Négy városhoz köti az élete: győri lakosként Komáromban játszik, Pozsonyban végzős a színművészeti főiskolán, Dunaszerdahelyen a régi otthona várja. Béhr Márton utazik is eleget. Hol kocsival, hol vonattal. Jó időben, két Komárom között kerékpárral. Ez utóbbi sem fárasztja. Erős fiú. A küzdősportok elszánt híve.
Harmadéves főiskolásként Rómeót játszotta a Jókai Színházban. Mennyire forgatta fel az életét Verona leghíresebb szerelmese? Megítélése szerint milyen magasra repítette?
Hogy milyen magasra repített, azt nem tudom, de hogy mély vízbe dobtak, az biztos. Nem a szárnyakat láttam a szerepben, hanem a kihívást. Nagyon jó hangulat uralkodik a komáromi színházban, ez segített abban, hogy ne görcsöljek rá a feladatra. Rómeó pozitív emlék marad. Szívesen gondolok rá. De a többi szerepem sem kisebb kihívás. Minden darabban a fejlődés, a továbblépés lehetőségét keresem. Hogy mitől lehet hiteles a játékom. Rómeót is igyekeztem a lehető legjobb tudásommal megformálni. Martin Huba, a darab rendezője nagyon emberien viszonyult hozzánk. Az idő múlásával biztosan ráébredek, mit tanultam tőle, hiszen rengeteg hasznos tanáccsal látott el, és a színház iránti alázata is példamutató, de most még csak az fogalmazódott meg bennem, hogy szép munka volt ez, de sokkoló is a szó jó értelmében. Egyszerre sok mindenre kellett figyelnem.
És Júlia szerelme?
Az magánügy.
De hiszen a bemutató után már párt alkottak Bárdos Judittal.
A próbafolyamat során ismertük meg egymást, de a kapcsolatunk kezdetét szigorúan elhatároltuk az előadástól. A bemutató napjáig nem is foglalkoztunk ezzel. Nem akartuk, hogy a színpadi viszonyunkat bármi is befolyásolja. Csak a premier után engedtük szabadjára az érzelmeinket.
Ami azt jelenti, hogy…
… ami a színpadon történt, azt úgy kezeltük, hogy maradjon is ott. Van már erre a kérdésre egy rövid, tömör válaszom. Én Juditot szeretem, nem Júliát. Ezzel le is zárnám ezt a témát.
Most A padlásban kerültek össze.
És ott is a miénk a szerelmi szál. Ez nehéz is, jó is. Attól függ, honnan nézzük. Igyekszünk ezt a helyzetet is profi módon kezelni. A színpadon munka van. Ott próbálunk elvonatkoztatni egymástól, amennyire csak lehet. Ami utána jön, az már egy másik történet.
Sok minden jött már a Rómeó és Júlia óta.
Alig van előadás, amelyben ne játszanék. A zsugoriban kapott szerepem, a fösvény fia érzelmileg nem volt megerőltető, technikailag volt nehezebb, a sok mozgás miatt. De pont ezért szerettem.
Nyilván a néptánc eredménye ez.
Hét évig roptam. Tessék, már múlt időben beszélek róla, pedig soha nem lesz lezárva. Nekem a tánc, a folklór ma is remek kikapcsolódás. Kifejlesztett bennem egy mozgáskultúrát, lett egy alapizomzatom, amellyel sok mindent lehet kezdeni. Csoportos néptáncra már nem vágyom, de ha vendégnek hívnak, szívesen megyek. Vagy ha egy darabba olyan színész kell, aki tud táncolni, itt vagyok, számolhatnak velem. Hatalmas a mozgásigényem.
A pozsonyi Nemzeti Színház Sissi című előadásában is volt egy fergeteges szólója.
Talán hatszor láthatott a közönség, aztán elmentem egy brazil turnéra, és a felújító próbán kivették a jelenetnek ezt a részét, nekem pedig egyre több munkám lett Komáromban, és nem mentem vissza az előadásba.
A félkegyelműben az egyik kérőt, a hoppon maradt Jevgenyijt játszotta.
Kemény négy mondatom volt arra, hogy érzékeltessem, én is szeretem Aglaját. Jobban örültem az Edith és Marlenében a bokszoló Marcel Cerdan szerepének. A küzdősportok a Rómeó és Júlia óta kiemelt helyen vannak az életemben. Természetesen csak hobbiszinten.
Ahhoz hatalmas test kell, vagy nem?
Íme, az ellenpélda! Meg lehet nézni.
Hogy jutott eszébe erre az útra lépni?
A Rómeó és Júliában a Capuletek és Montague-k csapatát Farkas Péter vezetésével a komáromi harcosok klubjának a tagjai erősítették. A birkózás, a dzsiudzsicu, a kickbox és ezek keveréke nagyon közel áll hozzám. Mondhatnám azt is: a szenvedélyem.
Töri-zúzza magát, vagy törik és zúzzák?
