<p>A Léváról írt kiadványok sora újabb gyӧngyszemmel gazdagodott nemrég Novák Mezőlaky Margaréta Léva-kӧnyve által. A szerző, a Barsi Múzeum munkatársa, tӧrténész és régész kellemes városnéző sétára hívja az olvasót, végigjárja a tӧrténelmi Lévát, megmutatja nevezetességeit, ami még megmaradt belőlük.</p>
Azt is megtudni belőle, hogy a városba három kӧztársasági elnӧk is ellátogatott: Masaryk, Beneš és Dubček.
Várostörténet
Az első részben dióhéjban ismerteti a település tӧrténetét, az első írásos feljegyzéstől napjainkig. Elmondja, hogy Léva nevével előszӧr 1156-ban találkozunk. Miután felépül a vár, a lakosság nagy része védelmet keresve kӧrülӧtte telepedik le. Léva a tӧrӧk időkben egyike volt a bányavárosokat védő végváraknak. Fejlődésében és tӧrténetében nagy szerepe volt az Esterházy családnak, később a Schoeller fivéreknek, akik kӧzkedveltségnek ӧrvendtek, nagylelkű támogatói voltak az egyházaknak, iskoláknak, kórházaknak és kulturális rendezvényeknek. A világháborúk után a város rohamos fejlődésnek indult: épültek a gyárak, üzemek, beindították a kӧzeli mohi atomerőművet, munkalehetőséget biztosítva a kӧrnyék lakosságának. Az itt dolgozóknak lakásra, otthonra volt szükségük, gomba módra szaporodtak hát az új bérházak, lakótelepek; sajnos ennek áldozatul estek a régi hangulatos utcák, házak. A háború után 13 ezer lakosú kisváros a század végére csaknem 34 ezressé duzzadt.
Városnéző séta
A főtérről indul, mely évek hosszú során számos jelentős esemény helyszíne volt. A felszabadulás után itt állítottak emlékművet az elesett hősӧknek. A teret kӧrülӧlelő házak kӧzt eredeti formájukba felújítottak is találhatók, mint például a díszes Knapp-, a Józsefcsek-ház, vele átellenben a főtér legӧregebb épülete, a volt Arany Korona gyógyszertár, mellette a Kálvin udvar, majd a kétszintes Városháza díszes homlokzattal és órával, a Klain-féle tornyos ház, az Oroszlán Szálló, s a sort a főtér második legӧregebb épülete zárja, amelyben a város első pénzintézménye volt. A tér mӧgӧtti dombon kimagaslik a tӧbb mint száz éves tanítóképző, a Monarchia egyik legjobban felszerelt tanintézménye. A főtérről eljutunk a Szent Mihály utcára, mely a régi város egyik legfontosabb utcája volt. Itt is sok a látnivaló. Kӧzvetlenül a várkapunál a volt piarista gimnázium, melynek rӧvid ideig Juhász Gyula is tanára volt, ma az ő nevét viseli a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskola. A gimnázium épületétől pár lépesnyire a 2012-ben felújított zsinagóga, kiállítások és koncertek gyakori színhelye. A Szent Mihály utca a vár bejáratába torkollik. Ma már csak romjai emlékeztetnek dicső múltjára. A várból kӧnnyen eljutunk a Kálvária-dombra, a lévaiak kedvenc kirándulóhelyére. A Szent Mihály utcáról szűk mellékutcán keresztül a Balassa-kapuhoz érünk, ezen át űzte ki Balassa Menyhért 1544-ben a tӧrӧköt a városból. Vele szemben az egyik legrégibb ipari emlék, a nemrég felújult Schoeller-hengermalom. A kӧzelben ott a park, amelyben valaha a város egyik legpompásabb épülete, a Schoeller-kastély állt; ez a háború alatt sajnos teljesen megsemmisült.
Lévaiak Léváról
A kӧnyv szerzője megszólítja a város hírességeit, s azok nosztalgiával vallanak Lévához fűződő emlékeikről: Alt Ernő nyugalmazott járási gyógyszerész, Braun Péter nyugdíjas, Csákyné Kleiszner Erzsébet, Precechtel Gyӧrgy, a város egykori krónikása, Grébnerné Kucsera Margit, a zeneiskola volt igazgatónője és Tolnai Csaba, régi képeslapok szenvedélyes gyűjtője. Ürge László versben mutatja be Léva nevezetességeit. A könyv utolsó részét színes képmelléklet alkotja, melynek nagy része Tolnai Csaba gazdag képeslapgyűjteményéből származik.
A csaknem 150 oldalas útitársat bizonyára szívesen fogadják az idősebb tősgyӧkeres lévaiak, akiket szoros kapcsolat, élmények és emlékek kӧtnek a régi hangulatos kisvároshoz. De a turisták számára is hasznos kalauz, akik szeretnének megismerkedni az itteni látnivalókkal.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.