Sőt, még csak ezután fogja igazán meginni a környezet ellen elkövetett gaztettek következményeinek levét a föld népe(ssége)
Sorjáznak az elgondolkodtató hírek az olyan környezeti katasztrófákról, amelyek egyértelmű kapcsolatba hozhatóak az emberiség nem túl áldásos tevékenységével. Sci-fibe illő újszerűségnek hat, hogy Indiában, egészen pontosan Új-Delhiben már odáig fajult a légszennyezettség miatti helyzet, hogy elérkezettnek látták az időt az első oxigénbár nyitására. Olyan abszurdum alakult ki tehát, hogy a hatóságok kérik, az emberek ne menjenek a szabadba, közben ez a bizonyos bár, egy zárt tér tehát, friss levegővel kecsegtet: 4–6 dollárért nagyjából negyed óráig lehet ott mélyeket szuszogni. Aztán mindenki mehet az útjára a friss szmogba.
Jön a tenger
Az oxigénbár persze tipikus esete annak, amikor egy meghökkentő vagy -döbbentő esemény túl távoli ahhoz, hogy igazán átérezzük a súlyát. Velence azonban itt van a szomszédban, és ott Atlantisz-szerű forgatókönyv bontakozik ki – a sós tengervíz elárasztotta a híres várost, és a már hetekben mérhető hosszúságú áztatás képzelhetjük (vagy inkább el se tudjuk képzelni?), mekkora károkat okozott úgy általában, és külön említhetjük a történelmi jelentőségű épületeket, például a Szent Márk-székesegyház mozaikpadlóját. Ha valaki értetlenkedne, hogy mégis mi és miért történik, akkor válaszként szolgálhat az ENSZ Környezetvédelmi Programjának legújabb klímaváltozási jelentése, amely gyakorlatilag arról szól, hogy nemhogy javult volna, inkább romlott a helyzet a károsanyag-kibocsátás terén, ez pedig egyenes út a glóbusz felmelegedése felé (amitől jéghegyek oldódnak, és tengerszintek emelkednek – lakott területek és székesegyházak mozaikpadlói fölé).
Csak elszenvedjük?
Vagy teszünk is valamit? A jelentésben megfogalmaznak konkrét javaslatokat is, például azt, hogy többeknek kellene a fejlett országokban a tömegközlekedést választaniuk, és nem egyesével ülve pöfögtetni a személygépkocsik hadát; az épületeket pedig megfelelően hőszigetelni lenne jó, mert így nemcsak a számlán szereplő összeg lesz kisebb, hanem a környezet is kevésbé károsul. Állami szinten pedig például azon lenne jó ügyködni, hogy az energia előállítása a zéró kibocsátás felé mozduljon el, akár a megfelelő adók kivetésével. Mert persze nem egyszerű átállni a körülményesebb vagy esetenként drágább megoldásokra, ám talán még kellemetlenebb aztán vízben vagy szmogban állni, ha majd ránk kerül a sor.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.