<p>A könyv Szabó Magda férje, Szobotka Tibor életének története. De nem csak az írónővel leélt 34 évi házasságáé, hanem korrajza is az 1948–82 közötti Magyarországnak, az akkori magyar irodalmi életnek és kultúrpolitikának. A könyvet férje halála után, helyette írja meg, illetve fejezi be Szabó Magda. A felkérést memoárja megírására ugyanis meglehetősen későn, nyolc hónappal halála előtt kapja meg a már egy évtizede súlyos szívelégtelenségben szenvedő Szobotka.</p>
A rendkívül művelt, sokoldalú, ám évtizedekig mellőzött író, műfordító, egyetemi tanár keserű szájízzel lát neki a munkának: „Különös, hogy soha senki az én életrajzomra nem volt kíváncsi, arra a 30, 40, 50 esztendőre, amióta író vagyok…”, de aztán belelendül, míg a halál meg nem akasztja az alkotásban. Pedig amit megírt, rendkívül érdekes olvasmány: gyerekkorát (1913-ban született) egy rég letűnt világban élte, az I. világháború utáni vagy a két világháború közötti Magyarország képe sajátosan árnyalt, a számára komoly megpróbáltatást jelentő iskolás és egyetemi évek során tanárai és barátai olyan, később híressé vált emberek, mint Jékely Zoltán, Pilinszky János, Gyergyai Albert, Cs. Szabó László vagy Ortutay Gyula. A 30-as években angol szakos egyetemistaként kétszer is kijut Angliába, nagyon megkedveli az ottaniak gondolkodásmódját, életfelfogását, és kritikusan tekint az otthoni helyzetre: „mint minden józanul gondolkodó ember, én is felismertem, hogy Horthy Miklós Magyarországa operettszerűségében anakronisztikus, végleg és reménytelenül elmaradott…” Ezért is szeretne a II. világháború kitörése előtt kint maradni, ám az angolok ezt már nem engedélyezik. Hazajön tehát, a Rádió munkatársa lesz, riportokat készít, közben hangjátékokat, verseket, novellákat ír, fordít, katonáskodik, és megéli élete első igazi nagy szerelmét. Imádott felesége és két hónapos pici fia azonban a háború áldozata lesz, s akkor ő bohémmá, nőcsábásszá válik. Szabó Magda húzza ki ebből az önromboló életből, hogy aztán 1948-ban kötött házasságuk a komoly megpróbáltatások ellenére is évtizedeken át harmóniában teljen el. A pillanatot, amikor férje agyvérzést kap, és elindul a halálba vezető, tíznapos útján, Szabó Magda tragédiaként éli meg: „… ma éjjel ő is, életünk is úgy eltört, mint egy pohár”. Halála után pedig nekilát „a legnagyobb iszonyat elviselésének, ami egy élőt érhet, ha szerette halottját”, a hagyaték feltárásának és feldolgozásának. E nehéz munka nagyszerű eredménye a Megmaradt Szobotkának című könyv.
Jövő héten Szabó Magda Merszi, Möszjő című regényét mutatjuk be
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.