<p>A mindössze 128 oldalas s így terjedelmét tekintve kis könyv Márai egyik legismertebb műve. Készült belőle film és színdarab (szlovák nyelvű is), számos nyelvre lefordították, például hollandul az utóbbi évtizedben 13 kiadást ért meg, több tízezer példányban fogyott el. Magyarul 1942-ben jelent meg először, majd 1990-ig soha többé.</p>
Márai ugyanis megtiltotta könyveinek a kommunista rendszerben való magyar nyelvű kiadását. A rendszer bukását nem érhette meg, egy évvel korábban meghalt; utána örökösei engedélyével sorra jelentek meg e hatalmas életmű egyes darabjai magyarul is. Miért is olyan népszerű A gyertyák csonkig égnek? A szerző örök érvényű igazságokat fogalmaz meg benne barátságról, árulásról, szerelemről, csalásról és megcsalattatásról, életről és halálról. Két férfi esztendőkig tartó összetartozásáról, a mindkettőjük által szeretett nő árulásáról és haláláról s arról szól ez a nagyszerű könyv, hogy e nő miatt hogyan vált örök életre szóló barátságuk 41 évig és 43 napig tartó gyűlöletté. Ennyi idő után keresi fel ugyanis Konrád, a házasságtörő („Látod, még egyszer eljöttem”) Henriket, az özvegyembert („Soha nem kételkedtem ebben”), hogy örökre elbúcsúzzon tőle. Nem bocsánatot jött kérni a csábításért, sem a Henrik feltételezte gyilkossági kísérletért, hanem „mert nem tehettél másként…az ilyen titokban, ami közted és köztem lappang, különös erő van. Kényszerít, hogy élj…” – véli Henrik, aki lépésről lépésre fedi fel ezt a titkot, szinte egyedül beszélve végig az éjszakát. Vendége csak néha-néha szól közbe, mint vádlott a vádlóját hallgatja egykori barátját, akiből ömlik a szó. Nemcsak a vádaskodás, hanem az évtizedek során felhalmozódott rengeteg kétség is: „…ellenem vétkeztél, ezt nem értettem, erre nem volt mentség, …elmentél, mint egy sikkasztó, mint egy besurranó tolvaj…”, ezekre vár cáfolatot vagy megerősítést barátjától, aki azonban hallgat. Pedig Henrik úgy érzi, „eljött az este, mikor nincs értelme másról beszélni, csak az igazságról, és a lényegesről, mert ennek az estének nincs folytatása”. Kiderül, Konrád a felelősségérzet elől menekült el Londonba, majd a trópusokra, mert a szerelmi háromszögben mindhárman boldogtalanokká váltak volna, s ezt nem bírta elviselni. A Henriket 41 évig nyugtalanító kérdésre, hogy vajon „az élet értelme nem más, mint a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ott ég, a halálig?”, Konrád csak egy csendes „Tudod, hogy így van”-nal válaszolt egykori barátjának, búcsúzóul. Nagy élmény ez a könyv. Aki meg akarja ismerni Márait, kezdje ezzel a művével.
Jövő héten Márai Sándor Szabadulás című kisregényét mutatjuk be
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.