Zsarnokok és áldozatok

Gyakran hangzik el a megalázó mondat, „az egy papucsférj”, vagy hogy „azt a nőt veri a férje”. Nehéz megmondani, hogy az olyan férfiak vagy nők vannak-e többen, akiknek otthon a társuk parancsol – mindkét nem képviselője lehet áldozat. A társadalom természetesen elítéli a zsarnokot, de az áldozat vajon teljesen ártatlanul kerül ebbe a szerepbe? Minden esetben óriási lelki fájdalomnak van kitéve, nem ritkán fizikainak is, a szerencsétlenség és reménytelenség belső érzése kétségbeesésbe, kétségbeesett cselekedetekbe kergeti. A zsarnokok ugyanis más embernek eszébe sem jutó, ügyes módszereket használnak, hogy zsarolják, megfélemlítsék, megalázzák áldozatukat. Egyeseknek zseniális tehetségük van e téren – műveltségüktől függetlenül.

Zsarnokok nemcsak az alacsonyabb társadalmi rétegekből kerülnek ki, gyakran olyan emberek, akik személyiségzavarral küzdenek, akik hatalomra vágynak, rendkívül célratörőek, sokszor magas beosztásban dolgoznak. Kívülről lehet, hogy olyan rokonszenvesnek tűnnek, akikre a környezetük soha egy rossz szót nem mondana. Otthon, partnerkapcsolatban viszont pokol velük az élet.

Az áldozat megtalálja a zsarnokot

Hogyan is jönnek létre ilyen kapcsolatok? „A zsarnok tudat alatt veszi mások jelzéseit, értékeli őket, és ugyancsak tudat alatt kiválaszt belőlük egyet – magyarázza Robert Kačalka, hozzátéve: – Fordítva is érvényes: minden áldozatnak szüksége van a maga zsarnokára, és meg is keresi. Kezdetben mindig szép közöttük a kapcsolat, mint minden más, mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy a szerelem egymáshoz köti az embereket, nem látják egymás hibáit, gyengéit. Egyébként ez így van rendben. Ha mindenki azonnal látná a másik hiányosságait, az emberiség két nemzedéken belül kihalna. Mert nem vágyunk kapcsolatot teremteni olyan valakivel, aki tökéletlen. Tehát a szerelem tökéletessé varázsol bennünket a másik szemében, ennek köszönhetően ragaszkodunk egymáshoz. Idővel azonban megmutatkoznak valódi tulajdonságaink, jellemünk, szemléletünk, értékrendszerünk.”

Miért válik az ember áldozattá? Ki áhítozik ilyen szerepre? „Gyakorlatból mondom: vannak olyanok, akik miután elhagyják zsarnok partnerüket, sokkal rosszabbul érzik magukat, mint vele. Ez annak a jele, hogy az áldozatnak szüksége van a maga zsarnokára. Bizonyos szemszögből nézve az áldozat a zsarnok által éri el tudat alatti kielégülését, még akkor is, ha ez ellen tudatosan tiltakozik. Természetesen a zsarnok is talál bizonyos kielégülést, ha erőszakoskodhat, manipulálhat valakit” – mondja a szakember.

Gyenge vagy felelőtlen?

Áldozattá különböző oknál fogva válhat az ember. Ráadásul aki az egyik kapcsolatban áldozat volt, a másikban zsarnokká válhat. Okozhatja ezt a szülők szigorú nevelése, szeretet-, megértés- és elismeréshiány, szülői példa, gének, identitászavar? Robert Kačalka szerint egy kapcsolat mindig két emberről szól: „Ha a helyzetet a törvény szemszögéből ítéljük meg, jogi rendszerünk mindig a zsarnokot bünteti. De egy kapcsolat két emberről szól, mégsem bünteti azt az áldozatot is, aki ugyanúgy felelős azért, hogy hagyta a társát zsarnokoskodni. Mindkét félnek van választási lehetősége, ezáltal felelőssége is a választásáért és a döntéséért. Bármennyire könyörtelennek hangzik is mindez, a felelősség olyan szó, mely gyakran hiányzik az áldozatok szótárából. Életüket mások kezébe teszik, olyan valaki kezébe, aki maga sem tud bánni a saját életével, és ilyenkor fájdalmat érez, legyen az lelki vagy fizikai jellegű.”

