hozott, mit vitt el és meddig tarthat a home office-üzemmód a munkahelyeken.
A járvány kirobbanásáig az otthonról végzett munka lehetőségnek és előnynek számított, mára megkerülhetetlen kötelességgé vált. Aki irodai munkát végez, az a tavaszi hónapokban mind az otthoni számítógépe elé kényszerült, és ha nyáron átmenetileg vissza is tért munkahelyére, most újra viheti a munkáját a haza.
Az otthoni munkavégzéssel kapcsolatos tapasztalatokról az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat készített felmérést. Az eredmények szerint a járvány kitörése előtt a szlovák állampolgárok alig 3,6 százaléka dolgozott otthonról rendszeresen, és 5,4 százalékuk legalább időnként. Ezzel szemben az uniós átlag 8,3 százalék volt, de a koronavírus mindenhol az arányok jelentős növekedését okozta. Lényegében mindenki otthonról dolgozott, aki tehette, és akinek a munkája nem követelte meg a feltétlen jelenlétet a munkahelyén (már ha nem szűnt meg). A legszigorúbb időszakban tulajdonképpen csak a pékek, árufuvarozók, az élelmiszerboltok és a gyógyszertárak alkalmazottai, orvosok és energetikusok nem válthattak home office-ra, a többieknek mind otthon kellett megküzdeniük a kihívással, hogy munkában is vannak, meg nem is.
Smink vagy melegítő?
Merthogy a home office nem csak lehetőség, hanem hatalmas kihívás is, főleg, ha a munkavégzőnek otthon kisgyerekei, idős szülei vannak, nem tudja úgy beosztani a napját, ahogy szeretné, és azon kapja magát, hogy hosszabb ideig dolgozik, mint a munkahelyén, mégis kevesebb eredménnyel.
Ennek az egyik oka az lehet, hogy szétcsúsznak a napjai, mutat rá Michal Patarák pszichiáter. „Késő éjszakáig fent van, későn kel, munka közben főz, takarít, füvet nyír, vagy mások zavarják meg, és elkalandoznak a gondolatai. De ugyanilyen fontos a produktivitás szempontjából a munkahelyi kultúra, a csapatmunka, a közös beszélgetések, az ebéd- és kávészünetben folytatott beszélgetések közben született spontán ötletek. Közben, persze, vannak civódások a túl hangos telefonálás, vagy az erősen bekapcsolt légkondi miatt, látjuk, hogy teper a főnöknél a kolléga/-nő és egyesek hogyan súgnak-búgnak mások háta mögött, de legalább ott vagyunk és reagálhatunk. Otthon meg ehet a fene, hogy minderről nem is tudunk. Az sem mellékes, hogy aki munkába jár, az reggel szépen felöltözik, borotválkozik vagy sminkel, és jobb esetben, miután hazaért a munkából, többet nem gondol az ottani teendőkre. Otthon viszont egész nap ülhet egy melegítőben a monitor előtt, és mégis úgy érzi, nem sikerült mindent elvégeznie, amit kellett volna” – mondja Patarák, hozzátéve, hogy az otthoni munkavégzés érettséget és tudatos időbeosztást igényel.
A bizalmatlan főnök
Azt már a Harvard Medical Schoool tudósainak vizsgálata is igazolta, hogy a kötetlen munkahelyi beszélgetések nem csak a pletykákról és a főnökség szidásáról szólnak, hanem nagyban hozzájárulnak az ötletek és az együttműködés minőségéhez. Pont ezért ment szembe számos nyugati nagyvállalat, például az IBM a trendekkel, és korlátozta az otthoni munkavégzést. Hasonló következtetés vonható le az Eurostat felméréséből is, mert az eredmények szerint home office-ból sokkal nehezebb új projekteket kitalálni és bevezetni, meggyőzni a főnökeinket a kvalitásainkról, vagy felvetni és megbeszélni egy-egy nehezebb, akár személyes témát. Akkor működhet a dolog, ha a munkatársak legalább videón keresztül rendszeresen tartanak megbeszéléseket, mutat rá Michal Patarák. „Ez nemcsak azért fontos, mert legalább részben személyes, hanem azért is, mert ha valamennyien jelen vannak, ebben az online térben is szó szót követ, születhetnek ötletek, tisztázni lehet bizonyos kérdéseket. Amit nagyon nem ajánlok, az az, hogy a főnök minden egyes beosztottjával külön beszéljen, mert ez félreértésekre, gyanakvásra adhat okot, ráadásul, ha közös projekten dolgoznak, úgyis kénytelenek a kollégák egymást is hívni, és ezzel csak az idő telik, a félreértések lehetősége nő. A nagyon bizalmatlan, az oszd meg és uralkodj elvét valló főnökök szoktak ehhez a módszerhez folyamodni, mert a beosztottak így nem tudnak azonnal reagálni, esetleg összefogni és közösen képviselni az ellenvéleményt. Míg a munkahelyen ez csak idegesítő, home office esetén kifejezetten kontraproduktív, mert rengeteg időt és energiát vesz el” – figyelmeztet a pszichiáter.
