Én osztályelnök voltam. Addig is, míg nem találnak megfelelőbbet. A gimnázium négy éve alatt. Élvezet leginkább a nyári vakációk idejében volt, akkor nem akart ugyanis tőlem senki semmit. Egyébként pedig – s ezt biztosan alátámasztják a mai iskolák osztályelnökei is, ha vannak még ugyan ilyenek –, egyébként nem egy leányálom. Azonkívül, hogy minden iskolai rendezvényen, hivatalos ünnepen felszólal, beszédeket mond és ír, amolyan mindenes, ugyanakkor mindenért elővehető egyén. Liszka lányom, maga az osztályelnök, szaladjon, kérdezze, hallgassa meg, intézze, írja föl, vigye le.
No, de nekünk most az új államelnökünket iktatták be egy hete, s maga a tény, hogy milyet, hogy kit, olyan felüdülést jelentett, ami miatt a hivatallal járó terheket aznapra el is feledtem, csak néztem, mint kislány koromban a királynős filmeket, ahogy méltóságteljesen vonul ez a szép, okos nő, és azon morfondíroztam, nem álmodom-e én ezt az egészet: tényleg képes volt ez az ország egy ilyen jelöltet kiállítani, képes volt ez a nép egy ilyen elnököt megválasztani? Mint amikor áporodott, dohos szobák ablakát hirtelen kitárják, s áradni kezd befele a friss hajnali levegő. És képes volt, még ha azzal is, hogy sokan inkább el sem mentek választani.
Ám egy meglehetősen nyugodt és reményteljes vasárnap után hétfőn, látva a lapokat, a kommentárokat és kommenteket, nagyon hamar elszállt minden illúzióm, belepett a doh- és naftalinszag elegye. Az egy dolog, hogy a bulvárlapok épp a felszínességből, a pletykaéhségből élnek meg nem is akármilyen jól, vagyis nekik semmi sem szent, botrányt csinálnak oda is, ahol soha sem is volt, de hogy egy államelnök beiktatása abban fulladjon ki, hogy milyen volt a ruhája, mekkora a feneke, s hogy a cipője színe lehetett volna inkább bézs, az már mégiscsak vérforraló, és nincs is mit csodálkozni azon, ha a maszek kommentelők meg olyanokat vetnek a fényképe alá, hogy azért lefogyhatna. Azonkívül, hogy hej, de szívesen megnézném, mint festenek, milyen testalkatot örököltek és fejlesztettek ki maguknak, akik ilyen megjegyzésekre érzik magukat hivatottnak, nagyon határozottan és már-már ingerült haraggal mondanám, hogy NEM! Nem fogyhatna le! Először is elnök, nem topmodell, állami méltóság, nem divatdiktátor, az országnak az eszére, a szívére-lelkére lesz szüksége, nem a szépségére és a cipőjének a színére. Arról nem beszélve, hogy ennek ellenére még szép is. Ami csak hozzáadott érték az elnökségéhez. Szép, bájos, decens hús-vér nő, olyan, aki például szolgálhat minden dolgozó anyának, mindazoknak, akik éppen a bulvárhírgyárak miatt lettek frusztráltak, akik azt hiszik magukról, hogy kövérek és csúnyák, mert nem úgy lóg rajtuk a ruha, mint a fogason, és nem olyan az arcuk, mint a műanyag. Tudom, nem kéne foglalkoznom még ennyi terjedelemben sem a bulvárral, de nem hagyhatom szó nélkül éppen amiatt, hogy széles tömegek csámcsognak éppen efelett, akik azt hiszik, ez az újságírás, ez a hírszolgáltatás, s a mérvadó vélemény el sem jut hozzájuk.
Annál szomorúbb, hogy a magukat szakmaisággal és objektivitással hirdető médiumok is szívesen szemezgetnek az említett profil eszköztárából, ha nem is a küllemen bazíroznak, de hasonló módszerekkel közelítik meg és bagatellizálják a nagyobb horderejű eseményeket. Az például, még ha magában gondol is ilyet az ember, semmiképpen nem szakmai és korrekt, hogy úgysem fog csinálni semmit, mert nincs is semmire hatalma, meg ígérni szépeket mindenki tud, meg hogy milyen szépen megírták a beszédét, meg becsapta magyarokat, mert nem egy tanácsadója lett, hanem egy testület… Nem szakmai és nem korrekt, hiszen szombaton iktatták be. Egy hete. Ahogy a vádlottnak kijár az ártatlanság vélelme, pontosan úgy kijár minden, hivatalát kezdőnek legalább a vélelme a bizalomnak, hiszen a károgás csak a varjakat vonzza. (Azt meg már meg sem merem reszkírozni, nehogy genderkérdést kreáljanak belőle, hogy vajon melyik férfi jelöltnek vagy politikusnak rótta fel akármikor is akárki, hogy milyen a ruhája, milyen beszédet írtak neki.) Várjuk ki legalább az első száz napját, addig is szurkoljunk neki, aztán is tényekre és érvekre támaszkodva elemezzük majd ki, hogy mire mehet vele, általa az ország.
Mire mehetünk mi.
És a rá következő VASÁRNAP micsoda prédikációt tartott!
Anne Brontë: Agnes Grey
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.