Visszatérés parádés góllal

Három és fél évet töltött külhonban, az orosz ligában, előbb Rosztovban, majd Tomszkban, és ez nemcsak játékosként vált hasznára. Sokat adott neki egyébként is: új embereket ismert meg, új nyelvet tanult. Mindkét helyen jól érezte magát, Rosztovnak az volt az előnye, hogy egy kicsit melegebb volt, és egy kicsit közelebb is az otthonhoz – mondja.

Játékosként mennyit sikerült előbbre lépni a szlováknál mindenképp színvonalasabb orosz ligában?

Sokat adott. Tapasztaltabb lettem, rengeteget tanultam.

Eleinte elég sokat foglalkoztattak, erre nem lehetett panaszod.

Rosztovban a két és fél év alatt elég sok mérkőzést játszottam; amikor kimentem, nem is gondoltam, hogy így sikerül. Csak akkor nem voltam pályán, amikor megsérültem, és másfél hónapra le kellett állnom.

Odakint mi volt a legnehezebb? Az idegen nyelv vagy az új környezethez való alkalmazkodás, megszokni az új edzőt, csapattársakat?

Először éltem külföldön, messze az otthontól, a nyelvet is az alapoktól kezdtem, bár ebben sokat segítettek az oroszok: hamar befogadtak, s így megkönnyítették a dolgomat. Otthonról pedig a család támogatott, mindenben mellettem állt. Tomszkban már a barátnőm is kint volt velem egy évig.

Milyen volt a búcsú, könnyű szívvel jöttél el?

Szívesen maradtam volna még egy-két évig, de nem kaptam olyan ajánlatot, amely megszólított volna.

Úgy jöttél el, hogy nem volt új szerződésed. Okos dolog volt, vagy inkább kényszermegoldás?

Fél évre még volt a Rosztovval szerződésem, de megállapodtunk a klubbal, hogy felbontjuk, s így bárhová mehetek.

Válogatott létedre gondoltál arra, ami bekövetkezett, hogy eltart egy ideig, amíg új klubot találsz?

A menedzser mondta, hogy csapatot biztosan találunk, de amiatt, hogy egy évig nem sokat játszottam, nehezebb lesz. Jöttek ajánlatok, de nem nagyon tetszettek, sem anyagilag, sem a csapat, ezért kivártunk.

Az a másfél hónapos kihagyás, amelyet az elején említettél, a meniszkuszműtét miatt volt? Ez vetett vissza?

Igen. Dunaszerdahelyen operáltak. Ez volt a második komolyabb sérülésem, amely miatt hosszabb kényszerpihenőre kényszerültem. Utána újra bele kellett jönnöm a játékba.

Végül a volt klubodban, a pozsonyi kékeknél kötöttél ki. Az, hogy ismerős helyre szerződtél, előny volt, vagy voltak hátulütői?

Amikor visszajöttem, már több játékos nem volt ott azok közül, akikkel annak idején fociztam, a vezetőség, edző is változott. Más csapatba jöttem, bár így is befogadtak. Azáltal, hogy három és fél évig külföldön voltam, akadt némi nehézség. Ilyenkor többet várnak az embertől, nagyobb a felelősség, mint amikor azelőtt csapattag voltam.

Szeptembertől a Slovan vendégjátékosaként amatőrként a Dunaszerdahelyt erősítetted. Ezt hogy élted meg?

Amikor ősszel megegyeztem a Slovannal, Európa-ligában szerepelt. A listán négy-öt középhátvéd is volt, én lettem volna a hatodik. Ezért úgy egyeztünk meg, hogy mivel nem nagyon jutnék szóhoz a hazai bajnokságban sem, fél évre elmegyek Dunaszerdahelyre, hogy játszhassak, és formában legyek.

Hogy érezted magad a DAC-ban?

Kiválóan: jó környezetbe érkeztem, a vezetőség és a szurkolók is jól fogadtak. A csapattársakat ismertem, mert a pályán már találkoztam velük.  

Az, hogy magyar az anyanyelved, játszott szerepet?

Az öltözőben nem volt túl sok magyar, egypáran beszélték a nyelvet, de a városban többnyire magyarul társalogtam.

Nem bántott, hogy a Slovan Európa-liga-mérkőzéseiből kimaradtál?

Szívesen kipróbáltam volna magam jó csapatok ellen, megkönnyítette volna, hogy egy jó ajánlatot elcsípjek.

A válogatott élére Weiss helyett Ján Kozák került. Nála eleinte nem rúgtál labdába. A macedónok ellen végre pályára küldött a sérült Ďurica helyett.

Az én posztomon sok a játékos, ez az oka, hogy nem játszottam. Nem könnyű közéjük beférni. Igyekszem edzésen maximális erőbevetéssel dolgozni, és a meccseken is bizonyítani, hogy nem hiába hívott be. A macedónok ellen ez sikerült, s a válogatottban a második gólomat lőttem (az elsőt a lett–szlovák vb-selejtezőn).

Jelenleg mi a helyzet körülötted? Januárban visszajöttél a pozsonyi kékekhez.

Új csapatot kezdtek építeni, mert nyolc-kilenc játékos elment, sok új jött, köztük fiatalok. A csapatépítés elején járunk, ezért a játék sem úgy alakul, és a tabellán sem úgy állunk, ahogy elvárják. 

A többszörös válogatott Németh Szili is ott edzősködik a Slovanban, az U16-osoknál. Nem szoktatok néha elbeszélgetni, kikérni a véleményét?

Azelőtt csak látásból ismertem, ha találkozunk, csak pár szót váltunk.

A családot, így, hogy Pozsonyban vagy, nyilván gyakrabban látogathatod.

A barátnőmmel Pozsonyban kaptunk lakást, s ha az időnk engedi, hazaugrunk a szüleimhez. Ők a szerdahelyi meccseimre többször eljöttek, majdnem mindegyik hazai találkozón ott voltak, az közelebb volt nekik. Pozsonyba csak kétszer-háromszor ruccantak fel.

Édesapád természetesen szurkol a fiának. A mama is nagy drukker?

Ő azért inkább a tévében nézi meg a mérkőzéseket, ha közvetítik őket.

Kettejük közül ki ért jobban a focihoz?

Inkább nem mondok semmit.

Mik a terveid a közeljövőre?

Nem tekintek túlságosan előre. Majd meglátom, hogy mi jön.

Azért csak van még valamilyen vágyad, álmod?

Egészség. Ez a legfontosabb. S hogy minél tovább bírjak focizni. Ez lenne a legjobb.