Mit mond a szakember: Étrend, allergia, higiénia

Válaszol Morvay Iveta szoptatási tanácsadó

A kezdő anyukák sokszor egymásnak ellentmondó tanácsokat kapnak az étrendjükre vonatkozóan. Mire figyeljenek oda?

Fontos a racionális étrend, a gyümölcs, a zöldség, a fehérje. Hagyják ki a citrusféléket, továbbá a nagyon aromás, fokhagymás, pizzafűszeres, csípős ételeket, mivel ezek íze átérződik a tejen. A k betűs zöldségeket – mint a karalábé, karfiol, kel – ne mellőzzék étrendjükből, csak ha tudja az anya, hogy neki problémát okoztak. Tehéntejből nem ajánlatos sokat fogyasztani, mivel a laktóz felfújhatja a babát; viszont sajtot, probiotikus joghurtot, túrót annál inkább. Eleinte igyanak kb. három liter folyadékot, beleértve a leveseket, aztán elég a megszokott két liter.

Jók a tejtermelést ösztönző teák?

Ha ügyesen szeretnénk sok tejet, akkor segítenek.

Ajánlott a szoptatás alatt vitamintablettákat szedni?

Vitamintablettát racionális étrend mellett – hacsak nem vérszegény az anya – nem kell szedni.

Az, hogy az édesanya milyen ételeket fogyaszt, összefügghet a gyermek később kialakuló allergiájával?

A babának szoptatás nélkül bevezetett ételek, a tápszerezés inkább bűnösek a későbbi ételallergiában.

Milyen egyéb életmódbeli tanácsokat adna a mamáknak?

Ne dohányozzanak, ne fogyasszanak alkoholt és drogot. Szoptatás alatt nem fogyókúrázunk: a szoptatás magában elintézi azt, égeti a zsírokat. Ha jó kondícióban akarja magát tartani az anyuka, akkor laza Pilates-, akár a terhestorna alapjai, jóga, baba-mama torna jöhet, de semmiképpen nem kardioedzés százötvenes pulzusszámmal, izomlázzal. Izomlázkor felgyülemlik az izmokban a tejsav, ez érezhető a tejen, és a babánk sztrájkolni fog; ezenkívül ha az anya nagyon kifárad, csökkenhet a tejmennyiség. Szüléskor fellazulnak a méh tartóizmai, hamarabb alakulhat ki aranyér, vizelettartási problémák, ezért ne emelgessünk nehezet.

Mit kell tudni a szoptatás higiéniájáról?

Elég a napi zuhany semleges illatú tusolóval, nem kell minden szoptatás előtt lemosni a mellet. Az első napokban szoptatás után kenjük be a mellgombot anyatejjel, és szellőztetni kell.

Tehet magára izzadásgátló dezodort az anya, vagy az ártalmas a kicsinek?

Igen, de ajánlatos semleges illatút választani, a neki nem tetsző illattól ugyanis sztrájkolhat a baba, elutasíthatja a mellet azáltal, hogy elveszik az anya jellegzetes ismerős illata.

Le kell mosni a kisebesedett mellbimbóra kent krémet?

Nem szükséges, csak abban az esetben, ha éppen szopizás előtt sikerült használnia, és kicsúszik a mell a baba szájából.

Használhat bimbóvédőt?

Nem ajánlatos, főleg az első napokban, amíg nem indul meg a tejelválasztás, ugyanis akadályozza a közvetlen stimulációt. Később, ha nincs más megoldás, kellő higiénia mellett alkalmazhatja az anya, de nem kisebesedett mellbimbóra. Annak nem a mellkalap a gyógyszere.

Egy anya naplójából

Két éve annak a bizonyos pénteki napnak. Ültem egy széken, körülöttem unottan kószáló emberek, és én egy teljesen más univerzumba repültem. A boldog és önfeledt vigyorom mögött, belül leírhatatlan szabadságot éltem meg. Egyszerre lett nyugodt és izgalmas az a pillanat, és bizony az elkövetkező kilenc hónap is. Ugyanis akkor ott megszűntem egyedül lenni a világon, mert azon a napon tudtam meg, hogy áldott állapotban vagyok.

Felfoghatatlan volt számomra, hogy mitől lett egyszerre érthető minden, amit addig megéltem. Ráeszméltem megannyi csalódás és elkeseredett próbálkozás céljára. Világos lett, mi hajtott a szemben ülő férfihoz, miért kellett feladnom addigi életem és a múlt azon részét, amelyben erről a napról már álmodni sem mertem.

A két kis pálcika örökre az emlékezetembe vésődött. Görcsösen szorítottam a tesztet a kezembe, attól tartottam, bármelyik percben eltűnhet. Azok a kis rovátkák csak úgy tündököltek. Ha nem féltem volna valamilyen bacitól, talán még csókolgattam is volna a levizelt bizonyítékot. Szánalmas elmélkedésemtől elszakadva azért a józan eszem is jelentkezett: hogy ez csak egy hírmondó, nem maga a baba, és csillapodjak le.

Hát tovább ültem azon a bizonyos helyen, és csak hitetlenkedve emlékeztem. A mögöttem álló évekre. Arra, amikor eldöntöttem a szívemben, hogy anya leszek. Arra, amikor elkezdtem a baba naplóját írni. Arra, amikor hónapról hónapra kudarcot vallott a megérzésem, hogy most két vonal mutatkozik a terhességi teszten. Eszembe jutott a szenvedés, amelyet csak a kicsi tudott volna megszüntetni. Az üresség, amikor mint nő egyre kevesebbnek éreztem magam, mert nekem nem sikerül teherbe esnem. Arra, amikor az otthonomban a kanapén ülve tudtam meg, hogy a megtermékenyítés sem lett sikeres. Akkor, ott hirtelen rám telepedett az a bizonyos fájdalom, amelyet annyi éven keresztül éjjel-nappal átéltem. Hiába volt minden más rendezett az életemben, mindent feladtam volna, ha ez az egy vágyam teljesül. Minden áron anya szerettem volna lenni. Utána sóvárgott a szívem, annyira hiányzott az a kis ember a világomnak, nem ismertem, de csak rá vágytam. Nem tudtam sírni a fájdalmas emlékek átélése közben, bár őszintén ma is fáj. Hiszen most már bennem él az a pár milliméteres magzat, általam kapja a növekvéséhez szükséges tápanyagokat. Olyan pici volt, de ekkor volt az első alkalom, amikor megsimítottam a kicsi babámat, és összefonódtam a kis lelkével.

Ezért azon a bizonyos pénteki napon, az unottan bóklászó emberek között újra életre kelt a lelkem egy darabja, amelyről már le is mondtam. Az anyai érzéseim, ősi ösztönök, és újra láttam a jövőt, pontosabban Őt.

Közhely, tudom, de semmit sem sajnálok, mindenért hálás vagyok. Annak a férfinak, aki a gyermekem apja, és annak is, aki lehetett volna. Minden orvosnak, aki kínzott, és azoknak a nőknek, akiknek oly irigyen figyeltem növekvő pocakját. Hiszen nekik köszönhetem ezt a pillanatot. Mindenekfelett pedig megtanultam várni, türelemmel lenni és bízni. Önmagamban.

Mészáros Krisztina