<p>Ez egy olyan kisregény, amelyet az ember egy ültében elolvas. Mondjuk 4-5 órát kell rá szánni, s közben nem szabad, de nem is lehet letenni a könyvet. Mert az írónő, a rá jellemző módon, az első oldalakon megragadja az olvasót, és viszi a történések sűrűjébe. S akkor már tudni akarjuk, miért ment el Annuska, és miért Anzsuhoz jött vissza, tényleg tébolydába zárták-e Editet, miért olyan boldogtalan mindenki a Máthé családban, és miért olyan nagyok az elvárásaik egymás iránt.</p>
Bár mindössze egy napba sűrítve játszódnak le az események, a szereplők, gondolataik révén, visszavezetik az olvasót a múltba. A Mamácska temetésére kilencévi távollét után hívatlanul érkező Annuska felborítja a szülői ház szigorú rendjét („hogy forrongott, nyüzsgött a ház, milyen elevenné vált minden”), mert várják, de félnek is tőle. Ki-ki más okból izgul: Rózsika az ellopott ezüstkanál miatt, Kun László sógor az évekig titkolt és dédelgetett szerelme viszonzását reméli, a nyolcéves Szuszu a sokat emlegetett, titokzatos nagynénit szeretné megismerni, Apácska pedig tékozló lánya megtérésére számít („egy falatot sem az ő asztalánál, amíg meg nem alázza magát az Úr előtt és őelőtte”). A szelíd, szótlan Janka talán a legtürelmetlenebb, mert húgától várja a nagy titok felfedését és házassága további sorsát. A történet 1955-ben játszódik, és a korszak minden jellegzetes figurája megjelenik benne: a püspöki rangra reménytelenül vágyakozó, családját terrorizáló nyugdíjazott református lelkész, az általa örökbe fogadott tanító unokaöcs, aki számító cinizmussal titokban készül a párttagságra, a karriervágyból békepapnak beállt ugyancsak lelkész vő, félénk boldogtalan felesége, Janka, a régi gazdagságról és a fiatalságról ábrándozó, ezért bolondnak tartott dédmama, a család egykori cselédei, Kati és Rózsika. S végül Anzsu, az öreg ezermester, akinek büszkeségénél talán csak nyomora nagyobb, és a hozzá lányaként ragaszkodó, festői tehetséggel megáldott Annuska. Szabó Magda hősei alig társalognak, haragszanak egymásra, sőt gyűlölik egymást („Miért az anyósa halt meg, az a szerencsétlen őrült? Miért nem az apósa, a gonosz eszelős?” – kérdi a vő a sorstól), és szabadulni szeretnének. De ez csak a kiskorától lázadó s ezért apjától sok verést elszenvedő Annuskának sikerül. Hogy aztán Budapesten, társra találva, huszonhat évesen átélhesse élete első karácsonyát (amely ünneptől apja eltiltotta őket), és kiegyensúlyozott, boldog emberként róhassa le tiszteletét az általa alig ismert s őt szinte nem is nevelő anyja koporsója előtt.
Jövő héten Szabó Magda Megmaradt Szobotkának című regényét mutatjuk be
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.