150 ezer kötetet őriz – a késmárki líceum épülete
A késmárki líceum egykoron Magyarország elitiskolája volt, jelenleg Közép-Európa legnagyobb történelmi iskolakönyvtára – csupa latin, német és magyar kötettel
150 ezer kötetet őriz az az iskolai könyvtár, amelynek legrégebbi és legértékesebb köteteit az 1500-as évek derekán kezdték gyűjteni a helyi evangélikus iskola tanárai. A páratlan könyvtár gyűjteményének része 55 darab ősnyomtatvány, azaz olyan olyan nyomtatvány, amely Európában a könyvnyomtatás feltalálásától, az az 1450-es évektől kezdve 1500. december 31-ig szedésnyomással készült, valamint csaknem háromezer a 16. században nyomtatott könyv.
A trianoni döntésig Magyarország egyik legjobb tanintézményének, a késmárki evangélikus líeumnak az elődje a reformáció térhódítását követően, 1531-ben alakult.
1787-1852 között a középiskolai osztályok mellett akadémiai évfolyamokat is indíthatott az iskola, ami így felsőfokú tanintézetnek számított önálló jogi és teológiai tanszékkel.
Fénykorában a késmárki líceumban Közép-Európa különféle országaiból érkezett, elismert tudósok oktatták diákjaikat. A líceum oktatói és diákjai komoly szerepet játszottak a közeli Magas-Tátra megismerésében, meghódításában és kutatásában.
Jelenleg Közép-Európa legnagyobb történelmi iskolakönyvtára – csupa latin, német és magyar kötettel. Az alábbi galériában betekintést adunk a falai mögé is:
Galéria
Az intézményből számos ismert német, magyar és szlovák személyiség került ki, tudósok, pedagógusok, művészek, politikusok. Közülük a leghíresebb magyar személyiségek Thököly Imre, Kazinczy Ferenc, Hunfalvy János és Pál, Görgey Artur, Berzeviczy Gergely és Mednyánszky László voltak, a szlovákok közül P. J. Šafárik, P. Országh Hviezdoslav, Janko Kráľ említhetők meg.
A késmárki líceum magyar szellemben való működése Trianon után szakadt meg, amikor a Szepesség Csehszlovákiához került . Az evangélikus, magyar gimnázium pártfogói a megváltozott politikai viszonyok ellenére emlékiratot fogalmaztak, melyben kérték a magyar nyelvnek legalább mint tantárgynak a meghagyását, a felekezeti jelleg megtartását és a német nyelv általánossá tételét. Ennek megvalósítása érdekében az igazgató, Bruckner Károly még Masaryk elnöknél is közbenjárt, kevés sikerrel.
Végül a szlovák nemzeti szempontok érvényesültek, és a líceumban 1945-ig már csak a délutánonként szülői kérésre tartottak magyar órákat.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.