Palya Bea: A dalok adnak válaszokat

Mi volt az a döntő élmény, mely zenei pályára terelt?

Beleszülettem egy Bag nevű faluba, egyrészt a szüleim zeneszeretetébe, másrészt volt ott egy Muharay Elemér népi együttes nevű csoport, ahová elmentem hatévesen, és ahol zene meg tánc vett körül.

Kik egyengették az utad?

Nagyon sok ilyen van, néhányat emelnék ki. Az egyik Simon Ferenc Józsefné Fazakas Ilona moldvai asszony, akit soha nem ismertem személyesen, csak gyűjtésekből, ő volt az első, akitől elkezdtem tanulni. Aztán egy szintén nagyszerű zenetanár, Rónai Lajos, aki nyolc-kilenc éves koromtól énekversenyekre készített fel, rendre meg is nyertem őket. A későbbiekben Avar Judit, aki klasszikus hangképzést tanított, aztán az indiai Kakoli Sengupta, aki Párizsban volt tanárom. Rengetegen voltak, és nemcsak a zene szeretetét segítették elő, hanem azzal is engem, hogy hittek bennem. Akik meg nem, azoknak csak azért is megmutattam. Ilyen volt például anyám is.

Nem hitt benned?

Valahol biztos hitt, csak mást gondolt arról, hogy mit kéne csinálnom. Azt mondta, nem lesz belőled semmi. Erre lecsaptam a telefont, és elmentem felvenni az első lemezem.

A magyar népzene indított el, de hagytad magad elcsábítani másoktól is.

Nem is csábítás, inkább hívás volt. A magyar népzene tényleg gyönyörű, nagyon változatos, anyanyelvként funkcionál. Az anyanyelvet is variáljuk, és ahány ember, annyiféle beszéd, annyiféle mondat. De egy idő után azt éreztem, hogy én nem azt élem, nem szántok-vetek-aratok, pedig én még ismertem is ezt az életformát. És azt kezdtem írni, amit megélek, bizonyos értelemben ez egy modern népzenei dolog.

Magad írod a dalaid, nem egyszerűen előadod valaki másét.

Igen, ez nagyon fontos nekem. Az is tud élni, az is fontos, hogy az ember tartsa magát egy hagyományhoz. De az én alkatom meg a véleményem az, hogy élettel akkor töltöm meg, ha új értelmet adok a mondatoknak. Én sem úgy beszélek, mint az anyukám, ettől megy a világ előre. Ugyanabból a tudásból én más dolgokat rakok össze, fontosnak tartom, hogy a vonat menjen előre, a születés történjen meg, a hóvirág bújjon ki a földből…

Mi mocorog előbb benned: a szöveg vagy a zene? Mi inspirál?

Is-is, minden tud inspirálni. Főleg a belső témák. Nagyon sokat mozgok belül, az fontos, mi van a lelkemben, bennem.

Világot is jársz, sokfelé megfordulsz.

Igen, az is inspirál.

Mexikóba rendszeresen visszatérsz, miért?

Ott nem lépek föl, vagy keveset. Csak nézem a hullámokat, kikapcsolok. És ez nem ment könnyen, nekem, falusi lánynak, aki tele volt gátlással. Ott meg ilyen nincsen. Aztán hazahoztam a komplexusmentességet. El kellett érte menni Mexikóba.

Irodalmi inspirációd is van, hiszen dolgoztál olyan gyönyörűséges szövegekkel, mint a Psyché. Mit talált Palya Bea Lónyay Erzsébetben?

Weöres megírt egy figurát, s rájöttem: úristen, ez én vagyok! Ez az eszmélés 16 éves koromban volt. A lemez persze későbbi. Nekem volt egy vitám Weöressel, aki, ugye, kinyírja ezt a nőt 36 évesen. Én meg azt akartam, hogy ne nyírja ki ezt a nőt, aki más, mint a környezete. Legyen inkább olyan mese, amelyben a nő átalakítja a környezetét. A lázadás egyfajta energia, ilyen is van, hogy dühös vagyok, de van egy puhább energia, egy alkímiai folyamat, amikor már az erőd birtokában vagy, és úgy látszik, a hangom meg a lényem áttört falakat. Ezért csináltam meg a Psychét, hogy ezt a fájdalmat lerakjam, meg hogy menjek ezen az úton tovább. Sanyikát kicselezve másképp szerkesztettük a Psychét. A végén Psyché a konfessziójában azt énekli, hogy szerelemre vált a lélek, lélekre vált a szerelem. Ebben benne van, hogy az alkímiai folyamat megvalósult.

