Még a nyomor is nyaral

Gyakorlatilag tehát kies hazánkban egy magyarságnyi szegény ember tengeti napról napra egyre kilátástalanabb életét. És a mélyszegénység felett, ugye, rögtön a következő állomás a szegénységé. Azoké, akik nem kapnak szociális segélyt, akik minimálbérért dolgoznak, s akiket még a jogos juttatásoktól is megfosztanak az ügyeskedő vagy éppen ügyeskedésre kényszerített munkaadók. Például, nem fizetik utánuk a különböző biztosításokat, így majd nyugdíjba vonulásukkor csodálkoznak el, hogy tulajdonképpen nem is jogosultak a jól megérdemelt pihenésért járó jól megérdemelt éhbérre sem. Közben meg a havas télre azonnal berobbant a nyár, azóta az újságok és postaládák tele különféle vakációs ajánlatokkal, tengerpartok, meghitt toscanai turistahelyek, föld körüli hajóutazások, török-, görög-, horvátországi, távol-keleti és közel-nyugati luxusüdülések last minute-es olcsó kínálataival. Mint Valentin után a csokinyúl, húsvét után a naptejek, iskolazárás után rögvest a tanszerek, szeptembertől a mindenszentek, s már november 2-án a Mikulás-figurák és karácsonyi díszek, úgy árasztanak el bennünket, plántálva észrevétlen tudatalattinkba, hogy nyaralni menni kell, mert mindenki nyaral. És nem is akárhol!

Miért kell elmenni nyaralni? Az emberi magatartással és a lelki problémákkal foglalkozó szakemberek szerint súlyosak lehetnek a következményei annak, ha valaki nem megy nyáron szabadságra. A pihenés, a kikapcsolódás elemi szükségletünk, a sok munka miatt azonban gyakran megfeledkezünk róla, és elnyomjuk, ami óhatatlanul kiégéshez vezet. Márpedig akárcsak a kimerültséget, ezt is pihenéssel lehet megelőzni. Nincs egyéb megoldás, a nyári szabadság alatt merőben mást kell művelni, mint a munkahelyen. Tehát a szabadságot ki kell venni, s feltétlen aktív pihenéssel kell eltölteni. Saját tapasztalatból állítom, hogy ez így igaz. Tavaly nem volt módom a nyári szünetre. Még mindig érzem a hiányát. Fáradt vagyok és sebezhetőbb. Ebből okulva, idén mindenképpen nyáron veszem ki a szabadságom, és nem fogok kimerítő útra kerekedni, nem fogok idegen tömegekben, idegen zajokat hallgatni, egyszerűen csak otthon maradok (az otthonomban!), telefon, internet, elektronikus posta nélkül, s hallgatom majd a csendet, meg a saját bensőmet. Mert én most erre vágyom. Meg persze, sütök-főzök, takarítok, kézimunkázom, pont ahogy a szakemberek tanácsolják: merőben mást fogok művelni, mint a munkahelyemen. Persze, van az olcsóbb aktív kikapcsolódásnak más formája is. A sportosabb alkatúak nap mint nap bringára pattanhatnak, és becserkészhetik a környéket. Nincs az a település, melyhez közel ne volna valami érdekes, felemelő vagy épp megnyugtató látványosság. És ilyentájt, nyár előtt mindig eszembe jut az a kedves, Vasárnapon szerzett barátném, aki ugyancsak takarékossági okokból két kamasz gyermekét a kert végében sátoroztatta egész nyáron. Volt ott tábortűz, felfedező akció, kunyhóépítés, bunkerásás, és még esős időben sem kívánkoztak be a házba, hiszen – nyaraltak. Ötlet és jó kedély, ennyi kell az olcsó szabadsághoz. Lehet ám nagyon keservesen is rosszul éreznie magát az embernek egy távoli luxusszállóban, hiába cserélik ki alatta minden reggel a lepedőjét. És egy életre szóló élmény lehet a biciklis strandolás. Mint mondjuk, nekem Pat, ahová ugyan nem biciklivel jutottunk el, de közel volt és remekül éreztük magunkat. Aki pedig megengedheti magának, hogy egy-két hétre kiessen a házból is, olyan bőséges választékát találja a hazai és a közeli magyarországi felüdülési lehetőségeknek, hogy zavarban lesz, melyiket is válassza. Most mi ehhez is adunk néhány tippet, a nyugdíjasok fürdőigényéhez adott állami hozzájárulásra meg még egy későbbi számunkban részletesebben is kitérünk. Addig is a jelszó: Jól érezni magunkat a saját takarónk alatt.

Evoé!

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

Anyám nevet; lánykorában volt olyan VASÁRNAP délután, amikor egyszerűen átbicikliztek a közeli városba.

Bereck József: A „kanadai kapcsolat”

Nyomor, nyaralás, vezércikk, Cs. Liszka Györgyi