Csakhogy a válás mindig stresszhelyzetet teremt, s az áldozat, akivel szemben erőszakot követtek el, megfélemlítették, vagy másképp manipulálták, elveszti önbizalmát, gyengének, tanácstalannak érzi magát. „Az áldozatok gyakran mondják, hogy nem léphetnek ki az ilyen kapcsolatból, még ha ez számukra társadalmi, anyagi és más szempontból nem felel is meg – közelíti meg a problémát a coach. – Ez megint csak az ő döntésük. Bármennyire hihetetlen is, ez néha jó nekik. Mert az áldozatnak nem az a feladata, hogy megfutamodjon, hanem hogy megtanulja becsülni önmagát, felfedezze saját belső erejét, új, hasznos tulajdonságokra tegyen szert, s ha kell, utána menjen el.”

Az élet iskolája

A partneri kapcsolatot talán úgy is fel lehet fogni, mint iskolát, amely állandóan előrevisz, és új embert teremt. Ha otthagyja valaki, megeshet – nyilván ismernek ilyen esetet a környezetükben –, hogy újra olyan vagy nagyon hasonló partnerre akadnak, mint az előző. Miért? Mi mindent kell megértenie az áldozatnak, mivé kell lennie, hogy rátaláljon a megálmodott partnerre? „Mindenki, aki áldozatnak tekinti magát, tegye fel magának a következő kérdéseket: Kivé kell lennem, hogy boldog legyen a kapcsolatom? Milyennek kell lennem ehhez? A hasonló kérdések megválaszolásában, abban, hogy rátaláljanak önmagukra, segítségükre lehetnek a szakemberek, pszichológusok, coachok.”

A zsarnok sem lehet boldog

Némely kapcsolatban finomabbak az alul- és felülrendeltség megnyilvánulásai, máshol röpködnek a pofonok és a tányérok. Nemcsak a felek temperamentumától függ, a személyes hozzáállásuktól is. Van, aki azt is zsarnokoskodásnak tekinti, ha a férj nem engedi meg a feleségnek, hogy elmenjen kozmetikushoz, másutt mindennapos a fizikai erőszak. Közben a zsarnok addig megy el, ameddig az áldozat engedi. Mivel állandóan kifejezésre juttatja, hogy elégedetlen a partnerével, ő maga is boldogtalan. Nem tud semminek örülni, nem tud társa kreativitásából energiát meríteni, csak a destruktivitásból, abból, hogy a partner is összeomlott lelkileg. A szakember szerint ilyen kapcsolat sok van: „Keveset beszélünk róla, mivel az áldozat-zsarnok kapcsolatnak sokféle a megnyilvánulása. Egyesekkel az áldozatok megtanulnak együtt élni, másokkal nehezen békélnek meg. A legtöbb kapcsolatban különféle helyzetek alakulnak ki, van úgy, hogy némely területeken az egyik fél áldozatként viselkedik, másokon viszont ő a zsarnok.”

Az áldozat-zsarnok kapcsolatnak sokféle változata, megnyilvánulása van.

2 kérdés a szakemberhez

Válaszol Robert Kačalka coach, mentális edző

1. Különbség, hogy a férfi vagy a nő van papucs alatt?

Sokszor abban nyilvánul meg a különbség, hogyan tekint a társadalom vagy az érintettek közvetlen környezete az áldozat szerepében a nőre vagy a férfira. Ha férfiről van szó, az megalázó neki, barátai és környezete előtt nevetségessé válik. A férfiak erről általában kevesebbet beszélnek, vereségként és megoldhatatlan problémaként könyvelik el. Egyik ilyen eset, ha a nő kezet emel férfira. Ha a férfi hagyja, olyan reakcióra számíthat, hogy »micsoda férfi az, aki hagyja, hogy verjék«. A férfiaknak sokkal kevesebb a lehetőségük, hogy lelkileg és fizikailag védekezzenek a női zsarnokokkal szemben. A társadalom minden hibájukat bírálja. A nő számára sem könnyű, hiszen megvetéssel vagy olyan véleménnyel néz szembe, hogy mindenért ő maga tehet, hogy eltúlozza a dolgot, hogy mások még rosszabb helyzetben vannak.

2. Mit él át az áldozat és mit a zsarnok a kapcsolatban?

A fentiekből több kérdés is következik. Az egyik ilyen, hogy ki valójában az áldozat, és ki a zsarnok. Lehet-e az áldozat egyben zsarnok, aki saját magát bünteti döntéseivel? Lehet-e a zsarnok egyben saját tudat alatti emocionális gátlásainak, sérüléseinek áldozata? Egyik esetben sem könnyű egyik félnek sem, az egyik mindig változtatni akar a másikon, hogy megtalálja belső nyugalmát. De lehetséges-e egyáltalán, hogy valakit megváltoztassunk?

(A SmeŽeny alapján, uk)