Pimasz? Kamasz! Mit kellene tudnunk a serdülőről?

A lázadás egészséges

Mélyre ás Bagdy Emőke A személyiség titkai – Család, nevelés, önértékelés című könyvében. Rámutat, hogy míg a testi érés előbbre tolódott, addig a pubertás felnőttségbe való átnövése lelassult, az ifjú szociális helyzeteiben még évekig gyermek. A kamaszkor robbanásszerű változásainak első hírnökei testi jelek. A nemi érés lányoknál már 10–11 esztendősen megindulhat, s a másodlagos nemi jelleg kifejlődése, a biológiai értelemben vett serdülés a 11–12. életévtől 14–16 éves korig lezajlik. A látható külső átalakulást rejtett idegrendszeri változások kísérik: csökken az agyi idegsejtkapcsolatok száma; bekövetkezik az ún. programozott sejthalál − az agyi idegsejtekben a mozgásvezérlő, az érző és a sejtek közötti állományban drasztikus fogyás megy végbe; csökken az elme oxigénfogyasztása, az alvástartam megrövidül átlagosan két órával, az alvás minősége módosul − felére zuhan a negyedik, mély szakaszban töltött idő. Ezeknek a változásoknak a hatására csökken az agy rugalmassága − funkcionális ereje viszont növekszik: az elemző gondolkodás a tinédzserkor végére éri el teljesítőképességének maximumát −, átalakul a mozgáskoordináció. A hirtelen végtagnyúlás következtében a fiatal mozdulatai esetlenné válnak, két véglet − fokozott mozgásigény és szélsőséges lustaság – közt vergődik. A pubertáskorú nem véletlenül kedveli a ritmikus, szakadozott mozgásformákat (ilyen például a shake tánc vagy a régebben divatos twist): segítenek neki a mozgásvezérlés újraszervezésében.

A serdülés első szociális kifejeződése az önállósági konfliktus. Fontos, hogy ez megjelenjék, ugyanis a tinédzser a különféle élethelyzetek, viselkedési módok kipróbálása által ismeri meg képességeit, bizonyíthatja alkalmasságát. A kimaradozások, kisebb-nagyobb csínyek, őrültségek valójában mind erőfitogtatások. A családdal, pedagógusokkal, társakkal vívott küzdelmek – ha olykor túlméretezettek is − nem kórosak, hanem egészséges csaták az önértékelés és az énkép kimunkálásáért. Az önismeret alakulása, az én fejlődése csupán ellenerők közegében tud eredményesen végbemenni.

A pszichikus érés húsz-huszonegy éves korig is elhúzódhat. Az önállóvá válás, az anyagi függetlenedés a kitolódott tanulmányi idő miatt huszonöt–huszonnyolc éves korban vált jellemzőbbé napjainkban. Bagdy a serdülésnek három elkerülhetetlen próbatételét nevezi meg: 1. az ifjúnak ki kell bontakoznia a szülőkkel való kapcsolat gyermeki szerephelyzetéből, 2. bele kell tanulnia a nemének megfelelő szerepekbe, 3. el kell sajátítania a felnőttséggel járó teljesítmények (pályaválasztás, majd hivatás) követelményeit.

Az élettan mindent megmagyaráz

A serdülőkorút a felnőttek leginkább olyan jelzőkkel illetik, hogy pökhendi, pimasz, cinikus, tiszteletlen, felelőtlen, nemtörődöm, lusta, hanyag, lázadó, makacs, hazudozó, türelmetlen, merengő, vakmerő, sértődékeny, lobbanékony, gátlásos, szerelmes. Mivel magyarázza a szakirodalom ezeket az általános jellemzőket? Hiba volna a helytelennek tartott magatartást az ifjú állandó jellemvonásának tekinteni. A felsorolt tulajdonságok a tizenéveskor testi-lelki változásaiból fakadó élettani sajátosságok. Kinőhetők, a nevelés útján feloldhatók, átmenetileg okoznak nehézséget gyermeknek-felnőttnek.

A pubertás életciklus a testi fejlődés mellett a szellemi érlelődés, a nagy megismerési vágy időszaka is. A tinédzsernek a tekintélyszemélyekre vonatkozó kritikája sem kevésbé kíméletes, mint a szülők, nevelők ítéletei. Lelepleződnek szemében az álszent gesztusok, a képmutató, hamis megnyilatkozások. Lehullik róla a gyermeki hályog, és roppant élesen kezdi szemlélni az őt körülvevő miliőt. Az új felismerésektől szemtelenül őszintévé, bizalmatlanná válik. Míg másoktól mérhetetlen egyenességet vár el, addig őt szülei gyakran kapják rajta hazugságon. Miért füllent? Egyszerűen azért, mert nem szereti, ha a veséjébe látnak, ha a gondolataiban olvasnak, utálja, ha unszolják, faggatják, nyomoznak utána. A hazugsággal nyiladozó személyiségét, független világát védi. Bosszantja, ha gyermeknek tartják, túl akar nőni a felnőtteken. Vágyai nincsenek összhangban a realitással, valódi lehetőségeivel. Nem tudja, mit akar, előbb van tisztában azzal, hogy mit nem szeretne. Önismerete hiányos, elvont eszményképet dédelget magáról. Ebben a korban természetes a kételkedés. A kamasz aggályoskodik, piszkálódik, veszekedést szít. (A tizennégy év körüli fiú tesztoszteronszintje mintegy nyolcszorosára nő a tipegő korszakhoz viszonyítva.) Hajlamos arra, hogy moralitását önös érdekeihez igazítsa. Azért civakodik, mert hitet, értékrendet keres. Az a fiatal, akiben sosem támad kétely, nem jut el saját kiküzdött hitéig. A srácok többségét zavarja az anyai érintés, ölelés. A pubertáskorú nem szeret sapkát, sálat, kesztyűt viselni − Nemes Lívia ezt a szülői fészek, anyai melegség szimbolikus elutasításaként értelmezi. A kifelé hideg, tüskés páncél azonban óriási szeretetéhséget palástol. Téves az a nézet, hogy a tinédzser már nem is igényli a szülőket. Úgy tartják, utoljára dacos háromévesként volt szüksége ennyi türelemre, gyengédségre, feltétlen elfogadásra.

