Legyen családi esemény a vakáció!

Amikor a mai kisiskolások szülei gyerekek voltak, még nem volt divat hétről hétre beosztva tudatosan megtervezni a nyári szünidőt. A legtöbb családban otthon volt az anya, ha ő nem, akkor a nagymama, jókat lehetett játszani az utcán, fürödni a patakban, aki eljutott a jugoszláv tengerpartra vagy legalább a Balatonhoz, az már sztár volt az osztályban.

A családi kapcsolat közös élményekre épül

Sokan esnek abba a hibába, hogy úgy képzelik, a gyerekek nyaralása csak akkor lesz hasznos, tartalmas és élményekben gazdag, ha mindennap reggeltől estig foglalkoztatják őket, egyik táborból a másikba mennek, kézműves-foglalkozásokon, nyelvtanfolyamokon vesznek részt. Van ennek is varázsa, és értelme is, de csak mértékkel, mert a nyári szünet elsősorban a pihenés ideje. A gyermek számára, aki az egész iskolai évben szigorú időbeosztás szerint élt, tanítás után még különórákra, zeneiskolába, edzésre járt, semmi sem üdítőbb, mint a lustálkodás – figyelmeztet Anna Dvorská gyermekpszichológus. „Ebbe beletartozik, hogy tovább alhat, semmit sem kell csinálnia, csak úgy elvan, és élvezi a semmittevést. Ezért, hacsak nem pótvizsgára kell készülnie, semmiképp nem ajánlom azt sem, hogy nyáron tanuljon. Játékosan néha olvashat, számolhat, de ez minden. A szünidő számára szabadság, amelyet pihenéssel kell töltenie” – teszi hozzá a szakember.

Persze egyáltalán nem mindegy, meddig élvezi a semmittevést, mert vannak olyan típusok, akiket a pihenés után azonnal foglalkoztatni kell. Náluk a lényeg az, hogy egészen mást csináljanak, mint a tanév folyamán. Vagyis minél többet legyenek a szabadban, fürödjenek, mozogjanak, sátorozzanak akár az udvaron, és – ami a lényeg – töltsenek sok időt szüleikkel. A nyári vakáció ilyen szempontból gyógyír a sokszor felszínes családi kapcsolatokra, mert teret ad a közös élményeknek, és ezáltal erősíti az összetartozás érzését. Ha az apa, aki egész évben késő este jár haza, és sokszor hétvégeken is dolgozik, két hetet a családdal nyaral, s intenzíven foglalkozik a gyerekekkel, az a mindennapi hiányt ugyan nem pótolja, de arra elég, hogy erősítse a bizalmas, közeli kapcsolatot, mert ez a gyermeknél a közösen átélt szép dolgokra épül. Ugyanez igaz az édesanyákra is: nyáron egy kicsit átkapcsolhatnak az ellenőrző-fegyelmező szerepből a játékos megengedőre – mindenkinek könnyebb lesz, ha némileg enyhülnek a szabályok. Ehhez azonban az is kell, hogy a szülők pontosan tudják, milyen típus a gyermekük, mennyire bízhatnak meg benne, és mi az igazán neki való vakációs program.

Dvorská szerint az óvodáskorúaknak még leginkább a szülők közelségére van szükségük, náluk nem kell erőltetni a táborozást vagy a nyári napközit.

Egyedül lenni az önállóság próbája

A másik megoldás a tábor; de ez már inkább az iskolásoknak felel meg, és gyereke válogatja, hogy milyen kortól. Egy kis elsőst még nem kell akarata ellenére két hétre elküldeni idegen környezetbe, de megfontolandó az is, meddig kell feltétlenül az anyja mellett maradnia. A nyári szünet ugyanis az önállósulásra is nagyon jó alkalom. Ilyenkor tanulhat a gyermek másokhoz alkalmazkodni, felelős döntéseket hozni, feltalálni magát váratlan helyzetekben. „Ahhoz hogy örömmel menjen a táborba, és élvezze az ottlétet, feltétlenül szükséges, hogy el legyen telve szülői szeretettel, figyelemmel, s az otthonától távol töltött időt ne pótmegoldásként, hanem kalandként élje meg” – mondja Dvorská. Vagyis ha a szülő azt látja, hogy gyermekében van elég kalandvágy és bátorság, nyugodtan engedje el. Nem kell félteni és folyamatosan felügyelni, mert az effajta kényeztetés és állandó irányítás egyenes út a felnőttkori komplexusokhoz. „Ma nagyon sok anya szinte csüng a gyerekén, sehová sem engedi, és 15-16 évesen sem meri egyedül otthon hagyni. Nagyon nehéz meggyőzni őket, mert rengeteget olvasnak a világban a fiatalokra leselkedő veszélyekről, a gyerekek lelkivilágáról, az összeesküvés-elméletekről, általában mindenről, csak épp elemezni, osztályozni és értékelni nem tudják ezeket az információkat. Nekik azt szoktam mondani, hogy csak a gyermekükre figyeljenek. Ő tudja a legjobban, hogy a nyarat otthon szeretné-e tölteni a szüleivel és barátaival, táborba vágyik, vagy már egyedül is elvan” – magyarázza a pszichológus. Ez nem korfüggő: van, aki már hat-hét évesen is örül, ha néhány órára egyedül maradhat a lakásban, más meg tízévesen is retteg, vagy odacsődíti az összes barátját. Ezért tudnia kell, hogy bármikor ellenőrizhetik, s ezt időnként tegyék is meg, ne csak telefonon, hanem személyesen is. Természetesen feszegetni fogja a határokat – mi is ezt tettük annak idején –, és ilyenkor helyénvaló mérlegelni, mekkora a vétke. Ha csak többet ült a számítógép előtt, mint megengedtük, vagy nem takarította ki a szobáját, az nem olyan súlyos bűn, főleg szünidőben, mint ha cigarettázik, vagy engedélyünk nélkül elmegy otthonról.

