Délkeleti keringő

Szlovákia délkeleti csücskében, az Alföld északkeleti nyúlványának egy részén terül el a Felső-Bodrogköz. Keletről Ukrajna, délről Magyarország, északról a Latorca, nyugatról a Zempléni-szigethegység alkotja természetes határát. Nagyszelmenci vendéglátóinktól búcsút véve az Ung-vidék központja, Nagykapos felé vettük az irányt, onnan pedig Bodrogköz nevezetesebb községeit, majd Kelet-Szlovákia „szívét” indultunk meghódítani.

Miután keresztülmotoroztunk Nagykaposon, majd átvágtunk a Latorca védett árterületén, Királyhelmec előtt kis kitérőt tettünk Leleszre. Sajnos, a kolostorba nem sikerült bejutnunk, de legalább kívülről készítettünk róla egy fényképet. A falut elhagyva feltűnt előttünk Királyhelmec festői tája. A városban megtekintettük a Petőfi-emléktáblát és a Csonkavár romjait, majd továbbindultunk Bodrogszerdahelyre. Figyelemre méltó e bodrogközi település kastélya, amely ma a község tulajdonában van.
Borsi híres szülöttének köszönhetően vált nevezetessé, ugyanis itt látta meg a napvilágot II. Rákóczi Ferenc fejedelem, 1676. március 27-én. A borsi kastély jobb állapotban van, mint vártam, de – ahogyan helyi idegenvezetőnk is tudatta – a teljes felújításához még sok pénzre lenne szükség. Az épület különösen az első világháború után kezdett el pusztulni. A bécsi döntés után a megyék összefogásából újították fel. 1944-ben az oroszok szétlopták a berendezését, az emléktáblát pedig összetörték. Csak a rendszerváltás után jelentkezett igény a rendbehozatalára. Jelenleg az önkormányzat tulajdonában van. Uniós támogatásokból, szponzorok segítségével próbálják felújítani. Megnéztünk benne egy ingyenes tárlatot. Bár az épület még nincs teljesen rendbe téve, kiállítási anyaga az alsósztregovai Madách-kastélyéval vetekedik. (Az utóbbi már 1968-tól felújítva fogadja a látogatókat.)
Előtte a fejedelem mellszobra díszeleg. Mayer Ede készítette, és 1907 óta Zólyomban állt. Az első világháború után ledöntötték, de aztán elrejtették a várban, így sikerült megmenteni. 1969-ben állították fel Borsiban.
Rákóczi szülőhelyéről Sátoraljaújhely irányába folytattuk kalandozásunkat. A Ronyva patakon túli részén fekszik Újhely (Slovenské Nové Mesto). 1918-ban azért kapták meg a csehek ezt a területet, mert a patak szerintük hajózható. 1938-ban a magyar propaganda ezt úgy tette nevetségessé, hogy készített egy fényképet, amelyen emberek ugrálnak át rajta. Egy kép Sátoraljaújhelyről, majd mentünk is tovább Csörgőre és Tőketerebesre. Jobb felől a Zempléni-szigethegység dombjaival és a Tokaji borvidék Szlovákiához került részével ismerkedhettünk. Tőketerebesen az Andrássyak kastélyát tekintettük meg. Az épület hatalmas, bár elhanyagolt parkjában megnéztük az Andrássy család mauzóleumát, amelyben Andrássy Gyula, Magyarország kiegyezés utáni első miniszterelnöke nyugszik. Tőketerebesről Gálszécsen keresztül Kassára motoroztunk. Gálszécs után az útról még egy pillantást vetettünk a Dargói-szoroson látható emlékműre. Kicsit elhanyagoltnak találtam, a szocializmus alatt igen fontosnak számított. A második világháború alatti harcokban mintegy huszonkétezer katona halt itt meg, és több környező falu is elpusztult.
Kassa a magyar és szlovák kulturális élet egyik fontos központja volt és maradt is. Itt lakott Tinódi Lantos Sebestyén, tábla is őrzi emlékét. Kassán tanult Bornemissza Péter, itt jelent meg az első magyar nyelvű folyóirat, a Magyar Museum. Baróti Szabó Dávid huszonöt éven át tanított Kassán, Batsányi és Kazinczy Ferenc is szorosan kötődött a városhoz. Kassán született és itt élte le ifjúkorát Márai Sándor. Művei a régi várost idézik, melynek polgári világa, egykori hangulata örökre eltűnt.
A főtér felé haladva megnéztük a görög katolikus exarchátus templomát. Nem messze van tőle a domonkos templom, azzal szemben pedig a görög katolikus plébánia épülete. Az utóbbinak a falán szlovák nyelvű emléktábla hívja fel a figyelmet a görög katolikus híveknek és papoknak a szocializmus évei alatti meghurcoltatására.
Érdemes végigsétálni a főutca polgárházai között. A főtéren van az egykori magyar színház (Nemzeti Színház), az Orbán-torony, a Szent Erzsébet-székesegyház és a Szent Mihály-kápolna. Egykor a dóm előtti téren állt a honvédemlékmű; később ledöntötték, talpazatára Štefánik-szobor került, majd azt is eltávolították. A székesegyház külső falán látható Rákóczi Ferenc 1938-ban készített emlékműve. A fejedelem édesanyjával és fiával 1906 óta nyugszik a dómban. A Nemzeti Színház mögött áll a premontrei templom, mellette pedig a kolostor, amely jelenleg magyar konzulátusként szolgál. Falán helyezték el Bocskai István, Baróti Szabó Dávid és a kassai vértanúk emléktábláját. (A lengyel Grodecz Menyhért, a magyar Pongrácz István és a horvát Kőrösi Márk 1619-ben Bethlen Gábor kassai bevonulásakor mint katolikus papok szenvedtek vértanúságot, s 1995-ben szentté avatták őket.) A mellette lévő premontrei templom jelenleg a magyar templom. Kissé odább, a Műszaki Múzeum épületén Stodola Aurél szlovák nyelvű emléktáblája díszeleg. Stodola Aurél liptószentmiklósi születésű szlovák–magyar tudós, a zürichi műegyetem tanára, a turbinák elméletének megalkotója. A Szepesi Kamara egykori székházán van emléktáblája Batsányi Jánosnak, a főtér másik végében, az egykori Fekete Sas-házon pedig Kazinczynak. Szép épület a szemközti oldalon található Pongrácz–Forgách-palota is, mely ma könyvtár. A premontrei rendház mellett befordulva találjuk a városi Miklós-börtönt, de a Rodostói Múzeumot is, mivel Kassán felépítették Rákóczi rodostói házának mását. Tőle délre áll az impozáns Jakab-palota, mely a székesegyház kiselejtezett köveiből épült Jakab Árpád tervei alapján. A rajta lévő magyar nyelvű tábla Mátyás királyra emlékeztet. Tinódi emléktáblája a Kovács utcában található.