Ellentétek feszítésében

Az új identitás születéséhez hozzátartozik a küszködés. A tinédzser kétarcú, viselkedése szertelen, gondolkodása szélsőséges, ellentétes érzései miatt nemegyszer nyomasztja a kérdés, hogy egyáltalán normális-e. Az egyik helyzetben szabados, exhibicionista, odamondogató, máskor félszeg, szégyenlős, bizonytalan. Hangulata változékony, önbecsülése ingadozó: hol roppant magabiztos, talpraesett, hol szerethetőségét is kétségbe vonja, rondának és butának érzi magát, elveszettnek, tehetetlennek. Gátlásossága életkori jelenség. Olykor magán cipeli az egész világ fájdalmát, magányos, boldogtalan, érzékeny, rejtőzködő, máskor madarat lehetne fogatni vele, meg kíván mártózni az életben, oda akarja tenni hús-vér önmagát. Lusta periódus váltakozhat nála mérhetetlen tettvággyal és munkabírással, az elviselhetetlen rumli megtűrése rendrakási rohamokkal, koplalás csillapíthatatlan étvággyal. Szeret lustálkodni – lazsálásának élettani okai is vannak: a jelentős hormonális, idegrendszeri változások megviselik szervezetét, szüksége van a tétlen heverészésre. Ez az életszakasz az álmodozások kora is, kedvelt időtöltés az ábrándozás, a lét filozofikus kérdésein (ki vagyok?, milyen vagyok?, mi az élet értelme?), az ismeretlen, vágyott jövőn (mivé válhatok?, mi vár rám?) töpreng. A külső szemlélő szemében merengése semmittevésnek tűnik, ez a fantáziamunka azonban gyógyító hatású, fontos belső tevékenység: segíti a nagy lelki feszültségek, vágyak feldolgozását. A kamasz sok dilemmával és döntéssel szembesül – a szexualitással, a pályaválasztással vagy azzal kapcsolatban, hogyan foglaljon állást az alkohol-, drogfogyasztás, cigarettázás területén, legyen-e bandatag.

A tizenéveskor két meghatározó kapcsolati formája a barátság és a szerelem. A kamasz a barátaival tud igazán önmaga lenni, megnyílni. Úgy érzi, a felnőttek magára hagyják, nem érnek rá arra, hogy meghallgassák, ezért eltávolodik tőlük. Az óhajtott figyelmet, bensőségességet a kortársi együttlétekben találja meg. A szülők gyakran nehezményezik, sőt árulásként élik meg ezt az elfordulást, az igaz barát iránti mély, őszinte ragaszkodást, holott ebben az életkorban ez a természetes. A már nem alárendeltségen alapuló kötelék az egyenrangú kapcsolatok kialakításának iskolája. A kétszemélyes szövetségen kívül a serdülő vágya a kiscsoportos − négy–hat fős − társuláshoz való tartozás is.

Az átalakulóban lévő kamasz test szexuális feszültségeket hordoz. A 13–14 esztendős lányban feléled a nő, a fiúban érlelődik a férfi, a két nem között erősödik a vonzódás, a közeledés vágya. A pubertás először a képzeletében válik éretté. A tinédzserkor legnagyobb érzelmi tapasztalata a szerelem. Megélésében manapság az egyes szakaszok felcserélődése, élvezeti síkra csupaszítása figyelhető meg. A kezdeményezések terén felborultak a korábbi szerepek: a gyengébb nem vette át az irányítást. A felnőttek serdülőkre vonatkozó gyakori bírálata kortársi kapcsolataiknak a lezsersége, a nemi élet túl korai megkezdése, felelőtlen elhamarkodása. A lányok többnyire 13–15 esztendősen veszítik el szüzességüket, a fiúk 15–16 évesen. A kamasz szerelme még éretlen, önző, tiszavirág-életű, csalódásra ítélt. Vonzódásának tárgyát idealizálja, belevetíti saját vágyait. Az egyetlenhez, a kiválasztotthoz fűződő érzelem már a pubertáskor végét jelzi.