A közlekedés továbbra is jól tartja magát a levegőt szennyező tényezők toplistáján, ahhoz pedig, hogy megpróbáljuk letaszítani erről a pozícióról, nem az az egyedüli lehetőség és módszer, hogy nem megyünk sehova. Pláne, hogy ezt a legtöbb estben nem is tehetjük meg.
Ha már menni kell, legalább azt gondoljuk meg, hogyan tesszük. Greta Thunbergről – akit a Time magazin a tavalyi év emberének választott – olvashattuk és hallhattuk, hogy drasztikusnak tűnő módokon igyekezett elkerülni például a repülőre szállást, ehelyett hajózott vagy vonatozott. De már ennél egyszerűbben, kisebbnek tűnő áldozattal is tehetünk azért, hogy csökkentsük a kibocsátásunkat.
Zöldebb alternatívák
A kibocsátásunk mértékét természetesen úgy csökkenthetjük a legegyszerűbben, ha mi is úgymond drasztikusan változtatunk az ide-odajutásunk módján. Ha az autó helyett a kerékpárt választjuk, nagyobb táv esetén a tömegközlekedést, azon belül is a kevésbé szennyező változatokat. Ezen a ponton viszont sokakból felszakad a panasz, hogy bizony ők ezt ezért vagy éppen azért nem tehetik meg, kénytelenek a kedvezőtlenebb opciót választani, mert különben nem érnek fontos dolgukhoz vagy annak végére időben – lelkünk rajta, megtehetjük, főleg azért, mert például most még nem drágítják csillagászati árúra a benzint, mondjuk, elszoktatási célzattal.
Ha viszont már ott ülünk a volánnál, mert muszáj, akkor sincs veszve minden, mert ezen a skálán is vannak szélsőségek: választhatunk környezetkímélőbb üzemanyagot használó járművet, vagy éppen a kényelmet és gyorsaságot mindenáron biztosító járgányt. A dízel kontra benzin, ezek kontra elektromos autók vitáját nem itt fogjuk eldönteni, mert hozzáértőbb koponyák sokkal nagyobb terjedelemben sem tudják megtenni. Mindenesetre, ha egy módunk van rá, tájékozódjunk, mérlegeljünk, és lehetőleg az ökotudatosabb lehetőség felé húzzunk.
Nyomd a gázt?
A hagyományos gépkocsikat kormányozva is vannak lehetőségei annak, hogy redukáljuk a fogyasztást – ezzel pénzt is megtakarítva, a környezetet is valamivel jobban vigyázva. Tünetértékűnek is vehetjük a Hollandia irányából érkező hírt, amely szerint napközben 100 kilométer per órában korlátoznák a sebességet, hogy ezzel is csökkentsék a nitrogénoxid-szennyezés mértékét – és nem véletlenül teszik ezt. Hogy gyakorlatiasabb oldalról nézzük: e sebességhatár felett minden további 10 km/órás sebességnövelés plusz egy liter üzemanyagot követel a tartályból 100 kilométerenként, elsősorban a légellenállás erősödése miatt. Miközben az ész nélküli száguldozással nem túl sok időt nyerünk: 350 kilométeren a 150 és a 110 km/óra közötti különbség mindössze nagyjából 20 perc, és ezért még szabályt is kell szegni.
Egy kis odafigyelés!
A száguldozással tehát életveszélybe sodorjuk magunkat, jó sok pénzbe kerül, a környezetet is jócskán megterheli. Vagyis visszafogni magunkat több szempontból is megéri, de emellett ne feledjük az evidens plusztényezőket: sokat számít az üzemanyag és a motorolaj minősége, az autógumik állapota, a felesleges terhek kipakolása, nem használt tetőcsomagtartók leszerelése. A sebesség korlátozása mellett érdemes a megfelelő időben sebességet váltani, elkerülni a felesleges megállásokat, főleg a gyorsítást akkor, ha előre tudjuk, hogy meg kell állnunk majd. Röviden: ésszel a volán mögött is, ha már ott vagyunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.