Mesét mondok, valóságot

Szabó Imre, aki tucatnyi könyvet írt már Tótmegyerről (Palárikovo) és környékéről, civil foglalkozását tekintve közgazdász. Mindig is vonzották a különleges témák, a régészet, a történelem és az irodalom. Ahogy ő mondja, az ilyen emberközpontú dolgok között érzi jól magát, a zene pedig kifejezetten része az életének. Egyszerű kedvtelésből vált szenvedélyévé az írás. A Károlyiak és Tótmegyer sorsa 300 évig elválaszthatatlanul összefonódott, így csak idő kérdése volt, hogy mikor írja meg e kiváló magyar főnemesi család történetét.

Hogyan ismerte meg Károlyi Józsefet, a család tótmegyeri ágának ma már külföldön élő leszármazottját?

Tótmegyeren, ahol születtem és élek, mindig is létezett a Károlyi-hagyomány. A nagyszüleim, szüleim gyakran emlegették a grófi családot, kizárólag pozitív értelemben. Számomra ez olyan volt, mint egy mese. Ehhez persze hozzájárult a kastély és a vadregényes park, ahol gyerekkoromban játszani szoktam. Mindig büszke voltam rá, hogy ez a szép kastély a mi falunkban van. A mese azonban 2003-ban valósággá vált. A zenén keresztül ismerkedtem meg a gróf úrral, aki akkor már néhányszor ellátogatott Tótmegyerre. Abban az évben jelent meg egy CD-m eredeti tótmegyeri dalokkal, ezt egy vasárnapi misén szentelte meg a plébános. Károlyi József a templom előtt szólított meg, érdeklődött a CD-szentelési ceremónia felől. Az évek folyamán az udvarias ismeretség igazi baráti kapcsolattá alakult, és erre nagyon büszke vagyok.

Tud magyarul?

A gróf úr hat nyelven beszél, természetesen magyarul is, és magyarként én vagyok a tolmács közte és a falu között.

Hogy fogadta a családjáról szóló könyv megírásának tervét?

Azért ez nem volt ilyen egyszerű. Először is tótmegyeri tevékenysége egyre intenzívebb lett: vadászatok, a vadászati múzeum, történelmi emlékhelyek felújítása, kastélyrekonstrukció, és közben én lettem a jobbkeze. Valószínűleg azért, mert velem magyarul tudott beszélni. Először egyáltalán nem volt elragadtatva az ötlettől. Tudta, hogy a téma bonyolult, talán egy »igazi« történésznek és írónak való, nem nekem. Aztán egyszer megkért, hogy keressek valakit, aki lefordítja nagyapja, Károlyi Lajos gróf Egy élet a vadászatért című könyvét szlovákra. Hirtelen úgy döntöttem, hogy ha már muszáj valakit keresnem, itt vagyok én. Nem is sejtettem, milyen nehéz munkára vállalkoztam, de a szüleim mindig arra tanítottak, hogy a kimondott szó szent. A könyvnek nagy sikere lett. Egy napon a gróf így szólt hozzám: »No, és most jó lenne megírni egy Károlyi-könyvet is.« Így kezdődött.

Sokáig tartott felkutatni, összegezni az anyagot?

Sokáig. Szerencsére volt miből kiindulnom, hiszen már megjelent könyveimben és megszámlálhatatlan újságcikkeimben ez a téma szinte mindig ott van. Most már tudom, hogy nekem is meg kellett érnem, mint a bornak.

Ön gyakorlatilag teljesen szlovák faluban nőtt fel. Hogy tudott megmaradni magyarnak?

Szlovák faluban születtem, szlovák környezetben nevelkedtem és élek mostanáig. Soha nem jártam magyar iskolába, kevés lehetőségem volt magyarok között lenni. Ennek ellenére egész életemben tudtam, hová tartozom. Óriási szerencsém, hogy a szüleim megtanítottak magyarul. Ha nem így lett volna, aki lenne, az nem is én volnék, nem beszélve arról, hogy aki nálunk, Szlovákiában – ha csak amatőr szinten is – történelmi-irodalmi munkára vállalkozik, magyarnyelv-tudás nélkül nem sokra megy. Persze, nem volt könnyű. Ám ugyan mi érdekes lett volna abban, ha bármi is könnyű lett volna az életemben? Katolikus, hívő ember vagyok, de bizonyos mértékig Pallasz Athénét, a művészetek görög istennőjét is a pártfogómnak és segítőmnek érzem.

