Mondhatja majd élcelődve, aki szombaton veszi a fáradságot, felemeli a fenekét, és elballag a neki kijelölt választókörzetbe. Persze, nem elég elmenni, az önmagában még nem választás, az csak egy szökőévi séta, hanem ott ki is kell választani egy nagy paksamétából egyetlen lapot. Az azon szereplő rengeteg név közül pedig lehetőség van további választásra, maximum négyet, a nekünk legrokonszenvesebbet, a leghitelesebbet, a legígéretesebbet be is karikázhatjuk. Hogy egészen pontos legyek, a nevük előtt szereplő számot. Azért is nem mindegy, hogy választ az ember, ha egyszer már elballagott abba a neki kijelölt választókörzetbe, mert ha rosszul csinálja, még ha jól választott is, érvénytelenné válhat a szavazata. Tehát: karikázni, és nem ikszelni; számot, és nem a nevet; legfeljebb négyet (!), három, kettő, egy lehet, öt már nem. Aztán persze, ezt a helyesen kitöltött lapot bele kell helyezni a kapott borítékba, és a borítékot így bele is kell dobni a lepecsételt urnába. Azután hagyhatjuk csak el jó szívvel a helyiséget, meg azzal a tudattal, hogy mi megtettük, ami tőlünk tellett, ami számunkra megtehető, élve állampolgári jogunkkal, teljesítettük alapvető emberi kötelességünket közösségünk és a jövőnk érdekében. Csak utána jöhet a lődörgés, kezdhetünk rákészülni a vasárnapra, amikorra körvonalazódik, mi várhat ránk az elkövetkező időszakban. Aztán annak fényében és függvényében, mire mentünk mi, szavazók együttesen, lehet rákészülni a hétfőre, az előttünk álló hétköznapokra.
Most még előttünk áll a választás lehetősége, vagy ha úgy tetszik, előtte állunk, aztán már valóban csak a hétköznapok maradnak. Most még gondolkodhatunk, hogy jól cselekedjünk, aztán már csak alkalmazkodhatunk a többség akarata szerint. Ha nem megyünk el szavazni, akkor is választunk, akkor a többség akaratát választottuk. Márpedig a társadalmi nagy többségek nem az okos jövőbe látásukról szoktak emlékezetessé válni. Ezért is kell elmennünk nekünk is, hogy a mi szempontunk is érvényesülhessen, ne csak az övék. Hogy felvilágosítva gyermekünk, ne egy régi-új mesét legyünk kénytelen dünnyögni neki – fasiszta kommunizmusét –, valamit arról, hogy rend kell a világba, és hogy az iskoláinkban majd nehogy újra azt tanítsák: a rend pedig arravaló, hogy ne legyen a gyerek hiába s ne legyen szabad, ami jó. Az borzasztó lenne!
Most még előttünk áll a választás lehetősége, vagy ha úgy tetszik, előtte állunk, úgyhogy mi itt a Vasárnapban azon túl, hogy elmegyünk szavazni, még annyit tudtunk megtenni, hogy összegyűjtöttünk Önöknek néhány érvet és támpontot, ami talán segíthet kimozdulni a – nem tagadom, joggal érzett – kiábrándultságból.
A legnagyobb ütőkártya most nálunk van! Igen, itt a Vasárnapban szólalt meg először az országos rendőr-főkapitányság hírszerzési osztályának volt vezetője, s mondhatni, kitálal a nyomozó hatóság működésének, összefonódásainak, tetteinek hátteréről. Ő találta Vrabec Máriát és lapunkat olyannak, aki nem korrumpálható, olyannak, aki korrektül kezeli az információt, és nem megfélemlíthető. Így aztán mi, magyarok, Vasárnap-olvasók gondolkodhatunk el a két éve meggyilkolt újságíró és jegyese évfordulóján, és még a választások előtt azon, távollétünkkel valóban továbbra is ezeket a módszereket kívánjuk-e támogatni. Én biztos, hogy nem. És Ön? Igazán hozzájárul ahhoz, hogy úgy sumákolják el a gaztetteket, súlyos bűncselekményeket, a gátlástalan módszereiket bizonyos, általunk is megválasztott egyedek, ahogyan ezt a tanúvallomást tevő felfedi? Mert ha nem megy el szavazni, Ön is őket választja! Tényleg semmit nem jelent Önnek két igazságkereső fiatal világszégyent okozó halála? Otthon marad, támogatva a cinikus, könyörtelen gyilkosokat, értelmetlenné is téve ezzel a drasztikus halált?
Ha valaha is, most aztán igazán van miért elmennünk. És van annyi sztenderd, irányadónak vehető lista, rajtuk annyi név, hogy csak találunk valamelyiken négyet, de legalább egyet, aki megérdemli, hogy neki adjuk a bizalmunkat.
A karikát.
VASÁRNAP meg elmentünk megint misére, aztán csak lődörgés volt, VASÁRNAP. Rákészültünk a hétfőre…
Bächer Iván: Utóíz
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.