Másoktól elvárjuk, hogy alázatosak legyenek irántunk, mi viszont sokszor nem teszünk így. Egyes emberekkel megértőek vagyunk, másokkal kevésbé.
Márpedig az alázat összeköthet két embert. A szerelem, a barátság vagy az embertársi jó viszony a kölcsönös egyenlőségen alapul. Hiánya szétválaszt, ellentéteket szít. Mielőtt másokra mutogatva keressük az okokat, nézzünk kicsit magunkba: miért nézünk le, vetünk meg másokat az elfogadásuk helyett?
Az alázat a felsőbbrendűség érzésének megjelenésével tűnik el. Amikor rangod van, valamilyen ismeretek, képességek birtokában vagy, többnek érzed magad. Büszke leszel. Aztán egyeseket már nem tekintesz egyenrangúnak, s az irántuk mutatott alázat szétfoszlik.
Vele együtt a kapcsolódás lehetősége is elvész. Falakat emelünk, szövetségesek helyett ellenfelekként próbálunk túlélni. Mindezt csupán azért, mert többnek akarjuk hinni, láttatni magunkat másoknál. Ha ez megtörténik, segítségre sem számíthatunk. Akkor is magunkra leszünk utalva, amikor más emberekkel összefogva könnyebben győzhetnénk le az akadályokat.
Légy figyelmes, amikor hatalmába kerít a felsőbbrendűség érzése. Bár minden ember valamiért különleges, akkor is mindössze más, nem pedig különb másoknál.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.