Találkozunk, amint lehet
A home office akkor működhet jól, ha úgy érezzük, hogy van a munkánkban rendszer, és továbbra is részei vagyunk a csapatnak, legalább az online megbeszéléseken, e-mailváltásokon, telefonon keresztül. Patarák szerint, amint a járványhelyzet engedi, mindenképp személyesen is találkozni kell, még ha nem is a munkahelyen. A nyáron szétszéledtek az emberek, most pedig megint nem kedvez a helyzet a kávéházi, éttermi összejöveteleknek. De ha csak egy mód lesz rá, ha szájmaszkban, kesztyűben is, időnként találkozzanak a kollégák, mert a munkahely nem individuumok, egyéni teljesítményének összessége, hanem csapatmunka, és a csapat akkor képes együtt dolgozni, ha együtt is létezik. „Ehhez hozzá tartozik az is, hogy figyelünk egymásra, tekintettel vagyunk gyászra, betegségre, gratulálunk egymásnak az esküvőhöz, gyermekszületéshez, jubileumhoz. Ezt mind nem szabad elengedni csak azért, mert nem dolgozunk egy térben, mert ezek az alkalmak hozzák össze az embereket, és teszik lehetővé, hogy a munkában is jobban egymásra tudjanak hangolódni” – ajánlja a pszichiáter.
Az otthoni munkavégzés további nagy kihívása az új munkatársak felvétele – már ahol felvesznek, és nem elbocsátanak. Sok helyen kidolgozták az online-felvétel pontos módszereit, videóbeszélgetésekkel, tesztekkel, esetleg személyes videóklippel. Majd a gyakorlat megmutatja, hogy ez mennyire működik.
Visszatérnénk az irodába
Júniusban sok cégnél az alkalmazottak egy része visszatért a munkahelyére, de volt, ahol úgy döntöttek, nem érdemes a járvány második hullámának kitörése előtt újra ki- és bekötni a számítógépeket, átszervezni az egész rendszert. Ez azért is történhetett így, mert az Eurostat felmérése szerint a munkaadók 57 százaléka nem tapasztalt komolyabb változást az alkalmazottak teljesítményét illetően. Húsz százalékuk egyenesen teljesítménynövekedést tapasztalt, és csak 13 százalékuk vallotta be, hogy csökkent az otthonról dolgozó alkalmazottak hatékonysága – elsősorban azoké, akik a munkahelyen csapatban dolgoztak, vagy otthon a gyermekeikről is gondoskodnak.
Erre csak azt mondhatjuk, hogy ilyen az élet, most ehhez a helyzethez kell alkalmazkodnunk. Annak érdekében, hogy ez az alkalmazkodás sikerüljön, nem árt elválasztani egymástól a munkával és a családdal töltött időt, és ha van rá mód, még a teret is. A jelek szerint ideiglenesen, mert a szlovákiai munkaadók többsége, amint a helyzet megengedi, visszatérne a régi rendszerhez. Az sem lesz teljesen a régi, mert már a munka törvénykönyve is úgy határozza meg az otthoni munkavégzést, mint amit a munkaadó megkövetelhet bizonyos helyzetekben, de a munkavállaló is kérheti. Mondjuk, havi öt-tíz napra, megőrizve a lehetőséget, hogy a munkatársak bejárjanak, találkozzanak, úgy érezzék, hogy más is összeköti őket, mint a telefon és a webkamera. Bárcsak már itt tartanánk.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 39. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.