Szlovákia – ahol a madár se jár?

 Szakemberek szerint ennek főleg két oka van: a maradiság, vagyis a folklórhoz való túlzott ragaszkodás és a szolgáltatások alacsony színvonala.

A turisták egyötöde elégedetlen

A Szlovák Idegenforgalmi Ügynökség (Slovenská agentúra pre cestovný ruch) még mindig csak az Elán zenekar, a népi együttesek, a juhtúrós galuska és a Tátra koncepciójában gondolkozik, s úgy véli, mindezek puszta léte annyira ámulatba ejti a turistákat, hogy szívélyességre, szolgálatkészségre már semmi szükség. Pedig Szlovákiából minden ötödik turista elégedetlenül távozik annak ellenére, hogy nézni és élvezni volna mit. A hegyek-völgyek, várak és kastélyok, barlangok és termálfürdők valóban egyediek, és nem fenyeget az, hogy maholnap az alacsonyabb ár reményében Kínába vagy a Balkánra költöznek. Mindez itt van, csak élni kellene vele, de úgy látszik, nem vagyunk rá képesek. Mert nincs az az idegenforgalmi hivatal és koncepció, amely pótolná a vendéglősök vendégszeretetét, a kereskedők becsületességét és a lakosok kedvességét.

Nálunk pont ezek hiányoznak, így kerültünk a Világgazdasági Fórum vendégszeretetet felmérő listáján minden öntömjénezés ellenére az utolsók közé. A fórum jelentése magánforrásokból és nemzetközi intézményekből származó adatokon alapul. Ilyen intézmény például az Idegenforgalmi Világügynökség, az UNESCO vagy a Világbank. A lista összeállítói minden országot egytől hétig terjedő skálán pontoztak, a legalacsonyabb pontszám azt jelenti, hogy a turisták messziről kerüljék el, a legmagasabb pedig azt, hogy ott mindenkit tárt karokkal és rengeteg látnivalóval várnak. A legbarátságosabb és legvendégszeretőbb országnak a jeges Izland bizonyult; Új-Zéland és Marokkó követi a sorban. Csehország 6,3 ponttal a 66., Magyarország 5,7 ponttal a 116., Szlovákia pedig a sereghajtók között kullog – 5,5 ponttal a 133. a 140-es listán! Ugyanolyan értékelést kaptunk, mint Bulgária, Mongólia, Kína, Szaúd-Arábia és Dél-Korea. Valljuk be, nem valami fényes eredmény.

Vendégből csak a saját

Legalábbis azt tekintve nem, hogy magunkat mennyire vendégszeretőnek tartjuk; de Katarína Nádaská etnológus szerint erre is van magyarázat. A szlovák és magyar vendégszeretet, szívélyesség, bőkezűség mindig inkább a saját házunkban vendégül látott rokonokra és barátokra vonatkozott. „Őket ma is roskadásig terített asztallal várjuk, a kapcsolataink sem olyan kimértek, mint a nyugati államokban, ahol a családtagoknak is előre be kell jelentkezniük, ha látogatóba mennek egymáshoz. Az idegeneket azonban nem szeretjük, csak bevételi forrást látunk bennük, ezért próbáljuk még mindig becsapni őket. Nem vesszük észre, hogy ha olyan silány a szolgáltatás, hogy nem éri meg az árát, akkor a vendég többé nem jön vissza, és elmarad a bevétel” – mondja ki az etnológus az egyszerű igazságot, amelyet már rég magunktól is tudnunk kellene.

Elég volna, ha körülnéznénk, hogyan csinálják mások, és nem kellene messzebb mennünk a szomszédos Ausztriánál. Váraink, kastélyaink, hegyeink, erdeink nekünk is vannak, csak rajtunk múlhat, hogy hozzánk nem özönlenek úgy a turisták, mint hozzájuk. Az egyik ok nyilván a hanyagságunk, hogy nem tudjuk rendbe hozni, reklámozni, eladni azt, aminek csodájára járhatnának az emberek. A másik pedig az a nacionalista felfuvalkodottság, amely a döntéshozó illetékesek közül is sokakkal elhiteti, hogy Szlovákia úgy gyönyörű, ahogy van, érezze magát megtisztelve, aki láthatja. Pedig a turisták elégedettségéhez ma már nem elég a tátrai táj vagy az árvai vár látványa – legalább annyira fontos, ha nem fontosabb számukra az is, hogy az étteremben legyen idegen nyelvű étlap és bőséges választék, a szállodában internetkapcsolat, a városokban tiszta nyilvános vécé, benne toalettpapír, és akkor is biztonságban érezzék magukat nálunk, ha ferde a szemük, más a bőrszínük, ne adj’ isten, magyarul beszélnek.

