<p>Egy kutyáról és gazdájáról szól ez a könyv, meg arról, hogy az életben miért nem a szépet, a jót, az erényt szeretjük, „<em>hanem mindazt, ami elnyomott, tökéletlen, ingerült és vicsorogva perelő, ami a hiba és a lázadás</em>”. Ezt a tanulságot vonja le az úr, Csutora gazdája abból a nem túl hosszú együttlétből, amely a zsebben elférő, karácsonyi meglepetésnek szánt fekete gombolyag megérkezése és a felnőtt kutya lázadása között telik el.</p>
Az úr, mint mindig, most is az utolsó pillanatra halasztja a nejének szánt karácsonyi ajándék megvételét. S hiába járja végig a belváros boltjait, nem talál rá az igazi „snorrkára”, a családi tolvajnyelv szerinti, jelentéktelen ajándékra. Valami ösztöntől hajtva az állatkertbe taxizik, ahol az őr szobájában meglátja a négyhetes „rakás sárból, szalmából és szőrből” összeállt pulit, „rövid nyél hiányzik csak hozzá, s fel lehet használni klozettkefének”. A meglepetés sikerül, Csutora kedvencévé válik a hölgynek és a házvezetőnő Teréznek is. Karácsony estéjén kitűnően viselkedik, „örökölt és magával hozott a paraszti sorból valamilyen méltóságot és tartózkodást”, gondolja az úr, aki a kutyáját szerető gazdaként próbálja megérteni és megmagyarázni Csutora viselkedését a náluk töltött első pillanattól az utolsóig. S közben elmondja az olvasónak életfilozófiáját, dilemmáit, „nincs olcsóbb és kényelmesebb, mint állatot szeretni ember helyett… de mit csináljon százmillió emberrel? Hogyan szeresse őket?”, megpróbálja megfejteni Csutora testi és szellemi fejlődésének egyes szakaszait, a kutya szemével látni a világot. Megérti lázadását a póráz ellen, meglepődik ösztönén, amellyel a hazaérkezőt megérzi, mielőtt meglátná, érdeklődve figyeli kamaszodását a délutáni séták alatt: „komoly és férfias vállalkozás vár most reájuk, nem éppen veszélytelen, mindenfajta meglepetésekkel gazdag”, és vágyakozva nézi a szabad térre érő kutya mámoros, cél, akadály nélküli rohanását. „Egyszer, csak egyszer!...” szeretné az úr is eldobni a fegyelem zabláját, és szabadnak lenni, mint Csutora. Közben néhány, a kutya számára kellemetlen esemény (oltás, fürdetés) annyira megvadítja az ebet, hogy megmarja a háziakat, ezzel sorsa beteljesedik. Mégsem felejtik el soha, amit mindenki, akinek valaha volt kutyája, megért. Nekik, de nem csak nekik ajánljuk ezt a szép történetet
Jövő héten Márai Sándor Egy polgár vallomásai című könyvét mutatjuk be
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.