Új lapot kezdünk az új tanévvel: Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke

Az előző tanév második fele mindenestül, és mellette számos rendezvény, átkerült az online térbe, úgy tűnik, az előttünk álló időszak visszarendeződést hozhat – a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége vasárnap offline, tehát a helyszínen tartotta meg a tanévnyitóját Szepsiben. „Hosszú idő után a Szlovákiai Magyar Iskolák XX. jubileumi Országos Tanévnyitó Ünnepsége az első nyilvános rendezvényünk. Új lapot kezdünk, új tanévet nyitunk, új lehetőségekkel biztat bennünket a jövő” – mondja Fekete Irén, az SZMPSZ elnöke. Jelzi továbbá, hogy ezt az alkalmat rendszerint nem a visszatekintés jellemzi, hanem inkább a jövendő feladatokra koncentrálnak, és ezekhez kívánnak erőt és kedvet adni a pedagógusoknak. „Jó lenne azt gondolni, hogy minden visszatér az eredeti kerékvágásba, a hírekből azonban sejlik, hogy még a járványügyi helyzettel foglalkozó szakemberek sem tudják pontosan megjövendölni, mi fog történni.”

Emlékezetes tanévvég

Bizonyos szempontból most szeptemberben derülhet ki az is, hogy mit adott és mit vett el diákoktól, pedagógusoktól az otthonról tanulás időszaka. „Belátva a márciusban életbe lépett intézkedések helyességét, megpróbáltunk, ahol tudunk, egymásnak segíteni. Szövetségünk is helytállt, számos intézkedéssel, tanáccsal, konkrét segítséggel igyekezett az oktatás hasznára lenni. Úton-útfélen találkoztunk az összefogás, a segítőkészség, a kreativitás egészen különös módozataival, melyek segítettek bennünket a nehézségeket áthidalni. Mindenképpen tisztelettel meg kell köszönnünk a pedagógusok és a szülők áldozatos munkáját.” Fekete Irén a tanév végi üzenetét is az interneten tette közzé, ebben pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy egy olyan tanítási év zárult le júniusban, amelyet soha nem felejtünk el. „Ilyen helyzettel még nem találkoztunk! Félelmetes volt, de egyben kihívás is. A tanítók is akkor tanulták a tanításnak e formáját, és itt nem is a tananyag összeállítása, hanem a szervezés és a lebonyolítás jelentett elsősorban problémát.” Emlékeztet továbbá, hogy az újszerűség bizonytalansággal társult, hiszen nem volt időbeli korlát, nem látszott a járványhelyzet vége, továbbá a kormányváltás is okozhatott késlekedést. „Kezdetben a távoktatás inkább egyéni sémák alapján valósult meg, mint központi iránymutatás szerint.”

Új feladatok

A rendkívüli helyzet különleges pozícióba helyzete az SZMPSZ-t is. „Honlapunkon már március 15-től elérhető volt a Hasznos tanácsok a távoktatáshoz a koronavírus idején című felület, melynek tartalmát folyamatosan bővítettük. Segédanyagokat, módszertani útmutatókat bocsátottunk a pedagógusok rendelkezésére. Továbbá nyolc alkalommal szerveztünk ingyenes webináriumot.” Ennek keretében olyan eszközöket mutattak be, amelyek online élő tanórákhoz használhatóak, a segítők az informatikában jártas pedagógusok és a REVISE társaság volt. Lehetővé tették a távoktatással kapcsolatban a kérdezést is, 24 órán belüli válaszadást ígérve, és további irodalmi szemelvényeket tettek közzé videóként.

A helyzetre reagálva pályázatot hirdettek óvodások és diákok részére, erre fotóval, rajzzal, irodalmi művekkel pályázhattak. „Örömmel elmondhatjuk, hogy 85 oktatási intézményből 320 pályázó 365 pályamunkája érkezett be, Magyarországról és Erdélyből is.” Áthelyezték az online térbe a XIII. Kaszás Attila Versmondó Fesztivált is, és a vártnál nagyobb volt az érdeklődés. „A pedagógusnapi köszöntő, az évi rendszeres pedagóguskitüntetések átadása, az SZMPSZ 30. évfordulójának megünneplése és a Trianon 100. évfordulójára való emlékezés is a digitális térben valósult meg.” A nyári táborok viszont elmaradtak.

