<p>Aki már próbálta, tudja. A könyv nemcsak tanít, nemcsak szórakoztat, vigaszt is nyújt. Ahogy a most induló remek nyári folytatásos regényünk főhőse is mondja egy szinte megsemmisítő szerelmi csalódás után, <em>Csak járkáltam a lakásban, óránként levettem a polcról egy-egy könyvet, hogy elolvassam, és addig is másra koncentráljak. </em>És tényleg, hamar eszébe is jutott a megoldás, mit kell tennie abban az akkor kilátástalannak látszó helyzetében. A könyv szóval nemcsak vigaszt nyújt, megoldást is kínál.</p>
Azt is mondhatnám, szinte mindegy, milyen könyv, mert a vigaszra szoruló, a megoldást kereső bármiből a maga vigaszát, a maga megoldását olvassa ki. Ha nincs könyv, itt a Vasárnap (meg ha van is könyv, akkor is itt a Vasárnap)! Ugyanezekkel a kategóriákkal: tanít, szórakoztat, vigaszt is nyújt, megoldást is ad. Sőt könyvet is ad! Negyedévente az olvasmányélményeket kínáló irodalmi mellékletben, de ahogy szaporodik felajánlásokat tevő olvasóink, támogatóink száma, lesz ez még gyakrabban is. A heti magazinban is. Óriási jó érzés, amikor adakozók keresnek meg azért, hogy legyen mit adnunk. És csak nemrég ébredtem rá, hogy az oly sokat áldott Adok-kapok rovatunkat fejlesztettük így mi egy lelki-szellemi adok-kapokká tovább, ahol az is segítségre találhat, akinek nem feltétlenül tárgyi támogatásra van szüksége. Valószínűleg sajnos kevesebben vannak az olvasni vágyók, mint a nagyon szegények, de tudják-e, milyen jó érzés egy-egy ilyen meghirdetett könyvbörze után átvenni a napi postát? Kötegekben érkeznek a levlapok, két hét alatt tornyokban áll az asztalon a könyvigénylés. Gondolta volna ezt valaki, ma, amikor mióta a világon vagyok, azt hallani, hogy senki nem olvas? Gyerekkoromban azt mondták, mert mindenki a tévét nézi, meg diszkózik, ma, hogy mindenki internetez meg mobiloz meg e-shopol és butul. És tessék! A könyv tévhiteket is cáfol! Akárcsak a Vasárnap.
Egyetlenegy dologban nem segít: a katasztrófamegelőzésben. Sajnos, a mégoly szenvedélyes olvasótól, mint amilyen a vígtelkei Bokros Gyula, sem tartja távol az árvizet, tűzkárt, gömbvillámot és hasonló elemi csapásokat. Írta is szomorú levelét: Én Petőfi Sándort tartom mindenkori legnagyobb költőnknek. Éppen ezért bíztam abban, hogy a Vasárnap 24. számában Cs. L. Gy. F. A. A Tisza című verséből idézi az utolsó négy versszakot a kialakult árvízhelyzetre tekintettel. Szomorú is lettem rögvest, hogy most nem működött a sokat emlegetett telepátiánk. Nagyon megköszönném, ha lapunk valamely következő számában megjelenne ez a sajnos időálló hasonlat. Bennem így fogalmazódott meg a szomorú realitás, pedig nekünk csak a kertünket öntötte el a pelsőci hegyből kiáramló forrás. Amikor meg ez egy kicsit leapadt, a talajvíz tört fel, így totálkáros lett az idei termésünk, sőt azt hiszem, a frissen ültetett gyümölcsfáink is megsínylik hosszabb időre, ha csak nem végleg, sőt lehet, az öregebb fákkal együtt. Ez azonban ahhoz a sártengerhez képest, ami a Duna mentén és más folyók, patakok kiáradásánál keletkezett, pitiség. Az viszont jó volt, hogy a rokon Új Szóban tüzetesen foglalkoztak az árvízhelyzettel.
Kedves Bokros Gyula, kedves Olvasók, jelentem, működött az (a telepátia), sőt olyannyira össze vagyunk mi itt kötve, hogy az árvíz idejében az én oldalamat is elmosta a hirdetések – ránk nézvést jótékony – árja. Most viszont itt van, most viszont indul egy folytatásos regény, most viszont van olvasnivaló pluszban, nyári kikapcsolódásként rejtvény, gyerekeknek szintén, és van A Tisza, egyéni kérésre, mert ez egy ilyen hely. Minden vágyat teljesítünk. Minden Vasárnap.
Ha lehet.
Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő
Amikor az első napok bódulata utáni csömör is múlni kezdett, higgadó, kitisztuló gondolataival és egy könyvvel üldögélt VASÁRNAP az Andrássy úton, a régi kávéház új teraszán
Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.