Kilengések nélkül

Törékenysége, légiessége megtévesztő. Erős, határozott lélek. Választásaiban is érezhetők a végletek. Jógatanfolyamot végzett Indiában, ám az extrém sportokat sem veti meg. Gumikötéllel a bokáján ugrik a mélybe. Ejtőernyővel a hátán a nagy semmibe. Ki nézné ki mindezt egy érzékien csivitelő Hamupipőkéből?

* Mi is történt azon napon, amikor válogatásra jött Eszenyi Enikőhöz a várbeli Vízkeresztbe? Lerobbant a kocsija, vagy késett a vonata? Bennem az maradt meg, ahogy valósággal berobbant a színpadra, s mintha az élete múlott volna rajta, úgy tolta magát Olívia grófnő szerepébe.

Mindenre pontosan emlékszem. Gyártási hibával vettem meg a megálmodott kocsimat, s a pozsonyi casting napján délelőtt Prágában is volt egy válogatás, amelyen mindenképpen ott akartam lenni. Elindultam reggel otthonról, és fél óra múlva, már az autópályán, jelzett a motor, hogy valami baj van. Pénteken hoztam ki a kocsit a szervizből, és hétfőn újra cserbenhagyott. Rossz idő volt, havazott, Kútynál úgy döntöttem, hogy vonattal megyek tovább Prágába. Visszafelé várt apám, átültem a kocsijába, én jöttem azzal, ő az enyémmel, így sikerült idejében elérnem Enikőhöz. Izgultam, mert a vonat még késett is Prágából, az út pedig már elég csúszós volt.

* Szemmel láthatóan küzdött a szerepért. Mi múlott rajta?

Kilenc évvel ezelőtt már játszottam a várudvarban, a cseh Rómeó és Júliában. Az is a nyári Shakespeare-játékok része volt, és annyira lenyűgözött a hely, hogy nagyobb szerepben és vígjátékban szerettem volna visszamenni. Enikőt ismertem. Láttam mind a három pozsonyi rendezését, sőt színésznőként is, Ibsen Nórájában. Lenyűgözött a tehetsége, nagyon szerettem volna vele dolgozni. A válogatás első körében rögtön konkrét szituációba helyezett, és ez nagyon tetszett. Meg akartam tapasztalni mellette valami újat. Szakmai körökben Pozsonyban már legendák keringenek róla. Hogy mennyire színes, ösztönös, mennyire igényes. Valóban maximalista. A felkészülési idő rövidsége miatt nagyon megerőltető próbaidőszak várt ránk, neki sem volt könnyű dolga. Voltak pillanatok, amikor már nem is tudtam, hogyan tovább. A maximumot adtam magamból én is, de Enikőnek az sem volt elég. Még többet akart kipréselni belőlem.

* A bemutatót hogyan élte meg?

Büszke voltam magamra, hogy végigcsináltam. Jó iskola volt. És nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Önfegyelemből is jól vizsgáztam magam előtt. Sokat szenvedtem a szerep miatt, csak lepleztem. Én nem vagyok az a típusú színésznő, aki könnyen kimutatja az érzelmeit. Enikő, velem ellentétben, az a típusú színésznő, aki az érzelmek egész skáláját képes megélni egyetlen próba során. Vannak dolgok, amelyeket én csak belül élek meg anélkül, hogy bárki észrevenné. De mondom, rengeteget tanultam a Vízkeresztnek köszönhetően. Hálás vagyok Enikőnek a lehetőségért. Egy hónap alatt egy évet éltem meg mellette. Sok mindent kibányászott belőlem, most nem is tudnék újabb szerepet próbálni vele. Legfeljebb pár év múlva.

* A Panelházi történetekbe is válogatás útján került be?

Amikor behívtak, nem is értettem, mit jelent a nő megnevezése, hogy »bioanya«. Azt hittem, gyógynövényeket gyűjt. Meg sem fordult a fejemben, hogy csak biológiai anyja a fiának. Örömmel veszek részt a sorozatban, mert szeretem a szerepemet és a partnereimet is. Roman Luknárral mindenki szívesen játszik. Remek színész. Minden szerepében meggyőző. Csak úgy sziporkázik az ötletektől, de ha én találok ki valamit, arra is nyitott. És ott van Božidara Turzonovová. Vele már játszottam a Rendelő a rózsakertben című sorozatban. Ott egy lázadó diáklány voltam, aki nem akarja elfogadni apja új partnerét. Állandóan pufog, csapkod, beszól neki.

* Cseh és lengyel sorozatban is dolgozott már.

A Tökéletes világban hasonló szerepem volt, mint Anne Hathawaynek Az ördög Pradát visel című filmben. Egy szlovákiai kisvárosból kerül fel a lány Prágába, előbb egy divatlap szerkesztőségében talál állást, aztán modellként dolgozik tovább. A lengyelekkel Zakopanéban forgattam a Mentőkben. Mentőorvost játszottam, végig lengyelül kellett beszélnem. Meg is tanultam a nyelvet rendesen, bár a kamera előtt meg kellett őriznem a szlovák akcentust.

* Vonzó, okos nőket játszik, a legtöbbször elegáns entellektüeleket. Nem hiányzik a másik véglet?

