<p>Nővérem a családjával Zsolna legnagyobb lakótelepén él, nem panellakásban, hanem saját kertes házban. Ezen a lakótelepen vannak akkora tömbházak is, melyekben többen élnek, mint a mi falunkban. Egy nap, még tavasszal, a nővérem kitekintve az ablakon arra lett figyelmes, hogy egy magyarországi rendszámú furgon forog a házuk előtt tanácstalanul.</p>
Úgy gondolta, megmutatja nekik a betondzsungelből kivezető utat. Kiment, és megszólította őket. Az autóban kéttagú személyzet, a sofőr és még egy férfi, a navigátor ült. Elmondták, hogy termékbemutatót tartottak a városban, s most hazafelé indulnának, ha végre megtalálnák a helyes irányt. Nővérem elmagyarázta nekik, hogyan térhetnek vissza a főútra. A navigátor üzleti lehetőség reményét látva kiszállt az autóból. Azt mondta, olyan utasítást kaptak a főnöküktől, hogy azt az árut, amelyet nem tudnak eladni a bemutatón, osszák szét a nyugdíjasok között. Nővérem megörült a potyának. (Ki ne örült volna meg.) Közben a férje is csatlakozott a társasághoz, aki magyarul csak annyit tud, hogy „a bejáratnál”. (No jó, egy kicsivel többet.) Ez akkor ragadt rá, és azóta ezzel hecceljük, mikor a taxisblokád idején Budapesten tartózkodtak. A hotelban, ahol el voltak szállásolva, a hangosbemondón állandóan azt hajtogatták, hogy a bejáratnál várják x-et vagy y-t, hát jól megjegyezte.
A navigátor kinyitotta a furgon ajtaját, és kezdett kipakolni a lakásuk lépcsőjére. Először egy doboznyi edényt, majd egy doboz kést.
– Nem vagyunk mi késdobálók. Mit kezdjünk egy 164 késből álló készlettel? –jajdult fel a nővérem, mikor meglátta.
– Elajándékozzák! – szólt az idegen. Mikor a harmadik dobozt is elhelyezte a lépcsőn, jött a trükk. – Tetszik tudni, ezt a sok árut mégsem tudom teljesen ingyen odaadni. Tessék megnézni! Csupán ennek az egy doboznak a tartalma 900 euróba kerül, de mivel maguk olyan kedves emberek, odaadom 450-ért.
A nővérem jókedve szertefoszlott.
– Nem, köszönjük, nem kérjük!
– Jól van, látom, értenek hozzá. 250-ért odaadom, de ez az utolsó ajánlat.
– Úgy sem kell – makacsolta meg magát a nővérem.
A navigátor eltűnődött egy pillanatra, majd új ajánlatot tett.
– 150 euró, és minden az önöké.
A nővérem ezt az ajánlatot is visszautasította. A navigátor meg sértődötten visszarakta a dobozokat az autóba, beszállt, és elviharzottak más balekok után kutatva.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.