Iskolába gondtalanul

Az iskolába menetelt és a vele járó új kötelességeket egyesek jól viselik, másoknál a szülők problémákkal találkoznak. A tanulási nehézség manapság nem ritka dolog, s a probléma gyakran egyszerűen megoldható. „A múltban a gyerekek több időt kaptak arra, hogy nekiinduljanak. Sajnos, a mai iskolarendszer könyörtelen. Az is előfordul, hogy a kis elsősök nem bírják az iramot, és hazaérve a szülőkkel órákon át tanulniuk kell. Ekkor még korai, hogy diagnosztizáljuk a tanulási zavart, de a pedagógus már jelezheti, hogy a gyermek valamiben lemarad a többiek mögött, esetleg nehezebben megy neki a tanulás. A nehézségek legtöbbször az olvasás, írás vagy az összpontosítás terén merülnek fel – osztja meg tapasztalatait Szelle Elvira pszichológus.

A kettő összefügg

A terapeuták a gyakorlatban néha olyan gyerekekkel találkoznak, akiknek nehézségeik vannak az iskolában, ezért mozgásra tanítják őket. Sokan csak ülni és feküdni tudnak. Egy ilyen gyermek agya valószínűleg nem tud majd elég flexibilisen működni, megoldani komplex feladatokat, mert nem alakultak ki hozzá a feltételei. A probléma lehet öröklött, vagy az agyszövetnek az agy fejlődése során oxigénhiány, sérülés, vérzés vagy daganat miatt bekövetkezett károsodása okozta. A fejlődés bizonyos területein a gyermek akkor is visszamaradhat, ha a kelleténél kevesebb tanulási ingert kap ahhoz, hogy agyfunkcióit életkorának megfelelően gyakorolhassa. A problémákat legtöbbször csak iskoláskorban állapítják meg, amikor a gyermek elmarad a követelményektől. Ilyen helyzetekben gyakran szigorúnak kell lenni hozzá is, a szülőkhöz is. De meg is van az eredménye. Mert később ezek a gyerekek maguk mondják, hogy már valóban jobban megy nekik a tanulás. Megnő az önbizalmuk, mert végre sikerélményben van részük, s ez arra ösztökéli őket, hogy továbblépjenek. A mozgás élelem az agy számára. Ami nem mozog, elhal.

Ha a gyermek finommotorikája gyengébb, ne kínozzuk az írással. Nincs értelme. Tanítsuk meg rendesen biciklizni, úszni, vigyük el trambulinozni, csúszdázni, versengjünk, hogy ki ugrik messzebbre. Miután megerősítettük a durvamotorikáját, fokozatosan kezdjünk el foglalkozni a finommozgásával. Ezt is játék keretében, fő, hogy neki is szórakoztató legyen. Tegyük föl a rollerra, alakítsunk ki akadályt, amelyet le kell győznie. Kapcsoljuk be a fantáziáját, találjunk ki érdekes dolgokat. Jó segédeszközként szolgálnak az olyan írószerek, amelyeket könnyen megfog, használni tud. De ha a szülőknek valóban az az érzésük, hogy a gyermeknek nehézségei vannak az iskolában, tanulásban, legjobb, ha szakemberhez fordulnak, aki tanácsot ad, hogyan lehet neki a legjobban segíteni.

Diszlexia

Előfordulhat, ha a gyermeknél megkésett, akadályozott a beszédfejlődés. Tovább nő rá az esély, ha korai gyermekkorban ismételten volt középfülgyulladása. A diszlexia elsősorban az olvasás elsajátításának nehézségeként nyilvánul meg. A gyermek összekeveri a betűket és a szavakat, lassabban olvas, nem érti a leírtakat, maga próbálja betoldani a szó hiányzó részét, nehezen tesz különbséget hasonló alakzatok között, összetéveszti a hasonló betűket, szavakat, nehezen különböztet meg hasonlóan hangzó szavakat. Néha már az is figyelmeztető jel ebből a szempontból, ha a gyermek sokat fészkelődik.