A Nő című legújabb albumod feltárja a nő érzelmi életének mindenféle árnyalatait, a leheletfinom, csipkeérzésektől egészen a vad, nyers, erős szenvedélyekig. Olyan fontos témákról is szó van, amelyekről nem merünk, nem szoktunk beszélni általában.

Ilyen vagyok, erről beszélgetek a barátaimmal. Az abortuszról, a szülés állatiasságáról, arról, hogy a nők segítik és támogatják egymást, hogy a női ősök láncolatának egy bizonyos pontján állunk most, és nekünk mást kell továbbadni, mint amit anyáink megtanultak. Engem ez érdekel, a tét az, hogy Lilinek már könnyebb legyen. Látom, néha megrökönyödnek rajtam, miért azt, miért úgy írom, meg fognak szólni. Én ezt érzem igaznak, ezt kell mondanom, őszinte vagyok. És egyre több nő mondja, úristen, én is ezt érzem, ezt akarom mondani.

Felszabadítod a női bensőt.

Elsősorban azért csinálom, hogy a saját életem változzon.

Tehát nem társadalmi program…

Nem! Az majd jön utána, az vonzata ennek. A kiindulópont, hogy én meg akarok oldani dolgokat, és a dalok adnak válaszokat, tudnak vezetni egy úton. Az egész Nő lemez az anyaság első hónapjaiban született.

Énekelsz zenei kíséret nélkül is, bizonyára nagy kihívás megtölteni így a tereket. Vannak viszont kiváló zenész társaid is. Te irányítod a folyamatot? Közös az alkotás?

Nagyon konkrét elképzeléseim vannak. Megtanultam viszont kommunikálni a zenészekkel. Bár műhelymunka folyik, nagyon tudom, hogy egy dal végső formájától mit szeretnék. A szöveg vezet a zenei részekhez el. Néha meg közös improvizációkra születik egy hangulat, egy szöveg. A dallamot, a szöveget mindig én viszem, tudok jó dalt csinálni, ez kiderült az elmúlt 15 év alatt. De ehhez kell az ő energiájuk: úgy szerves az egész, ha ők is benne vannak.

Van kedvenc hangszered?

A fúvósok, mert közel vannak a lélekhez. Nagyon szeretem az éneket természetesen, sokfajta éneket, ahol fontos a lélek, a lélegzet, ezek össze is van kötve. Ehhez legközelebb a fúvósok állnak, ha a testi áttétek számát nézed, hiszen egyből a kilélegzett levegő van bennük. Sok mást is szeretek persze, melyeknél több áttét van, kezeddel ütöd a hangszertestet vagy a mellkasod…

Mit becsülsz egy zenészben a leginkább?

A tökéleteshez közelítő zenei tudás előtt mindig leborulok, és ahogy idősödöm, egyre inkább az érdekel, ki van a hangszer mögött. Hogy érezzem a lelkét. Sokfajta zenészt hallgatok, sokféleképpen tudom szeretni, amit csinál. A hangszer néha arra is alkalmas, hogy elbújjon mögötte az ember. Nekem viszont az a fontos, hogy közel van-e. A közelség pedig a szeretet szinonimája.

Nyughatatlan, kíváncsi természetű embernek gondollak a zenéd alapján.

Kíváncsinak gondolom magam, nyughatatlannak már kevésbé. Tanultam nyugodni. Valamennyi eredménye azért ennek már van.

Zenében vagy magánéletben? Mennyiben befolyásolta ezt lányod érkezése?

A gyerek biztosan nagyon számít, de zenében is nyugodtam. A Nő lemez sokkal nyugodtabb, utolért a lelkem. A gyerekkel lettem szabad, vele lett teljes az életem.

Hány éves?

Most lesz kettő. A Nőt kívülről tudja, akkor született, a Suttognak a véneket énekli mikrofonba, föláll egy sámlira, anya gesztusaival, és ha beszállok, rám szól: Egyedül! Lilike tudja!

Mostanában milyen stílus izgat?

