Tiszelt Olvasó

Attila Lovász

A besúgás atyja, Fouché óta semmit sem változott a világ. Ha eltekintünk a műszaki haladástól, a bűnüldözés módszerei változatlanok. Maradt a figyelés, nyomrögzítés és követés, maradt a besúgás. „A hatalomnak füle van/ fülel, s lefülel vele“ – írta Utassy József a nyolcvanas években, s mint a Rusko lehallgatásából kipattant botrány mutatja, a titkosszolgálat továbbra is érzi hatalmát, sőt, alkalomadtán gyakorolja is. Nem az ország védelmében! Nem azért, hogy lefülelje a BMG-Invest vagy a Devín Banka rablóit. Nem azért, hogy figyelje, ki mindenki kap letelepedési engedélyt, mert a hazai bűnözők jelentős része nem is hazai. Nem azért, hogy megtudja, mekkora erő áll a fasiszta egyenruhát viselő, szoboravató fiatalemberek hátterében, mert azok aztán biztosan veszélyeztetik a demokratikus intézményrendszert.

Nem! A titkosszolgálat a titkosszolgálati eszközöket üzletelésre használta. Lehallgatott, figyelt, felvételeket készített, s ezeket jó pénzért a konkurens vállalat, a politikusfeleség, a kényelmetlen újságíró barátnője vagy éppen az állítólag a nyilvánosságot képviselő sajtó kaphatott meg. „És nem sejthetem, mikor lesz elég ok/ előkotorni azt a kartotékot/ mely jogom sérti meg – írta József Attila egy korántsem demokratikus korban, hogy Utassy a kommunizmus utolsó évtizedében hozzátehesse: „A hatalomnak hatalma van/ s él, ha visszaél vele.“

A lehallgatási botrány nem Ruskóról, nem is a lehallgatásról szól. Egy olyan intézmény története, amelyben továbbra is a totalitárius rezsim gyakorlata él – ellenünk. A mi pénzünkből!