Digitalizálás

„Az átálláskor kiderült, mennyire rugalmas, gyerekközpontú, fejlődőképes a kisebbségi iskoláink többsége. Mindent megtettek, hogy újragondolva a helyi feltételeket, minőségi oktatást biztosítsanak a tanulóknak, igyekezve elérni azokat is, akik szociálisan hátrányos helyzetben voltak.” És történt mindez a megfelelő eszközök hiányában, párhuzamosan a tapasztalatcserével. Az SZMPSZ-elnök meglátása szerint a távtanítási forma jellemzően a felső tagozatosoknak és a középiskolásoknak volt inkább megfelelő, az alsó tagozat azonban a személyes kapcsolatokra épül. „Itt a tanító személyisége pótolhatatlan, mert a gyermek egyedül nem boldogul.” A szülők viszonyulása is eltérő volt ebben a helyzetben, teszi hozzá: volt, aki túltanította a gyermekét, de volt olyan is, aki azt mondta, hogy a tanítás az iskola dolga.

„Összességében megállapítható, hogy a távoktatás hatékonysága elmaradt a várttól, az adott körülmények között azonban működőképes volt” – vélekedik, és úgy látja, a nevelőtevékenység sínylette meg leginkább a távoktatást, viszont annak talán pozitív hozadéka lehet, hogy a szülők is beleláttak valamelyest a tanárok helyzetébe.

Kisebbségi helyzetben

Érdeklődésünkre Fekete Irén elmondta, meglátása szerint a kisebbségi iskolák számára a digitális oktatás hátrányos helyzetet jelentett, mert ugyan elérhetővé vált egy sor magyarországi oktatási portál, ám az ottani segédanyagok, feladatok nem vehetők át egy az egyben – Szlovákiában eltérő a tanterv. „A szlovák portálokon meg-megjelentek elvétve magyar nyelvű segédanyagok is, de a rengeteg állami finanszírozású szlovák nyelvű tananyag nem volt fordítás nélkül felhasználható. Az is igaz, hogy magyar nyelvű oktatófilmeket készített a Szlovák Televízió magyar adása Házisuli címmel, de ez mennyiségében elmaradt a szlovákok számára fenntartott idővel és lehetőségekkel szemben.” A szlovákiai oktatási minisztérium 588 tankönyvet és digitális segédanyagot tett elérhetővé térítésmentesen, elektronikusan a pedagógusok számára, de a magyar nyelvűek közül csak néhány tartozik ebbe a csoportba, és letöltésre nem volt lehetőség, csak online lapozásra – mutatott rá az elnök. „A munkafüzetek megjelentetésében már hosszabb ideje komoly hiányosságok vannak. A magyar iskolák pedagógusai ezért végül mégis elsősorban a magyarországi oktatási portálokon kerestek a tanmenetükhöz illeszkedő tananyagokat. Sokat segítettek továbbá egymásnak a közösségi hálókon és a szociális médiában létrejött oktatási csoportok.”

Az új tanévre készülő pedagógusok munkáját nem egyszerűsítette, hogy elmaradtak a továbbképzésüket szolgáló nyári egyetemek (az SZMPSZ Komáromban, Rimaszombatban tervezte). „Felvetődött az ötlet, hogy tartsuk meg ezt is online formában, ezt azonban elnökségünk elvetette, hisz láttuk, hogy a több hónapon keresztül zajló távoktatás teljesen kimerítette a pedagógusokat. Viszont meghívott tanárok bevonásával szakmai műhelyeket szerveztünk: a távoktatás tapasztalatait összegeztük, feltérképeztük a szlovákiai magyar oktatásügy problémás területeit, és ez a munka még nem zárult le.”

Iskolák megőrzése

Az SZMPSZ elnöke azt üzente a Trianon-évforduló kapcsán, hogy „ne hagyjuk üresen iskoláinkat!” Érdeklődésünkre kifejtette, ennek elérése érdekében a munkát a legfiatalabb korosztálynál kell kezdeni. „A Cseperedő és a Ringató program minél szélesebb körű alkalmazásával igyekszünk meggyőzni a szülőket az anyanyelvi nevelés fontosságáról.” Rámutatott, hogy a jövő évtől életbe lép a kötelező óvodalátogatás ötéves kortól, a férőhelyek számát a lakosság nemzetiségi számarányához kell igazítani. „Minden olyan településen, ahol legalább 20 százalékban élnek magyarok, legyen lehetősége a szülőnek magyar nevelési nyelvű óvodát választani a gyermekének, mert a magyar óvodából egyenesebb út vezet a magyar iskolába.” Hangsúlyozta továbbá, hogy minőségi oktatást biztosító, korszerű ismereteket adó iskolákra van szükség, ahol a tehetségeseket felkarolják, a lemaradókat nem engedik lemorzsolódni. „Olyan iskolát építünk, ahová a tanuló szeret járni, és a szülő szívesen terelgeti oda gyermekét.”