Jó, ha a gyerek azt is tudja, hogy telefonon mindig elér bennünket, és amint több időt tölt egyedül, tanítsuk meg neki a segélyhívó számokat. Magyarázzuk el neki, hogy ezekkel nem szabad visszaélni, és adjuk meg neki egy közelben lakó rokon vagy barát számát is, akit szükség esetén felhívhat. Nagyon fontos, hogy senkinek ne beszéljen arról, hogy egyedül van otthon, és mi se nagyon emlegessük, mert nem tudhatjuk, ki hallja. Mindenképp tisztázzuk a gyermekkel, mit fog enni, amíg egyedül lesz, tanítsuk meg őt megmelegíteni az ételt, elmosni maga után az edényt. A kis feladatokkal múlik az idő, és úgy érezheti, segít a szüleinek – már ő is hasznos, felelős tagja a családnak.

Hogy ne kelljen sajnálnunk az eltékozolt nyarakat

Az otthoni egyedüllét tíz-tizenkét éves kortól már senki számára sem probléma, viszont csakhamar kikívánkoznak az utcára, a városba, a plázába. Arra kell szoktatni őket, hogy mindig mondják meg, hová mennek, és jó, ha a hátizsákjukban, zsebükben magukkal hordanak egy kártyát személyes adataikkal, címükkel és a szülők telefonszámával. A kicsiknek, főleg, ha zsúfolt helyekre – állatkertbe, strandra – megyünk velük, a karjukra is ráírhatjuk filctollal a telefonszámunkat. Akár be is gyakorolhatjuk, hogyan kell tömegközlekedési eszközökkel utazni, mit tegyenek, ha elvesznek, a táskájukat veszítik el, vagy kisebb baleset éri őket. „Az a fő, hogy beléjük sulykoljuk: ránk mindig számíthatnak. Keresni fogjuk őket, segítünk nekik, nem hagyjuk magukra” – mondja Anna Dvorská.

És ami a legfontosabb: ne hagyjuk, hogy gyermekünk csak úgy átlézengje a nyári szünidőt. Vele együtt találjuk ki, mivel töltse el a napjait, s ez ne legyen a tévé és a számítógép előtti végtelen lebzselés. Az ilyen semmittevést ugyan maga is unja, de nagyon hamar megszokja, és könnyen elkalandozhat a pornóval vagy szélsőséges nézetekkel teli internetes oldalak felé. Az unalomtól vezet a legrövidebb út a cigarettáig, alkoholig és drogokig is, ezért kellene kellemes és hasznos tartalommal megtölteni gyermekeink nyári napjait s minél többet együtt tölteni velük. Ha másért nem, azért, hogy később, amikor már nem akarnak velünk nyaralni, ne kelljen sajnálnunk, hogy amikor még lehetett volna, nem volt rájuk elég időnk.

Ne terheljük túl a nagyszülőket

A nagyszülőkhöz való küldés ugyan jó megoldás lehet, de figyelembe kell venni, mennyire szokott hozzájuk a gyerek, és azt is, hogy mennyire bírják még erővel – hangsúlyozza Anna Dvorská. „A nagymama és a nagyapa sokaknak kézenfekvő megoldás: nem kell nekik fizetni a nyaralásért, a gyermek ismeri őket, és biztosak lehetünk abban, hogy gondját viselik. De gondoljunk arra is, hogy hetekig kisgyerekre felügyelni – netán többre –, mosni rájuk, főzni nekik az idősek számára már megerőltető lehet. Ezenkívül esetleg a gyermeket hetekig más szellemben nevelik, mint otthon, agyonkényeztetik, túlságosan is szabadjára engedik. Az ilyen hatásokkal mind számolnunk kell, amikor több hétre a nagyszülőkhöz küldjük őt. Persze vannak nagyon jó példák is, amikor a gyermek sokat tanul a nagyszülőktől, türelmük is, idejük is van rá, de ezzel sem szabad visszaélni. Ha rájuk szorulunk is nyáron, adjunk nekik legalább minden két hét után pár napos pihenőt” – tanácsolja a gyermekpszichológus.

Takarékos tippek nyári kalandokra

Nem kell feltétlenül sok pénz és nagy utazás ahhoz, hogy gyermekeink számára felejthetetlenné tegyük a vakációt. Itthon is színesebbé tehetjük a napokat. Elég hozzá némi fantázia és az, hogy kilépjünk a megszokott rutinból.

– Fedezzük fel környékünket, városunkat, látogassuk meg a helyi nevezetességeket, meséljünk gyermekeinknek azokról a hírességekről, akik itt születtek és éltek

– Nézegessünk együtt családi fényképeket, meséljünk régi történeteket

– Kerékpározzunk ki a környékre, az erdőbe vagy a közeli tóhoz, piknikezzünk a szabadban

– Próbáljuk ki a múzeumok, várak, kastélyok nyári rendezvényeit

– Tartsunk este családi mozit, nézzünk meg közösen egy-egy jó filmet, s utána beszélgessünk róla

– Hívjuk meg gyermekeink barátait, akár aludjanak is nálunk egy éjszaka – ez ráadásul csereprogram is lehet

– Rakjunk tüzet az udvaron, süssünk szalonnát, énekeljünk

– A meleg nyári éjszakákon a gyerekek sátorozhatnak is az udvaron

– Fessünk, gyurmázzunk, agyagozzunk, süssünk-főzzünk, vagy csináljunk bármi kreatívat velük együtt

– Ne hagyjuk ki a nyár ízeit – gyümölcsök, dinnye, főtt kukorica –, menjünk el együtt fagylaltozni