A Károlyi család története összefonódik szinte az egész Kárpát-medence történelmével. Eljut a könyv máshová is?

2012-ben jelent meg a könyv első, 304 oldalas szlovák nyelvű kiadása, amely főleg a tótmegyeriek körében aratott nagy sikert. 2013 szeptemberéig száz oldallal bővítettem ki, a magyar fordítás már megvan, készül Budapesten az angol változat. Néhány héttel ezelőtt jártam a romániai Nagykárolyban és Kaplonyban, a Károlyi nemzetség ősi hazájában. Az út sikeres volt. A Károlyi-könyvet hamarosan román nyelvre is lefordítják. Nagyon nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy éppen az én könyvem lehet az alapja egy Szlovákia, Magyarország és Románia közötti nemzetközi együttműködésnek. Mert ez Európa jövője, nem pedig az állandó viszálykodás. Igen, a Károlyi család története nemcsak összefonódik egész Közép-Európa történelmével, hanem még ennyi évszázad után is összefogja a Kárpát-medence országait.

Az izgalmasnak ígérkező könyvből Önök is olvashatnak egy részletet a Vasárnap 50. számának ajándék mellékletében, a VasárnapOlvasmány karácsonyi számában

Könyvajánló

Csodálatosan szép, rendkívül érdekes könyvet ajánlok azok figyelmébe, akiket érdekel a történelem. A nagy múltú magyar főnemesi család, a Károlyi grófok évszázadokon átívelő, mozgalmas, eseményekben gazdag története bontakozik ki előttünk e páratlan gondossággal felépített könyv lapjain. Sok szempontból kimeríthetetlen tárház is, találhatunk benne példaképeket és önigazolást, kereshetjük magyar identitásunkat, azokat a folyamatokat, melyek későbbi korokra is kivetítődnek, sőt jelenünkre és jövőnkre is hatással vannak. Elénk tárul a Károlyi család ezer éve, megismerjük a dinasztia egyházi és politikai életben fontos tagjait (Károlyi Sándort, a szatmári béke aláíróját, Károlyi Istvánt, a fóti katolikus templom építőjét, Károlyi Alajos nagykövetet, Károlyi Györgyöt, a Magyar Tudományos Akadémia egyik alapítóját, Széchenyi István és Wesselényi Miklós mellett a reformkor egyik legnagyobb alakját, Károlyi II. Lajost, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács egyik alapítóját, és még sorolhatnánk a diplomatákat, katonákat, mecénásokat). Gróf Károlyi I. Lajos, Nyitra megye főispánja alapította a család tótmegyeri ágát. Tagjai ezer szállal kötődtek Tótmegyerhez, gyönyörű – ma is megtekinthető – kastélyuk ott áll a park közepén. Törődtek a falu népével, az ott élő emberekkel. Iskolákat, kórházat, templomot, kápolnákat építettek és tartottak fenn, közben előrelátóan, szervezetten, okosan fejlesztették, korszerűsítették a mezőgazdasági termelést, az erdősítést, vadgazdálkodást. Nemcsak az emberekkel, az állatokkal is törődtek. Létrehozták a világhírű fácánost, meghívót kapni a híres-neves megyeri vadászatokra rangot, megtiszteltetést jelentett. A Károlyi grófi család számos tagja fontos, történelemformáló esemény irányítója volt. Olyan eseményeké, melyek hatása országra, régióra, a körülöttük élő emberekre visszavonhatatlan hatással volt. Széles látókörükkel, műveltségükkel sok esetben megelőzték korukat.

A ma élő Károlyiak sem tagadták meg őseik hitét, felfogását, változtatni, tenni akaró elkötelezettségét. A könyv írója, Szabó Imre mérnök hihetetlen alapossággal kutatta fel e család ezeréves történetét, s minthogy személyesen ismeri a tótmegyeri ág ma is élő tagjait, nemcsak levéltári adatokat tár elénk, hanem különleges családi fotográfiákat is bemutat. Rabul ejtenek az enciklopédikus tényszerűséggel megírt történelmi részeket átszövő lírai finomságú legendák, melyek emberi sorsokról mesélnek. Tótmegyer még most is érzi a Károlyiak munkálkodásának minden előnyét. A családnak köszönhető a magyar történelem is, és ez ott van Szabó Imre könyvének minden egyes lapján.