Elnézést, Ottó beszorult!

Felnő egy generáció, és más világ van. Telefonálok a boltba, ahol Wifit vettem, hogy megtudjam, mit kell vele csinálni. Kérdik, mi a Wifi kódja. Kérdem a feleségemtől:
– Tudod a Wifi kódját? Mert a bolt kérdezi.
Megkeressük a kódot, de nem tudom pontosan, mire jó a Wifi. Valószínűleg valamiben segít, tehát segédeszköz ez is. De nekem kell kitalálni a kódját, mert kérdezik. Azaz nekem kell segíteni a segédeszközt. A dugóhúzónak nem volt kódja, gondoltam keserűen magamban.
De felnőtt egy újabb generáció is. Millió segédeszközük van. Fiaméknak nem kulcs kell a bejárati ajtójukhoz, elektromos zár van rajta. Mobillal lehet kinyitni. Egy nap várták a vízvezeték-szerelőt, mert a fürdőszobában valami munkát kellett végezni. De a gyerekeknek iskolába kellett menni, a felnőtteknek munkába. Nincs módjuk egész nap várni, hogy beengedjék a mestert. Megbeszélik hát a vízvezeték-szerelővel, hogy bármikor jöhet a nap folyamán, csak amikor a bejárathoz ér, telefonáljon az egyik szülőnek. Így is történik, mire az az irodájából mobillal kinyitja az ajtót, a mester bejut a lakásba, elvégzi a munkát, mikor elhagyja a lakást, becsukja az ajtót, s az magától záródik.
Nemcsak a lakásajtót lehet mobillal kinyitni, hanem télen a hétvégi házban még a kandallót is be lehet vele gyújtani. Reggel elindulunk hazulról, s mire odaérünk, már meleg van.
De egy még újabb generáció is felnőtt. Unokámnak robot porszívója van. Egy gombnyomás, és a kerek csodagép elindul, körbejárja a szobát, sőt az egész lakást, elvégzi egy régimódi porszívó munkáját. Ezek a robotok szeretik, ha van nevük, ezért unokám gépe az Ottó nevet kapta. Sok fajta robot van, külsőleg hasonlók, de minél drágábbak, annál többet tudnak. Ottó a felsőbb árosztály tagja, mert nemcsak gombnyomással lehet megindítani, hanem mobillal is. Sőt, van egy olyan app is hozzá, hogy követni lehet, miként dolgozik, melyik szobában van. Vékony kék vonalakkal mutatja a kijelzőn, hol jár. Mikor kész, magától visszamegy az állomására, és újratölti magát. Unokámnak az a szokása, hogy elindítja Ottót, mielőtt munkába megy, s napközben néha megnézi a készülékén, minden rendben van-e. Nemrég az történt, hogy a szokásos délelőtti eligazító gyűlésen ült, mikor az asztal alatt megleste Ottót a telefonján, és látta, hogy Ottó beszorult a kredenc alá. Küszködött, küszködött, de meg se moccant. Se ki, se be. Unokám felpattant.
– Elnézést kérek, Ottó beszorult! – és hazasietett megmenteni Ottót.
Én meg gondolom magamban: mennyit fejlődtek a segédeszközök a dugóhúzó óta!

Borka László