Színpadon kaptam most egy egészen különleges feladatot. Színésznő vagyok a darabban, aki a szerepe szerint takarítónőként kezd, majd prostituált lesz, és Paul Gauguintől elkapja a szifiliszt. Bikiniben játszom ott is, mint Enikőnél a Vízkeresztben.

* Ez is jelenthet egyfajta adrenalint, nem?

A nézőnek vagy nekem?

* Jó esetben is-is.

Egyelőre nem zavar, ha lenge öltözetben kell megjelennem. Lelkileg pőrére vetkőzni sokkal nehezebb.

* Blanche-ként is el tudnám képzelni A vágy villamosában.

Mondták már mások is, hogy nekem való a szerep. Nagyon örülnék, ha rám osztanák. A Bika jegyében születtem. Hosszútávfutó vagyok. Ki tudom várni a dolgokat. Eva Herzigováról olvastam valahol, hogy Dieselnek hívják a barátai. Lassan indul be, aztán hajt megállíthatatlanul. Én is ilyen vagyok. Van, amiben lassan haladok előre, de kitartóan. Ha belevágok valamibe, nem adom fel. Nincsenek nagy kilengéseim. Nyugodtan, megfontoltan haladok az utamon.

* Harmadéves volt a színművészetin, amikor gondolt egy nagyot, és Hannoverbe költözött. Meg akart tanulni németül, vagy…

… szerelmes voltam. Megismerkedtem egy fiúval Pozsonyban, és követni akartam. Ezer kilométerre voltunk egymástól, nem bírtam sokáig. Hajtott a vágy, a kíváncsiság. Idegen nyelv, idegen kultúra, idegen közeg, más mentalitás. A nyelvet megtanultam, a szerelmünk pedig még azután is tartott, hogy hazajöttem Hannoverből, és elkezdtem a negyedik évet Pozsonyban. Sokáig voltunk együtt, de már vége. Indiában is egyedül voltam. Egy numerológus mondta, hogy született kereső vagyok, aki vagy önmagát, vagy az igazságot keresi. Ezért szeretek utazni. Indiában egy hónapot töltöttem, méghozzá délen, ahol nem olyan nagy a szegénység. Ez az út is gazdagabbá tett, de nem azonosultam az ottani léttel. Tovább keresek. Thaiföld, Bali, Portugália nagyon tetszik, imádom a tengert, de északra is szeretnék eljutni egyszer.

* Inkább a szelíd, visszafogott, semmint a vad, szenvedélyes vörös benyomását kelti bennem. Finom, nordikus lényével…

… mediterrán típus vagyok. Nyár, víz, napfény, örök optimizmus. De a naivitás is megvan még bennem. Bízom az emberekben. Mindenkiben a jót keresem. Nagyon tudom élvezni az életet. Anyám gyakran meséli: már gyerekként is olyan volt a nevetésem, olyan tiszta, csengő, szívből jövő, hogy mindenki velem nevetett. Nem voltam sem rossz, sem dacos, de ha el akartam érni valamit, akkor azt el is értem. Van, aki már tizenöt évesen erős, kiforrott egyéniség. Én még mindig azt érzem, hogy formálódom. De már tudom, mit keresek, mi tetszik, és mi nem, mi az, ami vonz, és mi az, ami taszít, mi az, amiért megéri küzdeni, és mi az, amiért a kisujjamat sem mozdítanám. A tapasztalat okosabbá teszi az embert.

* Több darabban is vendégszerepel a pozsonyi Nemzetiben. A gyertyák csonkig égnek, Össztánc, A lovakat lelövik, ugye?

Az Össztáncban beugrással vettem át a szerepet. Csodás az élet. Ott voltam a darab bemutatóján, akkor még konzervatóriumba jártam. Óriási vágyat éreztem, hogy bekerüljek az előadásba. A főiskolán Martin Huba és Zuzana Kronerová növendéke voltam. Az Össztáncot a tanár úr rendezte, és amikor beugrót kerestek Zuzana Fialová szerepébe, én jutottam az eszébe. Hét éve mindenkinek azt mondom, aki erről kérdez, hogy beteljesült az álmom. Imádom az előadást, minden alkalommal boldogan játszom, mert szeretem az ilyen erős csapatmunkát.

* Kápráztató, ahogy Tomáš Maštalírral táncol.

Tomáš profi színész és remek táncos. Nagyon igényes volt velem szemben a próbákon, de én is a lehető legtöbbet akarom kihozni magamból.

* A Vízkeresztben énekel is, méghozzá úgy, mint egy igazi musicalsztár, és a zongora mellett sem jön zavarba.

Szeretem a zenét, a jó musicaleket, és a zongorához is odaülök néha-néha. De ha több időm van, a természet előnyt élvez. Fent lakom a Kolibán, nagyokat sétálok az erdőben.

* Akkor onnan ez a szemmel látható belső nyugalom, kiegyensúlyozottság.

A harmóniát meg kell, hogy teremtse magában az ember. Az nem jön magától. Van, aki csak akkor tud jól dolgozni, ha pulzál a feszültség körülötte. Neki az a hajtóereje. Engem meg azzal lehet leblokkolni. Én a szenvedést is az örömön keresztül fogom meg. Engem nem kell a próba során megtiporni, megalázni, darabokra szaggatni ahhoz, hogy hiteles legyek. Nekem szárnyak kellenek, pozitív érzelmek. Én csak azokból tudok építkezni.