Pozsony, az egynapos város

A tavalyi idegenforgalmi statisztikák ugyan a turisták számának enyhe, nem egész 10 százalékos növekedését mutatják, de a 2012. évvel összehasonlítva kevesebb éjszakát töltöttek nálunk – csupán 2,7-et. 2013 első három negyedévében 1 340 392 turista érkezett Szlovákiába. A legtöbben a Pozsonyi kerületbe látogattak (811 654), utána a Zsolnai (664 056) és az Eperjesi (560 171) következik, majd a Trencséni, a Besztercebányai és a Nagyszombati, legvégül a Nyitrai. Utóbbiban már évek óta egyre kevesebb a turista, de a párkányi és a szencsei (Podhájska) termálfürdőn kívül nem is nagyon tud mit kínálni nekik. Nyitrát meg lehet nézni fél nap alatt, a malonyai arborétum, a gútai vízimalom vagy akár a kistapolcsányi lovarda a hazai turisták számára is csak egy állomás útban valahová – külföldről senki sem jön ide értük.

Az egyetlen város, amelyet egyre több turista látogat, Pozsony; de valljuk be, ide is a legtöbben a Bécs–Budapest–Pozsony háromszög keretében érkeznek, és a három főváros közül itt töltenek a legkevesebb időt, alig egy napot. Tavaly a hazaiakat is beleértve 947 730 turista látogatott a szlovák fővárosba, 15,1 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Ez az egész ország látogatottságának csaknem a negyedét teszi ki. 647 760-an érkeztek külföldről, és átlagosan 1,66 éjszakát töltöttek itt. Bár a legtöbben még mindig a csehek vannak, közülük egyre kevesebben szállnak meg Pozsonyban. Vagy hazamennek, vagy tovább, az ország más tájai felé.

A cseheknek már túl drága

A turisták 86 százaléka a nyári hónapokban látogat Szlovákiába, és 90 százalékuk 35 évesnél fiatalabb. Az 50 év felettiek aránya tavasszal és ősszel magasabb, amikor a gyógyfürdőkben s más szálláshelyeken is alacsonyabbak az árak. A téli időszakban természetesen a Tátra a leglátogatottabb, tavaly összesen 518 ezer vendég síelt, túrázott és pihent itt – elsősorban hazaiak, utánuk a csehek, lengyelek és ukránok következnek. Idén az ukrajnai válság miatt csökkent az ottani és az orosz turisták száma, s ez nyilván meg fog mutatkozni az évi bevételben, hiszen a legtöbbet költő turistákról van szó. Sokan látogatják Árva vidékét és a vadvízi evezések lehetőségéért a Vág és az Árva folyó völgyét. Ezeknek köszönhetően főleg a csehek és lengyelek számára a Zsolnai kerület a legvonzóbb. 

Csehországból azonban egyre kevesebben érkeznek hozzánk, mert túl drágák vagyunk számukra. 2003-ban még 818 ezer ottani lakos látogatott Szlovákiába, tavaly viszont már csak 496 ezer, és alig a hetedük szállt meg legalább egy éjszakára. A Cseh Statisztikai Hivatal utazási szokásokat feldolgozó tanulmánya szerint a csehek legkedveltebb úti célja Szlovákia helyett Olaszország lett: tavaly 526 ezren utaztak oda. Az érdeklődés csökkenése elemzők szerint annak tulajdonítható, hogy Szlovákia először került azok közé az országok közé, ahol a vendéglátóiparban magasabbak az árak, mint Csehországban; így az ott élők már nem nagyon jönnek ide – ennyi pénzért télen elmehetnek az Alpokba, nyáron a tengerpartra, és a történelmi városok kedvelőinek Olaszország több látnivalót kínál. Ha vendéglőseink hamarosan észbe nem kapnak, és nem tudatosítják, hogy a turista olyan szerzet, akit csak egyszer lehet becsapni, akkor hamarosan olyan mesebeli országgá válunk, ahol a madár se jár.