Segíts, hogy segíthessünk!

Mindannyian ismerünk valakit, akinek nagy szüksége volna segítségre: gyermek, felnőtt, egyedülálló vagy családban élő, de akár intézmény is. Sajnos mégis ellenségesen vagy legalábbis kétkedve fogadjuk, ha valaki arra próbálja felhívni az embereket, hogy ne nézzük tétlenül mások nehéz helyzetét, és fogjunk össze egy jó célért. Érthető a vonakodás, hisz sokszor hallani rossz példákról is. Azonban anyagias világunkban is még mindig találkozunk olyan emberekkel, akik tényleg az önzetlen segíteni akarástól vezérelve – félretéve mindennemű bizonytalanságot – igyekeznek mindent megtenni a szükséget szenvedőkért.

Hogy is kezdődött?

„2016 januárjában bált szerettünk volna szervezni a velünk egyformán gondolkodó barátainkkal Nagykaposon. Közben egyre inkább erősödött bennünk a gondolat, hogy ez ne csak egy megszokott esemény legyen. Azt akartuk, hogy valódi értéket kapjon, amit csinálunk – emlékszik vissza Boczán Ferenc, Nagykapos alpolgármestere –, és január 16-án meghirdettük első jótékonysági bálunkat.” Nem kellett hosszasan gondolkodniuk azon, ki legyen a kedvezményezett. Egyöntetűen a városban működő magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskolákra esett a választás. A bálból befolyt összeget egyenlően szétosztva 500-500 euróval tudták segíteni őket.

Gyönyörű karácsony

Az első sikeres szervezésnek köszönhetően úgy érezték, ezt tovább kell folytatniuk. „Következő jótékonysági akciónkat 2016 decemberében szerveztük meg, akkor a nagykaposi karácsonyi vásár keretében.” A hasonlóan gondolkodók ismét összefogtak, és úgy döntöttek, hogy kiveszik részüket a vásári hangulat megteremtéséből. „Megvásároltunk minden szükséges alapanyagot, és nekiláttunk a karácsonyi káposztaleves elkészítéséhez. Természetesen mindenkit szeretettel invitáltunk a sátrunkhoz, aki csak kóstolni vagy jótékonykodni szeretett volna. Árat nem szabtunk meg, az emberekre bíztuk a döntést. Kedvezményezettnek egy fogyatékkal élő kisfiút és családját választottuk. Reméltük, szebbé tehettük – ha csak egy kicsit is – az ünnepüket. Az adventi műsor során 1000 eurós pénzutalványt adhattunk át a szülőknek.” 

Folytatás, hagyomány

„Úgy gondoljuk, hogy egy jó célért szervezett eseményt ismételni kell. A siker és a boldog arcok láttán felbuzdulva második alkalommal is megrendeztük jótékonysági bálunkat, 2017-ben is januárban. Ez alkalommal nem volt kérdés, melyik legyen a kedvezményezett intézmény. Egyöntetűen a Nagykaposon működő magyar és szlovák nevelési nyelvű óvodákra esett a választás. Ugyancsak 500-500 euróval tudtuk segíteni őket. A harmadik jótékonysági bálunkat 2018. január 13-án tartottuk, itt már szinte magától értetődő volt, hogy a korábbi évek sémája alapján kik lesznek a kedvezményezettek. A művészeti alapiskolát és a szabadidőközpontot már 700-700 eurós utalvánnyal tudtuk támogatni. Biztos vagyok abban, teljes meggyőződéssel hiszem, hogy a vendégeket, akik részt vettek a bálunkon, a szórakozáson kívül az önzetlen segítségnyújtás is vezérelte. Természetesen köszönettel tartozunk mindazoknak a támogatóknak is, akik bármilyen formában hozzájárultak a bál sikeréhez. És hogy kit segítünk a következő alkalommal? Annyi már biztos, hogy egy újabb közösséget. De ez még hadd maradjon titok.”

„Nem árusítunk. Gyűjtünk!”

2017 decembere újabb lehetőséggel szolgált arra, hogy az emberek még többet adhassanak egymásnak. Ha azt halljuk, nagykaposi karácsonyi vásár, már egyértelműen jótékonysági rendezvényre gondolunk. A barátok újabb szervezésbe kezdtek. Ekkor szintén egy halmozottan sérült kislánynak szerettek volna segíteni. Most már a szlogenjük is megvolt: Nem árusítunk! Gyűjtünk. Ismét készült a karácsonyi káposztaleves. A kislány édesanyjának úgyszintén 1000 eurós pénzutalványt tudtak átadni. Időközben sok tapasztalatot szereztek. Volt részük kellemes meglepetésben, jó hangulatú beszélgetésekben, megtapasztalták a segítségnyújtás természetességét, és persze a csalódást is. Boczán Ferenc ezt így fogalmazta meg: „Káposztaleves-akciónk felért egy lélektani tanulmánnyal. Érdekes volt megfigyelni, hogy sokan az utca másik oldaláról is átjöttek, hogy adakozzanak, de olyanok is akadtak, akik elegánsan átsétáltak a túloldalra, vagy épp nem vettek észre bennünket. Sokan, akik talán maguk is segítségre szorulnak, önzetlenül megnyitották a szívüket és pénztárcájukat, és persze olyanok is voltak, akik nem.” 

Talán már azt is tudják, ki lesz az, akin idén segítenek – próbálkozom a kérdéssel. „A napokban fogjuk eldönteni. Sajnos egyre több a rászoruló család, de én bízom benne, hogy idén is tudunk jó szívvel adni. Hogy lesz folytatás, abban biztos vagyok, hisz nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. Ha fogalmazhatok így, olyan ez, mint az adrenalin. Felpörget, és arra sarkall, hogy tovább folytassuk. Ez nagyon jó érzés. Az ilyesmit csak akkor lehet jól csinálni, ha az ember kizárja a nyereség lehetőségét. Meggyőződésem, hogy ugyanúgy, mint ahogy a kultúrát, művészetet, népzenét nem lehet haszonvágyból művelni, a tiszta és őszinte gondolatok által vezérelt jótékonysági megmozdulásokban sincs semmi keresnivalója a személyes anyagi haszonnak, mert különben az egész hiteltelenné, hamissá válik – szögezi le Boczán Ferenc, aki munkája mellett maga is aktív népművészet-kedvelő. – Nemrég akadtam rá József Attila Naphimnusz című versére, talán ez lehetne a mi mottónk is:

Szeress úgy, mint a Nap!

A Napsugár nem kérdezi,

Hogy mennyit ér a fénye,

A Napsugár nem kérdezi,

Hogy mit kap majd cserébe.

A Napsugár nem mérlegel,

Csak tündökölve árad.

Simogat, átölel,

De nem kér érte árat.

Adakozni többféle módon lehet. A jótékonyság, az adni akarás öröme a jószívű emberek természetes életformája. Az adományozás mindig jó érzéssel tölt el, legyen az ünnepi alkalom vagy csak egy egyszerű hétköznap, és soha nem késő elkezdeni.

Rajczi Emília

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!