Dalokat írok. Érdekes módon újra sok népzenét hallgatok, mert Lilinek szoktam dídzsízni reggel. A népzene egyfajta bölcső, mindig visszatérek hozzá. De folyamatosan mindenfélét, ma reggel Vivaldit, Corellit tettem be, meg a régi gyereklemezemet, Lili nem ismerte eddig.

Együttműködésre serkentetted itt is a hallgatóságot, ritmusszekcióként építetted be a közönség tapsát. Mennyire befolyásol egy koncert közönsége?

Eléggé, az közös energia, hogy valami megszülessen! Lehet érezni a teremben, milyen az emberek légzése, a hőmérséklet, a befogadási készség, vannak-e kritikus fülek, agyak. Sőt azt is, hogy a koncert végére átalakul az energia.

Van különbség a MűPa nagyterme és a nyékvárkonyi kultúrház között?

Van, de nincs is. Minden koncert koncert, egyszeri és megismételhetetlen. Valójában nincs nagyon fontos koncert meg kevésbé fontos, mindig jól kell zenélni. Én így élek, hogy mindig zenélek, a színpadon is, kívüle is. Minden tér más. Most turnéztunk, Kolozsváron a Fő téren volt egy vásár, a végében színpad, ott állt a tömeg. Előtte Szolnokon játszottunk a szimfonikusokkal, 30 000 ember állt a Duna-parton, mi meg egy hajón, 15 méter volt köztünk. Nagyon más helyzetek és energiák vannak, ezt meg kell érezni.

Nagy alkalmazkodókészséget is igényel tőled, nem lehet könnyű rövid idő alatt belakni mindenféle színpadot.

De a zene otthonosságot ad.

Látható volt a koncerten, hogy Dongóval meglepetéseket szereztetek egymásnak. Ez rendszeresen így történik?

Ki vannak gyúrva dolgok hosszú évek alatt, de alapvetően cél, hogy ne unjuk el.

Sok az improvizáció egy-egy koncerten?

Nagyon, végig! Azt szoktuk mondani erre a műsorra, hogy öntisztuló. Ugyanaz az anyag mindig meg tud szólalni teljesen másképpen. Ma például egészen más sorrend volt, mint máskor. Éreztük, nem az kell, ami szokott lenni. Ilyenkor menet közben cseréljük a számokat. Dongóval félszavakból értjük egymást.

Mi tesz elégedetté a zenében?

Elég magasak magam felé az elvárásaim, ha figyelted, nem választottam könnyű darabokat, nagyon nagy dallamívek voltak, tele díszítéssel. Eleve végigénekelni egy ilyen koncertet nagyon stenkes dolog, fenn kell tartani az energiát végig. Ha érzem, hogy van egy flow, vagyis ha egy áramlásba bele tudok kerülni, az nagy elégedettséget tud okozni. Ma ki-be jártam a hullámaim között, ahogy mondtam is, nagyon nehezen szakadok el Lilitől. És hát van egy vélt vagy valós elvárás is, hogy a közönséget szórakoztatni kell. Nem feltétlenül kell szórakoztatni. Ma egy csendes koncert volt, azt éreztem jónak. Énekeltünk olyat is, amit nem nagyon szoktunk ebben a műsorban, de megvan az a szabadságom, hogy választhatok. Az emberek idejönnek, hogy kapjanak valamit, és azt adom, amit éppen tudok, nem kötnek sorrendek.

Játéknak vagy munkának tartod a zenét?

Nagyon sok része játék. Azt hiszem, csak az utazás, ha be kell ülni koncert után a buszba, az olyan munkaszagú. Hát azért, mondjuk, egy Székelyudvarhely durrdefekttel… De az is vidámságban zajlik. Hála Istennek, olyan emberekkel dolgozom, akiket nagyon szeretek, akik értenek, akikhez közel tudok lenni. Nem találkozom hatalmi játszmákkal. Nálunk is becsúsznak néha dolgok, de kialakítottunk egymás között egy alsóbb szinteken működő bioenergiát. Ha stúdióban vagy turnén vagyunk, és elvileg már tele lehetne egymással a hócipőnk, akkor is tudunk együtt mulatni. Dongóval is, már 15 éve, de a Nő-s zenekarommal is, amely viszont még csak egyéves.