Mailáth József Regionális Múzeum

A Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézetnek (BéUvKI) az ország keleti fertályában jól cseng a neve. Nemzetközi fesztiválokat, konferenciákat, kiállításokat, zenei előadásokat szervez és bonyolít le: évente mintegy 100-130 rendezvény fő- vagy társrendezője, ami magyarán annyit jelent, hogy alig történik kulturális esemény a Bodrogközben és az Ung-vidéken, amelyhez ne volna valami köze.
Kassa megye önkormányzata öt évvel ezelőtt új intézményt alapított Királyhelmecen, amely város nem éppen arról híres, hogy dúskálna a kultúrában. Hosszú vajúdás után az itteni székhelyű multikulturális intézetnek köszönhetően végre létrejött egy regionális múzeum is, abban az impozáns kúriában, amelyet Mailáth József építtetett, és amely eredetileg a Tiszaszabályozó Társulat székhelye volt. Mailáth József egyébként elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt a társulatnak.
Zvolenský Gabriellát, az intézmény igazgatóját kérdeztük terveikről.
– Intézetünk (egyedülállóként Szlovákiában) multikulturális és funkcionális intézményként 2006 januárjában jött létre, hatáskörébe múzeumi, könyvtári tevékenység és kulturális rendezvények szervezése tartozik. 50 községben fejt ki közművelődési és kulturális tevékenységet; a Bodrogközben 34, az Ung-vidéken 16 településen. Az épületet a Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézet – amely a Kassa megyei önkormányzat kulturális intézménye – 2006 júliusában kapta meg regionális múzeum és könyvtár kialakítása s működtetése céljából. A háború utáni évtizedekben motortekercselő üzemtől varrodán keresztül óvodáig sok minden működött benne, egyebek közt a városi egyetemnek is volt itt kirendeltsége. Jelenleg a Mailáth-kúriában egy állandó kiállítási terem, egy galéria és egy könyvtári terem várja a kultúra elkötelezettjeit. Az alagsorban bormúzeum található, amely még fejlesztés alatt áll. A könyvtár a közeljövőben átköltözik a város főutcáján lévő, szintén impozáns épületbe. Az 1895-ben, gróf Mailáth József által épített kúria pedig múzeumként fog tovább működni.
* Megnyugtató ezt hallani. Volt viszont némi zavar ekörül…
Öt évbe tellett, mire sikerült megegyeznünk a megyével, hogy a könyvtár átköltözhessen egy másik megfelelő épületbe fejlődés céljából; az anyagiakat meg is kaptuk rá a múlt év márciusában. A város vezetősége azonban érdekes módon úgy reagált, hogy nem engedélyezi a költöztetést, mivel a könyvtár állománya az ő tulajdona. Mire végül szeptemberben zöld utat kaptunk a város önkormányzatától, addigra a megye megsokallta a várakozást, és levette a költségvetésünkből azt az összeget, melyet erre a célra adott. Két hónapunk gyakorlatilag a pénz visszaszerzésével telt, hogy a könyvtár valóban költözhessen. Ebben a megyei képviselőink: Szacskó Géza, Kopasz József, Furik Csaba és dr. Máté Erzsébet óriási segítséget nyújtottak.
* Királyhelmec pedig örülhetne, hogy végre van múzeuma.
Különös helyzet van itt! A város ez ideig egyetlen uniós pályázathoz sem tudott hozzájutni, amíg a kis falvak igen. Hadd említsem például Szirénfalvát, ahol nemrég új szabadtéri színpadot avattak. Borsiban iskolát újítottak fel, Szőlőskén teret adtak át, és még sorolhatnám. Legutóbbi információnk szerint a város Tolcsvával közösen pályázik végre az amfiteátrum felújítására. Mi pedig a várossal és a cigándiakkal pályázunk közösen. Ők faluházra, mi pedig a múzeumunkat bővítjük a tetőtér beépítésével, és tesszük teljesen rendbe, ha sikeres lesz a pályázatunk.
* Említsük meg azért, hogy itt hatalmas aránytalanságok vannak.
Igen, nekünk a három intézményre 79 ezer euró az évi költségvetésünk, és ebbe mindennek bele kell férnie: 7 alkalmazott bére elvonásokkal együtt, tárgyak vásárlása, szolgáltatások és így tovább, miközben a fejlesztésekre is gondolnunk kell. Intézményünk a tevékenységére egész évre külön 11 ezer eurót kap. Gyakorlatilag a borsi Tokaji fesztivál megszervezése maga elviszi ezt az összeget. Összehasonlításképp: a terebesi könytárnak, mely csak könyvtárként működik, 156 ezer euróból van lehetősége gazdálkodni 15-16 alkalmazottal, de a többi múzeum munkatársi létszáma is általában 12 és 16 fő között mozog. Mi ehhez képest mindössze heten vagyunk mindenre. Pluszban semmit nem kaptunk, mindent magunk hoztunk létre. Sok éjszakánk ráment, sok »köszönömért« végzett munka van itt a falak között, nem szólva a barátok önzetlen segítségéről. Így alakult ki ez a kis oázis.
* A végcél?
Ilyen tulajdonképpen nincs, hiszen folyamatosan vannak céljaink. Nagyon fontos számunkra, hogy mindkét intézményünk, a múzeum is, a könyvtár is fejlődésképes legyen. A könytárat is állandóan fejleszteni kell. Több számítógépre lesz szükségünk, hogy még hatékonyabb ingyenes internet-hozzáférést tudjunk nyújtani olvasóinknak. A könyvek száma 29 000, ebből 26 700 a városé, a többi már az intézetünk tulajdona, amelyet folyamatosan gyarapítunk. Új könyvtárunkban egy zene- és egy gyermeksarok létrehozását, az író-olvasó találkozók számára pedig nagyobb tér kialakítását tervezzük, hogy végre méltó helyen és körülmények között tudjunk találkozni nagyjainkkal. A múzeumot szeretnénk interaktívvá tenni, ahová az emberek szívesen jönnek, és aktív részesei lehetnek a kiállításoknak, foglalkozásoknak. Legutóbb Zajacz Tamás bőrműves iparművész alkotásaiból volt kiállításunk, legújabb időszaki kiállításunkon pedig Hornyák József és Hornyák Erik Akril és airbrush címet viselő alkotásaiban gyönyörködhet a művészetszerető közönség.
* Nyitva tartás?
Hétfőtől csütörtökig 9-től 17, pénteken 10-től 18, szombaton 9-től este 18 óráig tartunk nyitva, de csoportos érdeklődés esetén bármikor, elég egy telefon. Vállalunk idegenvezetést is a környéken, hiszen bár nincsenek gyönyörű váraink és kastélyaink, olyan nevezetességek és látnivalók várják az idelátogatókat, turistákat, mint a géresi pincesor, a nagytárkányi Sóház, a dobóruszkai templom (Dobó István sírhelyével), a leleszi kolostor vagy Borsiban a Rákóczi-kastély. Aki egyszer megfordult errefelé, biztosan visszatér.