Minden jó, ha jó a vége

 Nincs más hátra, kénytelen vagyok megbékélni a sorsommal. Délután megbeszéltünk egy találkozót a kollégákkal, elcsípjük a disznókondát a friss tarlón. Régóta tudunk róluk, sok kárt okoztak, aminek az árát mi fizetjük meg. Besegít a hold is. Ez volt az aznapi programom. De előállok egy új közmondással: Ember tervez, rendőr végez! Mire rám került a sor, pont nem voltam jelen. Az ebéd jóleset, de ha tudom, lemondok róla. A szabályok szerint ki kellet várnom, míg az összes ügyet lebonyolítják, aztán újra én következem. Fél hatkor végleg bezárult az a bizonyos ablakocska, ahol a reménység honol. Ahonnan az ember végre megkapja az egész napi rostokolás jutalmát. Vannak napok, amikor valami miatt semmi sem sikerül. Lógó orral, egy idős bácsikával ketten kénytelenek vagyunk másnap visszatérni. Kegyetlen valóság. Dühös vagyok, szó se róla. Hasztalan volt az egész nap, mire hazaérek, hét óra is elmúlik, vadászni sem mehetek. Feleslegesen zavarnám meg a kint levőket.

Másnap kora reggel újra a rendőrségen vagyunk. Felismertek, soron kívül le is rendeztek. Hazaérve üzenet vár. Az este folyamán kiváltott a konda, ketten is lövéshez jutottak. Míg a süldő tűzbe rogyott, a nagyobbik testvére sebzetten továbbállt. A rálövés annak rendje és módja szerint meg van jelölve. Nem is tétováztam.

Kiérve a tetthelyre, Sanyival, rokonommal és őszinte barátommal találkozom. Sok vadász megirigyelné a tudományát, ennek ellenére sosem állt be sorainkba. Jelen volt egy másik barátom is, aki a kukorica védelmével lett megbízva. Ők már a reggeli órákban ráakadtak a papír zsebkendőkre, melyekkel meg volt jelölve a véres csapa. Követték is egészen fel az erdő mélyében lévő dagonyához. Ott meglepték a disznót. Az felkelve elvonszolta magát a Somkút feletti sűrűk felé. Tette annak ellenére, hogy a hátsó része meg van bénulva. Onnan már nem követték. Okosan cselekedtek. Hihetetlen, mekkora erőt gyűjtött magába a sebzett vad, egészséges ember számára is nehéz terep, amelyen végigment idáig is.

Most együtt próbálkozunk. De a főszerep bajor vérebemet illeti meg. Dorkával pár hete, hogy sikeresen letettük a kötelező vizsgát. Ismét itt a lehetőség, bizonyíthat. Időt takarítunk meg, rögtön a dagonyához igyekszünk. Még zavaros benne a víz. Szerencsénk van. A nemrég lehullott lombozat sértetlen avart képez. Mint a frissen hullott hó. Könnyű megtalálni a nyomokat. Vért nem lelünk. A seb bizonyára eldugult a sártól. Hosszú vezetékre fogom a kutyát, elindulunk. 150 méter után megállunk. Friss vércseppeket jelez a kutya. Jó jel. Nem is kell további munkára biztatni, újra haladunk. Most egy meredeken lefelé. Szerteszéjjel felforgatva az avar, ez annak a jele, hogy a disznó már csak a mellső lábait használja. Vajon meddig képes még elmenni? Ez a kérdés foglalkoztat. Már több mint egy kilométert tettünk meg a rálövéstől idáig. Hamarosan leérünk egy erdei útra. Ott hirtelen disznónyomok labirintusa fogad. A mellettünk lévő fiatalosba vezetnek. De Dorka a másik irányt választja. Lehetetlen, ennek itt kellett elfeküdnie – diktálja a józan ész. Helyben marasztalom kutyámat, körülnézünk. Csak pár lépést kellett volna megtennem, megtaláltam volna a helyes csapát, bőséges vérrel, de Sanyi izgatott mozdulatai visszakanyarítottak. A földön térdepelve mutogat befelé a kökénybokrokkal jócskán megáldott sűrűségbe. Egy nagy fekete foltot látunk. Hiába a céltávcső, okosabbak nem vagyunk. Nincs más hátra, magam mellé veszem a puskát, és négykézláb araszolok egyre beljebb. Hideg, savanyú verejték csorog a szám sarkába. Ha megtámad a disznó, menekvésre nem számíthatok. Nem tudnék egyetlen irányban sem kitérni. Minden méter megtétele után célzok, várok egy szusszanásnyi időt. Végül elérek egy pontig, amikor egyszerre nem tudom, mérgelődjek-e, vagy kacagjak. A vélt disznó – nem disznó. Hanem egy rossz helyen lévő farönk. Egy turpisság ötlik a fejembe. Visszakúszok, lám ezt a műveletet fordítva is tudom. Színészeket meghazudtoló arccal előveszem hátizsákomból a kötelet, és segítőimet küldöm be, húzzák ki az élettelen vadat. Nem írhatom le a szavakat, amelyek ott elhangzottak. Akkor ugyanis csak 18 éven felülieknek szólna a történet. Mindegy, jót nevetünk a dolgon. Végül is elindulok Dorkával abba az irányba, ahonnan visszatértem. Vezetéken már nem tudunk dolgozni, le is csatolom a kutyát. Csak öt percbe telt, és halljuk is mély, öblös hangját. Megtalálta. Sietek hozzá. De amit nem vettem észre, szélirányból. Ez még jobban felbátorította Dorkát, de megérzett a sebzett is. Menekülésre fogta a dolgot, egy másik sűrűbe váltott át. Hibámat jóvátéve, nagyot kerülök. Negyed órába tellett. Végre jó helyen teremtem, jókor. Hason fekve igyekszik kivédeni a fiatal kan kutyám újabb és újabb kitöréseit. Rövid célzás a disznó homlokára, aztán megszólal a halál furulyája. Szenvedésének vége van.

Sokat gondolkozom, hogy fejezzem be ezt az újabb, izgalommal teli élményt. Azt hiszem úgy, ahogy elkezdtem. Minden jó, ha jó a vége.