Kép Unsplash
Érezted már, hogy nincs más benned, csak kérdések? Legalábbis úgy sejted, azok legalább vannak. Abból, hogy mindig minden más és változik a fejedben. Egyszer így, aztán meg úgy érik az a gondolat. Az érzésekről ne is beszéljünk. Egyébként megengeded őket magadnak? Mondjuk, ez egy más kérdés, tényleg.
Szóval kérdések. Ha egyáltalán azok, vagy csak kételkedő, kétkedő gondolatok, amelyek kavarognak a fejedben, és valójában nem alakulnak át valódi kérdésekké. Ez miért fontos? Mert amíg „csak” gondolatok kavarognak benned, addig, ahogy a szó is mutatja, kavarodás lesz. Az elme játéka. Bármennyire azt hiszed, tiszta, nem az. Hogy miért? Mert így vagyunk összerakva mi, emberek. Ízlelgetjük őket, áramolnak, miközben azt hisszük, valamire gondolunk, kigondoljuk és az úgy is van. Vagyis megvan a válaszunk. Aztán jön a felismerés, ha jön. Akkor, amikor szavakba akarod formálni, önteni a kérdéseidet. Amikor elkezdesz az adott témáról beszélni, nevet adsz a gondolatoknak, a gondolatiságnak. Ne lepődj meg, ha teljesen más fog kikerekedni belőle, mint ami a fejedben kavargott. Kavargott. Ez a kulcs. Mert hiszen amíg csak kavarog, nem lehet konkrét. Konkréttá akkor válik, ha megfogalmazod. Ha hangosan kimondod, leírod, elmondod valakinek. A gondolatok valójában akkor öltenek testet, s válik a kérdés igazi kérdéssé.
Szép folyamat, és jelentős. Hogy miért? Mert ha a gondolatokat kérdésekké tudod formálni, nyert ügyed van. A „nyereményed” ez esetben pedig nem más, mint maga a válasz. Aki kérdezni tud ugyanis, az fel van készülve arra, hogy a válasz is megérkezzék hozzá.
Szöveg Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/42. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.