Mindennapjaink mozgatórugója a világjárvány, a média egyre riasztóbb adatokat közöl a betegség terjedéséről.
Ennél már csak az a megdöbbentőbb, hogy Európa és Amerika nagyvárosaiban különféle tetszetős köntösbe bújtatott álhírek hatására a lakosság tömegtüntetésekkel tiltakozik a fertőzéshullám kezdetén kipróbált hatásos intézkedések bevezetése ellen. Idehaza mozdulni látszik a gondoskodás az eredményes leküzdés érdekében. Elsősorban naponta informálnak az elhunytak számáról: pl. idehaza a mai napon harminchárom idült betegségekben szenvedő idős áldozatot szedett a koronavírus. Ezt a szamárságot egy alkalommal sem feledik hozzátenni, mintha a fiatalság teljes védettséget biztosítana a betegség ellen. Az ilyen közlések hatására nem csoda, ha lelkes fociszurkolók és egyéb, magukat veszélyeztetve nem érző, digitális intelligenciával tompított egyének spontán tüntetésekkel tiltakoznak a bevezetett korlátozások ellen. Mi sem bizonyítja jobban az ügyben hivatalosan közreadott információk gyenge hatékonyságát. Egyébként a koruknál fogva fokozottan veszélyeztetett nyugdíjasok lelkiállapotát naponta deprimáló közléseket figyelmen kívül hagyni nehezen magyarázható felületesség, igen távol esik az erkölcsi finomságtól. Néhány észrevételt megérdemel a termelés fontosságának gyakori hangoztatása is. Vitathatatlan az életszínvonal tartós fellendítésének szükségessége, az pedig a munkát végzők kellő honorálásának függvénye, mert a ma emberének csakis az anyagiak megszerzése jelent sikerélményt, nálunk is eluralkodott ez a világszemlélet. Sajnos, a járvány terhelte napok az elértekből is sok mindent tönkretehetnek. Egyébként felmérésektől, kimutatásoktól hemzsegnek a sajtóorgánumok, az egyik ilyen kimutatás szerint hazai viszonylatban hétezer eurós megtakarítással bír egy átlagos család. Az egykori társállamunkban ez az összeg tizenhétezer eurónak megfelelő korona, vagyis kicsit elmaradtunk tőlük. Nem célom végigsorolni a környező országok lakosságának megtakarítását, de a hét ezresünkkel nagyon a hátsó mezőnyben kullogunk. A leginkább fizetőképes lakossággal rendelkező Svájc családonkénti százkilencvenezer eurója a mi szemszögünkből meseszerű, mégis elgondolkodtató. Hát, itt tartunk ma, hétezer a rendszerváltás kezdetén Mečiar és garnitúrája vezényelte, tömegeket vonzó dalkörök szabad perceiben számtalanszor megígért második Svájc helyett. Lehettünk volna, rajtunk is múlott, az a lap is benne volt a pakliban. Mai politikusaink már óvatosabbak (amit az egyik ígér, azt a másik igyekszik vehemensen visszavonni). Tagadhatatlan, van mit behoznunk. Manapság mégis a koronavírus okozta nehézségek orvoslása a legfontosabb, legalábbis azt sugallja a józan ész, dacára a világhálón megjelenő kaotikus ömlengéseknek.
Gazdag József, Jányok
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.