Perui tapasztalatok és a Titicaca

Ha megkérdezed, mennyibe kerül a szállás, majd sarkon fordulsz, és azt mondod, caro, felére alkudhatod le. Ha megkínálsz egy bennszülöttet piscóval (lásd a piscói résznél), rögtön elfogadja. Az első előtt azt mondja, mindig csak eggyel iszik, az első után azt, hogy mindig csak kettővel, a második után azt, hogy mindig csak eggyel, kettővel vagy hárommal; utána rázd le, ha nem tudsz spanyolul, mert gyorsul a mondanivalója, ami unalmassá válik egy idő után. Nem kell elmagyarázni, hol van Magyarország vagy „Csehszlovákia”, mindenki vágja Budapestet és a csehszlovák föderáció felbomlását. Ellenben fogalmuk sincs, mi az a merülőforraló (néhányan már láttak olyat a tévében). Ha egyszer úgy döntenél, hogy a Titicacához mész nyaralni, két dolgot vegyél figyelembe:

1. a tengerimalac arrafelé étel, úgyhogy légy óvatos az ebédválasztáskor

2. vigyél magaddal pár hasznos dolgot: sok levegőt, nagy tüdőt és egy zacskó kokalevelet.

Titicaca

Vannak magasabban fekvő és vannak hajózhatóbb tavak is a Titicacánál, de magasabban fekvő hajózható tó nincs ezen a bolygón. Egyelőre. A litoszféralamezek mozgásától függően változik az aktuális helyzet.

Punóba érkeztünk, ami még a perui oldalon van. Puno egy kis település. Olyasmi lehet, mint Komárom. Kicsit szebb. És tisztább. És büdösebb. És hasonlóan izgalmas. Úgyhogy csak röviden…

Mivel kevés arrafelé a turista – a valamirevaló chilei hippik a sokkal inkább divatos Copacabanát választják 100 kilométerre nyugatra Punótól –, az emberek sokkal kedvesebbek, mint például Cuzcóban vagy a Machupicchu tövében. Puno volt eddig a legolcsóbb porfészek Peruban, amibe belebotlottunk. Képzeljétek, 50 centre jön ki egy teljes menü, például: hatalmas tányér fehér leves borjúhússal, spagettitésztával és hatfajta zöldséggel, amiből csak a krumplit ismerem fel; a főétel sült birkahús hagymasalátával, rizzsel és fekete krumplival; kísérőnek pedig a Dél-Amerika többi államában megvetéssel bírált fekete kukoricalevet, chicha morradát szolgálják fel. (A kukoricalevet a kokalevéllel egy listán említik. Pedig Peruban a gyerekek is isszák.)

Punóban…

… az egyetlen érdekesség, hogy onnan lehet kicsónakázni a Titicaca-tó úszó szigeteire.

A szigetek igazából nem úsznak, hanem lebegnek. Nádból készítik őket. Négy cölöpöt levernek a tó fenekére, négyzethálósan madzagokat feszítenek közéjük, és nádkötegekkel szórják le. Naponta megismétlik a nádszórást, egészen addig, míg az alsó rétegek elkezdenek rothadni, ami „stabilabbá” teszi a szigetet. Ezután kihúzzák a karókat, a szigetet beterelik a tó belsejébe, lehorgonyozzák, könnyű nádviskókat helyeznek rá, és várják a turistákat. Mivel a sziget alja folyamatosan rohad, naponta friss nádat kell szórni a tetejére. A Titicaca lebegő szigetein vannak kutyák, macskák, gyerekek, kofák, büfék, miegymás. A szigetek „talaja” meglehetősen süppedős, kicsit olyan, mintha szivacson járna az ember.

Minél inkább közeledsz a sziget széléhez, annál elhanyagoltabb, azaz náddal kevésbé felszórt. Mindenkivel megtörténik, hogy legalább egyszer elkezd süllyedni alatta a talaj, s a vízben találja magát. Ha mezítláb vagy, mint a sziget lakosai, akkor kevésbé kellemetlen, ha csínyankiban vagy, kellemetlenebb.

Copacabana

Punóból Bolíviába utaztunk, Copacabanába. Az aprócska város a chilei hippik törzshelye. Rengetegen tanyáznak ott, mind csiricsáré ruhában járják a várost, sütiket és saját készítésű ékszereket árulnak, zenélgetnek. A chilei hippikhez majd még visszatérek Chilénél…

Copacabana tényleg jó hely. Szintén a Titicaca partján fekszik, persze a bolíviai oldalon. Kis porfészek, de az emberek kedvesen, világiasan hanyagok. Ha kérsz egy hamburgerszerűséget, szeletelt virslit kapsz krumplival. Ha megkérdezed a motelben, hol van egy másik, tisztább motel, készségesen útbaigazítanak. Ha a pénzváltóban nem tetszik az árfolyam, tanácsolják, hogy a bankban próbálkozz, ott jobban váltanak.

Állítólag Bolívia Dél-Amerika legszegényebb állama. Éppen ezért furcsállottam, hogy általában leszarják a vevőket. Mintha teljesen mindegy volna nekik, hogy a vásárló náluk veszi-e meg a portékát, vagy máshol. Ezenkívül Bolíviában a házak be vannak fejezve. (Talán említettem, hogy a perui házak tetejéből vasrudak állnak ki, a legfelső emeletnek csak a falait húzzák fel. Ott tartják a kutyáikat, amik folyamatosan kukucskálnak, és ugatják az utcát. Van egy elméletem: azért vannak a falak, hogy a kutyák ne essenek ki.)