Hiperaktivitás

Egyes gyermekek, akiknek a motorikus fejlődéséből kimaradt a négy lábon való csúszkálás szakasza, vagy nagyon korán, 10 hónapos kora előtt kezdtek el járni, később izegnek-mozognak, nem tudnak kitartóan egy dologra összpontosítani, apró, lényegtelen dolgok is könnyen elterelik a figyelmüket. Folyamatosan nyüzsögnek, nyugtalanok, többnyire fegyelmezetlenek, impulzívak. Ezért és fejletlenebb mozgáskoordinációjuk miatt több baleset éri őket. Azokról van szó, akiknek a szülők gyakran mondogatják, hogy »nem tudnál legalább egy pillanatig nyugodtan ülni?!«. Ők ugyan képesek rá, de csak néhány másodpercig, mert idegrendszerük nem elég fejlett ahhoz, hogy kontroll alatt tudja tartani a viselkedésüket. Motorikus képességük már előre mutatja, hogy mi fog történni, ha beülnek az iskolapadba. Néha az idegrendszer fejletlensége a probléma okozója, máskor inkább a szülővel kell foglalkozni, elmagyarázni neki a helyzetet a gyermek szemszögéből, így próbálva változást elérni.

Hogyan készüljünk az iskolára?

A szakember azt tanácsolja, mellőzzük a modern kor segédeszközeit (ülőke, járóka, mozgás- és járássegítő eszközök, amelyek arra szolgálnak, hogy stimulálják a gyermek járáskészségét, ezzel szemben azonban inkább lassítják a természetes fejlődést. A természet pontos használati utasítást adott, hogyan fejlődjünk, de mi ezt valamilyen oknál fogva folyton figyelmen kívül hagyjuk. A következmény pedig az, hogy a mai gyermekek mozgásfejlődésében nagyok a lemaradások, s a motorikus funkciók kombinált fejlődési zavara az iskolában a tanulási készségek zavarát okozza. Manapság lépten-nyomon látunk kisgyermekeket mobiltelefonnal, tablettel a kezükben. Állandóan nőnek a követelmények velük szemben, s így egyre nagyobb a rájuk nehezedő nyomás – figyelmeztet a szakember.

* Maradjon minél több mozgás, játék! Az óvodában a gyermek sok időt tölthetett levegőn, kötetlen játékkal, az iskolában viszont rengeteg kötöttség veszi körül, feladatai vannak, melyeket sajnos, legtöbbször ülő testhelyzetben kell elvégeznie. Ennek hátrányait csak azzal tudjuk ellensúlyozni, hogy minél több időt hagyunk neki a szabadban való mozgásra, játékra.

* Ne legyen a sarkában! Ha azt akarja, hogy gyermeke az iskolában odafigyeljen, ne kísérgesse folyton. Nem jó, ha egy pillanatig sincs egyedül. Nem tud odafigyelni arra, amit csinál, mert az anyukája folyton belebeszél. Ha az egészséges gyermek tanácsot akar, kér is . A felelősségérzetet, önbizalmat már kisgyerekkorban építgetni kell. Figyeljen a gyermekre, nehogy megsérüljön, baja essék, de hagyja őt békén! Meg fog lepődni, mi mindenre képes.

* Ne keverje a nyelveket! Ha vegyes nyelvi környezetben él, mindenki a saját anyanyelvén szóljon a gyermekhez. Így könnyen megtanulja a nyelveket. Ellenkező esetben zűrzavar keletkezik a fejében, és késlelteti a nyelvi fejlődését. Természetesen ez nem szabály!

* Segítse az egészséges beszédkészségét! Olvasson sokat vele, naponta legalább fél órát. S ne passzívan: őt is kapcsoljuk be a történetbe, alkossunk saját történeteket, akár közösen.

* Ne akarjon a gyermektől festést, rajzolást. Üljön le vele egy nagy papírra, fogjon egy nagy ecsetet, s esetleg fesse körbe az ujját, egy falevelet, valamit, amit közösen tudnak végezni, s ami leköti a figyelmét. Krétával rajzoljon vonalakat, köröket a ház falára vagy a járdára. Formázzon sütiket homokból, öntögesse a vizet nagyobb pohárból kisebbe. Keressen olyan tevékenységet, amely érdekli a gyermeket. S végezzék közösen.