Szőlőhegyek tövében – BAJTA

A XVIII. század végén Vályi András azt jegyezte fel róla, hogy „tót falu Hont vármegyében, földesura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik a Báti járásban. Határja termékeny, legelője elég, fája tűzre, és épűletre, szőlő hegyei jó borokat teremnek, jeles vagyonnyaihoz képest, első osztálybéli.” Fényes Elek szerint a XIX. század derekán már „magyar falu, Honth vármegyében, Esztergomhoz 1 mértföldre. Négyszáz katholikus lakója, parochia temploma van. Földjei soványak, de bora híres; erdeje szép. Földesura a prímás.” Tekintettel arra, hogy mindkét szerzőt nagyra tartom, a XXI. század elején nem marad más választásom, mint hogy magam járjak utána, kik lakják a nevezett települést, s ki itt az úr… Ha egy falu nem perspektivikus… „Bajta lakosainak a száma, sajnos, radikálisan csökken – tudom meg a helyszínen Struhár József polgármestertől. – Az utolsó népszámláláskor, 2001-ben még 401-en voltak, s közülük 366 magyar anyanyelvűnek vallotta magát, ma körülbelül háromszáznyolcvanan vannak. Ez jórészt az elöregedés, elhalálozások miatt van így. De tudni kell azt is, hogy a rendszerváltást megelőző években Bajta a »nem perspektivikus« falvak közé tartozott. A nyolcvanas években tömegesen költöztek el a fi atalok, az építkezési kedv szinte a nullával volt egyenlő. Ennek a hatását érezzük ma is.” A polgármester úrnak és a képviselőtestületnek megvan az elképzelése arról, miképp édesgethetnék vissza az elköltözötteket, hogyan tehetnék ismét vonzóvá a falut. A kulcsszó ebben az esetben is a bérlakás. 2004-ben már átadtak egyet, s 2005-ben a falu vezetősége újabbaknak az építését tűzte ki célul. Ám itt akadályokba ütköztek. 2008. február 15-e volt az a határidő, ameddig be kellett nyújtani a kérvényeket az építési minisztériumhoz és az Állami Lakásfejlesztési Alaphoz, ám a községnek ekkor még nem volt meg az építési területre vonatkozó tulajdonjoga. Csak február 29-én lépett érvénybe, s ezt a nevezett hivataloknál néhányan nehezményezték is. Bár az idevonatkozó előírások egyike sem mondja ki, hogy tulajdonjognak lennie kell, Bajta kérvényét elejtették. De Struhár urat mint a község felelős képviselőjét eddigelé senki sem tudta meggyőzni arról, hogy a lépés jogszerű volt; így az ügyben fellebbeztek. Okulva az esetből, a mérnöki véleményezés szakaszán túljutott harmadik községi bérház telkére vonatkozóan már rendezik a tulajdonviszonyt. Negyvenegy tulajdonostól kell megvásárolni a területet, hogy az azóta is egyre növekvő igényt kielégítsék. Lám, néha csak ennyi kell egy »nem perspektivikus« település felvirágoztatásához… Kérjetek, és adatik néktek A helyi kisiskola akkor vált fölöslegessé, amikor a szomszédos Ipolyszalkán megépítették a központi iskolát. Ma a szülők a hét kilométerre fekvő Párkányba utaztatják gyermekeiket, mert oda jobb a közlekedés. A falunak félnapos óvodája van, melyet tizenkét gyermek látogat. Természetesen felkeressük, s rácsodálkozom a bajtai gyerekek által begyűjtött elismerő oklevelekre; a tétel, mely kimondja, hogy minden út egy lépéssel kezdődik, ismét beigazolódik. „Bajta azok közé a községek közé tartozik – mondja a falu első embere –, melyekben a kulturális élet magas fordulatszámon jár. Ebben nagy szerepe van az ifjúságnak, a helyi asszonykórusnak, de az óvodásoknak is. Évente több rendezvényt tartunk, melyekbe a helyi önkéntes tűzoltócsapat és a helyi vadásztársulat tagjai is bekapcsolódnak. Úgymond, idegenben a futballcsapat képvisel bennünket, mely közel tízéves megszakítás után 1999-től ismét működik.” A falu tavaly alapozta meg a baráti kapcsolatokat a magyarországi Törökbálinttal. Ez annak apropóján történt, hogy a törökbálintiak jótékonysági koncertet szerveztek a bajtai római katolikus templom javára. A pályázat, mely a felújítást célozta, nem volt sikeres; Törökbálinton viszont egymillió forint folyt be, s ezt rövidesen beépítik a falu fölött magasló, fatornyos templomba. Lám: „kérjetek, és adatik néktek…” A község tagja az Ister-Granum Eurorégiónak, s e tagság legnagyobb hozadéka Struhár úr szerint az, hogy a térség olyan pályázatokon vehet részt, melyeken a kisközségek teljesen esélytelenül indulnának – például az Ipolyhidak építése terén. Persze az Európai Unió mindenjáró malmocskái lassan őrölnek – így a térségfejlesztés hozadéka évek-évtizedek távlatában lesz mérhető. Hosszú távon gáz? „Hiányosságok vannak – szögezi le Struhár úr. – Nincs még lezárva a községi vízvezeték ügye. A vezetékbe 2001- től tizenkétmillió koronát fektettünk, s ma mindössze hatszázezer korona hiányzik ahhoz, hogy a víztárolót üzembe helyezhessük. Továbbá jómagam jelentős energiát fordítottam arra, hogy nálunk is megépüljön a gázvezeték. Most a tervek elkészíttetése van soron, aztán megfelelő kivitelezőt kell találnunk. Bár nagyon komoly beruházás lesz, bízom benne, hogy ezt az akadályt is sikeresen vesszük. Mint ahogy szinte önerőből, de sikerrel megoldottuk a községi hivatal és a művelődési ház épületének felújítását, s létrehoztuk a nyugdíjas- és ifjúsági klubot.” Visszatérve egy gondolat erejéig Vályi Andráshoz és Fényes Elekhez, szétnézek ama szőlőhegyek között, melyeket mindkét szerző oly nagyon dicsér. A szőlészet, borászat csillaga itt is leáldozóban van – bólogatnak az idősebb gazdák –, a fi ataloknak már nincs idejük a szőlővel bíbelődni. Hogy is volna: naponta pendlizés a Párkány, Esztergom, sőt Budapest környéki ipari parkokba, este haza, s ha fordul a műszak, fordul az éj s nappal rendje is. Azt viszont a szőlő nem jól viseli…