Színek ÉS ÍVEK

Most érdemes ellátogatni a pozsonyi Brämer-kúriába. Máskor is érdemes, persze, de most a Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Lesznai Annáé az emeleti kiállítóhelyiség. A hosszú képterem előtti csarnok a munkásságát mutatja be, itt megtekinthetők könyvei, fényképei, a nagymihályi járásbeli családi kúria, ahol nyaranta élt és alkotott, gyakran a vele rokonszenvező alkotók körében, barátai, művésztársai közt. Akik sokan voltak, s túlzás nélkül a kor szellemi meghatározóinak tekinthetők, Adytól József Attiláig, Lukács Györgytől Kodályig, Ka0 ka Margittól Balázs Béláig. Vagyis a múzeumi emlékkiállításnak már ezen a pontján fokozatosan nemcsak kiderül számunkra, hanem érthetővé is válik, hogy a költő, író és iparművész Lesznai Anna (1885–1966) a Nyugat és a Nyolcak köréhez a kezdetektől fogva sok szállal kötődött. De nem csak ezekhez a modern irodalmi csoportosulásokhoz állt közel; a mecénás Hatvany Lajosnak unokahúga, a liberális társadalomtudós Jászi Oszkárnak szellemi-lelki társa, egy időre felesége volt. Szlovákiai kötődései sem merülnek ki a körtvélyesi (Nižný Hrušov) kúriával, meseillusztrációin látszik leginkább, mennyire mélyen épült bele mindennapjaiba a szlovák falu és környéke, s mindaz, amit összefoglalóan táj- és népléleknek mondhatunk. S nem csak ez a táj és ennek jellege íródik bele költői és festői képeibe, leginkább és elsősorban hímzéseibe, hanem a naivgyermeki képzelet megannyi ismeretlenül is ismerős mesetája. A talán dzsungelt idézőé, a mintha távoli keleti vidékeké; a liánszerűen tekergő lombok vidéke ez, a hajlékony ágaké, az örvénylő leveleké és szirmoké, a tölcsérből, vázából, kehelyből kicsorduló színek és ívek világa ez. „Nagyon cirógatja a szókat” – írta róla első verseskötete kapcsán Ady, s ugyanez a türelmes becézés érződik képzőművészetén is. Ebben lehetett ő más a főváros utcaköveit és Nyugat-Európa útjait járó lázas társainál: idilli béke, az idő múlásával nem törődő szeretet és szerelem néz vissza ránk gobelinjeiről, hímzésterveiről. A múzeum hosszú képtermének két fala jobbára ezekből áll össze, meg csodás meseillusztrációiból. Meglehet azonban, Lesznai Anna esetében sem a messze szárnyaló képzelet vagy a közvetlen környezet, a körtvélyesi természet volt a legnagyobb ihlető. Hiszen ezek a szirmok, levelek, virágok, ágak ugyanúgy vagy még inkább belőle jönnek és nőnek, ezek az ő legbensőbb színei és ívei. Amiként nyilván a sokat szereplő kert sem csak a természettel azonos, hanem annál sokkal többel, az ismerttel és a még ismeretlennel is, Lesznai Annával, velünk azonos, a világgal. „A kert Isten pitvara” – írja egy naplófeljegyzésében. Jó ebben a kertben. Lesznai Anna kiállítása április végéig várja látogatóit.