Nem, nem! Edzem a testemet és a jellememet.
Sérülések nélkül?
Egy-két edzés végén forgott már a fejem. Apróbb sérülések előfordulnak, de még egyik sem veszélyeztette a színpadi létemet. Erre nagyon odafigyelek. A szemhéjamon már volt kisebb nyoma a harcnak. Felrepedt vagy belilult. A könyököm is fájt már egy-két hétig. Minden sérülés megerősíti az embert. Az edzések lelki megtisztulást is jelentenek. A sok művészlélek után nagyon szeretek olyanok között lenni, akik egészen máshogy élnek, másképpen gondolkoznak. Több mint egy éve hetente járok edzésekre.
A Bánk bánban Ottó szerepével kellett megbirkóznia. Kimerítő küzdelem volt?
Eddig a legnagyobb színpadi falat, és az egyik legkedvesebb feladat. Ottó összetettebb figura, mint Rómeó. Lázadó, szenvedélyes alkat. Pár évvel ezelőtti önmagamra emlékeztet. Kapóra is jött ez az időszak, volt miből meríteni. Hargitai Ivánnak, a rendezőnek és Bandor Évának köszönhetően megtanultam összetettebben játszani. Egy ilyen bonyolult figura meg is kívánja, hogy jó mélyre ássak a lelkében. Ehhez azonban kell némi önismeret. Tizennyolc-húsz éves koromban megingathatatlanul hittem a saját igazamban. Meg voltam győződve róla, hogy ha valami nem sikerül, mindenki más hibás körülöttem, csak én nem. Ma már óvatosabb, megfontoltabb vagyok. Ha véleményem van, az az én véleményem, s azokkal vitatom meg, akikkel tudok kommunikálni, és engedem, hogy csiszoljanak a nézőpontomon. Szemellenzővel sokkal egyszerűbbnek láttam a világot. Makacs voltam, önfejű. Ma már máshogy kezelek bizonyos kérdéseket. Felnőttem. A szenvedély, az érzelmek nyilván nem csitulnak bennem, a színpadon ez nem is lenne jó. De a hétköznapokban már higgadtabb vagyok, és megvizsgálom, mi miért van úgy, ahogy van.
Nem hagyhatjuk említés nélkül a Napfoltokat sem. Azt az előadást, amelyet a pozsonyi színművészeti főiskola magyar hallgatóinak csapata hozott létre a Jókai Színház égisze alatt.
Az Egy őrült naplója után találtuk ki Rédli Károllyal, hogy kellene valamit csinálni, így született meg ez az előadás. A saját kezdeményezésünkből magyar rendezővel, magyar díszlettervezővel, magyar zenésszel. Örülök, hogy a darab helyet kapott a komáromi színházban.
Rádiósként A padlásban melyik dallal kellett a legtöbbet bíbelődnie?
Egyértelműen a Fényév távolsággal. Az nagyon nehéz dal. Rengeteg korrepetálás kellett hozzá. Gebora Gyuri bácsival sokat dolgoztunk rajta. Bár a musical mint műfaj nem az én világom, Presser Gábor dalai nagyon szépek. Nem tartom magam nagy énekesnek, de örömmel énekelem mindegyiket. A kishitűségemet kellett legyőznöm minden próbán.
Kishitűség? Én pont az ellenkezőjét látom. A magabiztosságot.
Bennem? Csodálkozom. Szerintem nincs bennem sok magabiztosság. Igaz, szétesve sem vagyok. Valahol a kettő között. Nem is gondolom, hogy amit én csinálok, sokkal több volna, mint például egy kőműves munkája.
Ez így jól hangzik, mégsem állítanám egymás mellé a kettőt.
Én ugyanúgy értékelem ezt is, azt is.
Az elvégzett munka minősége valóban összemérhető.
Én a művészkedést nem szeretem. Ezért érzem olyan jól magam a Jókai Színházban. Ott tényleg remek a társaság, mindenki két lábbal áll a földön.
Nemrég feltűnt a 200 első randi című, nagy sikerű tévésorozatban is, az egyik magyar kereskedelmi csatornán. Egy novellákat író focista szerepét kapta.
Beválogattak egy amerikai videoklipbe is, Melanie Martinez, a fiatal amerikai énekesnő klipfilmjébe. Nem az én zsánerem az a fajta zene, amelyet ő képvisel, de profi csapattal dolgozhattam Budapesten. A negatív főhőse vagyok egy abszurd, horrorisztikus történetnek. Ez volt az első ilyen jellegű munkám. Nagy iskola volt, végig angolul kommunikáltam.
Ezek szerint Budapest lett a Győr, Pozsony, Dunaszerdahely, Komárom négyszög középpontja?
Budapestre inkább csak válogatásokra járok, és ha időm engedi, színházi előadásokat nézni. A bástyánk Győrben van. Judit is, én is onnan indulunk különböző irányba. Annak örülünk, amikor Komáromban találkozunk.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.