Prima Primitivissima

 Végül tavaly rávette a szüleit, hogy a poros, vidéki iskolából írassák át az egyik pozsonyi gimnáziumba. „Tudja, a mai világban csakis a céltudatos embereknek terem babér. Ha a karrierről van szó, akkor nincs helyük az érzelmeknek” – magyarázta.

Múlt ősszel aztán történt vele valami. Továbbra is eljárt edzésekre, de semmi sem sikerült neki. Szülei elvitték németországi edzőtáborba, gyakorolt francia edző vezetésével, és februárban járt Pesten sportpszichológusnál. A pesti kolléga zárójelentésében azt írta, hogy tipikus pubertáskori zavarokkal küzd. Motivációs háttere kusza. Könnyen lelkesedik, de nincs kitartása. Egocentrikus, domináns alkat. Ismeretei nagyon felületesek.

Pár nappal ezelőtt felkeresett a rendelőmben. Egy kis beszélgetésre jött, mert az idén fog érettségizni, utána pszichológiát akar tanulni. „Tudja, nagyon tetszett, ahogyan az a pesti pszichológus kérdezősködött a dolgaimról. Meg az is, ahogyan nézett rám. Mintha belelátna a fejembe. Én akkor elhatároztam, hogy a gimi után pszichológiát fogok tanulni.”

Kíváncsi lettem arra, mit tud a lélektanról. Olvasott-e már valamilyen szakkönyvet, tanul-e a felvételire, és egyáltalán tudja-e, mi az a pszichológia. Hiszen rövidesen jön a felvételi, és a konkurencia nagy lesz. Miklós csak legyintett. „A szüleim is ezt mondják, de nem fontos. Most pihenésre van szükségem, a sok kudarc megviselt. A suli után a haverokkal beülünk a kávézóba, és marháskodunk. Hétvégeken meg diszkóba járok. De nemsokára rákapcsolok.” Eddig abszolút banális a történet.

A csavar ott van, hogy Miklóssal mindezt szlovák nyelven beszéltük meg. A fiatalember ugyanis már a bemutatkozáskor közölte, hogy a szlovák nyelv jobban megy neki, mint a magyar, és szlovákul pontosabban el tudná mondani a problémáit, mint az anyanyelvén. „Tudja, doki, vannak olyan dolgok, melyeket magyarul nem lehet olyan jól kifejezni, mint szlovákul. Persze az is igaz, hogy az elmúlt év alatt sokat felejtettem. (!)”

Ráhagytam, mert kíváncsi voltam, hogy szlovák nyelven meg tud-e fogalmazni valamilyen magvas gondolatot. De csak olyan kifejezésekig jutottunk el, hogy „relaxovať je super”, „disko je cool”, vagy „verte mi, psychologia je king”.

Vagyis Miklós barátunk szlovák nyelven pontosan olyan üresfejű, mint az anyanyelvén. Éppen olyan ütődött, mint azok a magyar fiatalok, akik szintén így viselkednek. Mivel nincsenek ismereteik a világról, sem mondanivalójuk az életről, úgy próbálják leplezni, hogy szlovák és angol szavakat, kifejezéseket kevernek a beszédükbe. Mert ez most menő dolog, és az ember majd azt gondolja, hogy biztosan ő is super, meg king. Pedig dehogy. Csak suter, meg fing.

Azon gondolkoztam, hogy jó lenne valamilyen terápia ezeknek az autoasszimiláló bohócoknak a gyógyítására. Aztán eszembe jutott egy megoldás. Ezek a kölykök úgyis feltűnési viszketegségben szenvednek. Alapítsunk hát egy Prima Primitivissima díjat, és tüntessük ki őket. Nyilvánosan.

Bár, ki tudja, hogy ez jó ötlet-e. Lehet, hogy még büszkék is lennének magukra. A családjuk meg úgy ünnepelné őket, mint az igazi celebeket.