Reform és kisiskolák

Fekete Irén rendkívül időszerűnek látja a szlovákiai oktatás átfogó reformját, amelyet a jelenlegi kormányzatnak, konkrétan az oktatási minisztériumnak kell megvalósítania. „Ennek számos problémát meg kellene oldania: a finanszírozástól kezdve a távoktatás széles körű megvalósítási formáitól a tananyagtartalom átalakításán keresztül az esélyegyenlőség megteremtésén át egészen az iskolahálózat optimalizációjáig. Mindez természetesen a nemzetiségi iskolákat is érinti.”

Olyannyira, hogy bizonyos területeken komoly kihívások merülnek fel, ilyen például a kisiskolák helyzete. „Negyven százalékkal kevesebb a tanulók száma iskoláinkban, mint a rendszerváltáskor. A gyerekek elfogytak, de az épületek megmaradtak. Ha kevés a gyerek, kevés a pénz is, hiszen normatív alapon finanszírozódnak intézményeink.” Ebből az alapvető működésre még jut is pénz, fejlesztésre azonban kevéssé. „244 alapiskolánk van, ebből 104-ben elsőtől negyedik osztályig folyik az oktatás, tehát kisiskola. És sajnos nem egy iskolánk van, ahol az alsó tagozat 10-12 gyereket jelent.” Meglátása szerint a települések közössége tudja a leginkább, mihez van benne erő és akarat. „Ha van magyar iskola, akkor van magyar szó, magyar értelmiség. Az adott közösségek döntsék el, az iskolaösszevonás, a kistérségi iskolák létrehozása két-három település összefogásával, vagy iskolaközpontok kialakítása lenne-e a jó megoldás.” Ugyanakkor közös társadalmi és szakmai összefogást sürget a lemorzsolódó és az iskolaelhagyó tanulók problémájának megoldására – mindebben partner kíván lenni a szövetség.

Szimbolikus mozzanat?

A szepsi tanévnyitó meghívója két ünnepi államtitkári köszöntőt jelzett – ez vajon annak jele, hogy a reformok előtt álló szlovákiai magyar oktatás kétoldalú támogatásra számíthat? Fekete Irén válaszában úgy értékelt, hogy biztatónak látja az államtitkári szinten elindult együttműködést. „Potápi Árpád János államtitkár úr szinte minden meghívásunknak eleget tesz, számíthatunk rá, mint ahogyan a magyar kormányra is. Örülünk továbbá annak, hogy már volt alkalmunk korábban személyesen is találkozni a szlovák oktatási minisztérium újonnan megválasztott államtitkárával, Filip Mónikával – megbeszéléseinken sok mindenben egyetértettünk.” Reményének adott hangot, hogy az államtitkári együttműködés nem csak szimbolikus lesz, hanem konkrét tettekben, esetleg kétoldalú támogatásban realizálódik.

Addig is a 30 éves Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének arra kell készülnie, hogy esetleg a feladatköre is megváltozik. „Leghőbb vágyunk, hogy a hagyományos módon, minden probléma nélkül elinduljon a tanév, de számolnunk kell a távoktatással, és korszerűsítenünk kell az e téren megszerzett tapasztalatainkat, hogy ezzel is segíthessük a pedagógusokat, intézményeinket.” Lehetségesnek látja, hogy a több száz fős akciók helyett kisebb régiós rendezvényeket kell tervezniük, viszont a konkrétumokra – mint hangsúlyozza – nem lehet felkészülni, hisz változhat a járványhelyzet. „A tavaszi félévet követő tapasztalatok alapján, ha a helyzet úgy adja, most már rugalmasabban fogunk áttérni a digitális oktatásra. Azzal viszont mindannyian tisztában vagyunk, hogy a digitális oktatással nem helyettesíthető a hagyományos oktatás. Ennek tükrében feladatok tehát – a régiek mellett újabbak is – vannak, szembe kell nézni velük, és a legjobb megoldásokat kell megtalálnunk. Alább nem adhatjuk.”

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 36. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacen