Hol lehet FATIMA ÉS HUSSZEIN?

A történet nem fi kció és nem túlzás, sokszor és sok változatban megesett már, mert a nyugati keresztény és a moszlim kultúra közötti különbségeket úgy látszik, csak addig lehet leküzdeni, amíg minden rendben van. Amint a házastársak között konfl iktus alakul ki, az addig példamutatóan gondos és szerető férj egy csapásra zsarnokká változik. Nem azért, mert valóban az, hanem mert azokhoz a szokásokhoz és elvekhez ragaszkodik, amelyek szerint felnevelték. És ezen az sem változtat, hogy Európában mások a törvények, mert Mohamed tanítása egy moszlim számára mindennél erősebb parancs. Azt akarta, hogy arabul beszéljenek A múlt héten ezt kellett felismernie a máriatölgyesi (Dubnica nad Váhom) Daniela Hammoudovának is, akinek két gyermekét vitte el az apjuk ismeretlen helyre. A most 35 éves nő tizenegy éve ismerkedett meg a libanoni származású Mahmud Abbas Hammouddal. Egymásba szerettek, összeházasodtak, és hét évig éltek Mahmud szüleinél Libanonban. „Ezek még nagyon szép évek voltak, az egész család a tenyerén hordott, főleg miután megszülettek a gyerekek. De az állandó háborús veszély és a légiriadók miatt egyre jobban féltem, és meggyőztem a férjemet, hogy költözzünk Szlovákiába. Itt minden megromlott, nem volt képes alkalmazkodni, szlovákul egyáltalán nem akart megtanulni, és a kudarcokért rajtam töltötte ki a mérgét. A vállalkozása nem sikerült, dolgozni nem akart, és azt sem tudta elviselni, hogy én dolgozom. Folyton azt hajtogatta: egy rendes nőnek otthon a helye, sőt azt is elvárta volna, hogy fejkendőt hordjak. Napirenden voltak a veszekedések, egyre gyakrabban meg is ütött, és a gyerekeket arra kényszerítette, arabul beszéljenek. Ezért tavaly áprilisban úgy döntöttem, elválok tőle. Mindenbe beleegyezett, még másik lakást is talált magának a városban, ezért én sem akadályoztam, hogy találkozzon a gyerekekkel. Fogalmam sem volt róla, miben mesterkedik, pedig készült rá, mert a lakásából mindent elvitt. Most tudtam meg egy elárusítónőtől, hogy nála vásárolt egy csomó gyermekruhát, és tele volt a tárcája pénzzel. Gondolhattam volna, hogy mindenre képes, hiszen a fi unkat arra akarta rávenni, hogy éjszaka vágja el a torkom” – panaszolta a kétségbeesett fi atalasszony, aki február 9-e óta nem látta gyermekeit: a kilencéves Fatimát és az ötéves Husszeint. Apjuk, akivel már nem éltek egy háztartásban, szombaton reggel azzal vitte el őket, hogy a bajmóci állatkertbe mennek. Este ismeretlen telefonszámról hívta fel a feleségét, hogy egy barátjánál fognak aludni, és csak másnap mennek haza. Vasárnap reggel még egyszer telefonált, akkor azt mondta, hogy a gyerekek még alszanak. Azóta nem lehet elérni, mert a telefonját kikapcsolta. „Egyetlenegyszer vette fel, vasárnap délután, a háttérben hallottam a gyerekek hangját, de ő nem szólt bele. Rögtön világossá vált számomra, hogy elrabolta őket. Délután felhívott az Elefántcsontparton élő fi vére, hogy Mahmud már Szíriában van a gyerekekkel. Biztos vagyok benne, hogy ő adta a pénzt Mahmudnak erre az utazásra. Azt mondta, Libanonba tartanak, és ha még látni akarom őket, én is menjek utánuk, és éljek ott velük. Ezután felhívtam Libanonban a családját, de tőlük is csak azt hallottam, hogy egy rendőrkommandónak sem adják ki a gyerekeket, mert azok az apjukhoz tartoznak” – fakadt sírva a telefonban Daniela asszony. Libanonba Németországon át? Beszélgetésünk idején legalább abban reménykedhetett, hogy férje a gyerekekkel még Európában van. A rendőrségen ugyanis jelentkezett egy brünni taxisofőr, aki a sajtóban megjelent fényképek alapján felismerte Mahmudot és a gyerekeket. A férfi állítólag azt mondta neki, hogy Németországba utazik a testvéréhez. „Testvére nincs Németországban, de a legjobb barátja ott él, hozzá mehettek” – véli Daniela asszony. A nyomon azonnal elindult az Interpol is, de lapzártánkig nem akadt nyomukra. Bár az illetékes bíróság gyorsított eljárásban a múlt héten az anyának ítélte Fatimát és Husszeint, amikor elvitte őket, még az apjukat is épp olyan szülői jogok illeték meg, mint a nejét. A kiadatást elrendelő határozat tekintettel arra, hogy a gyermekek egészsége és lelki fejlődése van veszélyben, azonnal jogerőre emelkedett, ami nemzetközi viszonylatban is megkönnyíti az anya dolgát. Legalábbis elméletben, mert ha a gyerekek eljutnak Szíriába vagy Libanonba, onnan nagyon nehéz lesz visszahozni őket. A két közelkeleti ország nem írta alá a gyermekrablások áldozatainak jogvédelméről szóló nemzetközi egyezményt, ezért semmi sem kötelezi őket Fatima és Husszein kiadására. A negyvenéves libanoni férfi ellen a szlovák rendőrség az anya szülői jogainak megsértése miatt emelt vádat, mivel annak tudta nélkül vitte el a gyerekeket. Az édesanya azt mondja, azért sem hiszi, hogy már Libanonban volnának, mert a lánya útlevele nála van, a kisfi út pedig csak az ő útlevelébe írták be. Bár azonnal hozzáteszi, hogy a moszlim határőrök egy-két százdolláros fejében szívesen szemet hunynak efölött. „Egyszer beszéltem a gyerekekkel arról, hogy ha az apjuk akaratuk ellenére repülőre akarná ültetni őket, akkor a repülőtéren kiabáljanak. De Mahmud biztosan erre is készült, és elkábítja őket. Sok tanácsadója lehet az övéi között, mert ott most mindenki neki drukkol. Azt sem értem, hogyan hosszabbíthatták meg a szlovák hatóságok az itt-tartózkodási engedélyét, amikor feljelentettem őt, hogy megtámadott, válófélben voltunk, és már hónapok óta nem dolgozott.” A válasz az lehet, hogy a migrációs hivatal az idegenrendészet és a bűnügyi rendőrség különösebben nem kommunikál egymással, egy-egy eset minden részlete csak akkor áll össze, amikor már baj van. Most pedig nagy a baj, és senki sem merné megjósolni, mikor fogja az édesanyjuk viszontlátni Fatimát és Husszeint. Még az is lehet, hogy mire eljön ez az idő, addigra megszokják libanoni családjukat, és a tőle való elszakadás ugyanolyan fájdalmas lesz számukra, mint a mostani. Mint mindig, amikor a felnőttek az egymás elleni harcban a gyermekeket használják eszközül, elfelejtve, hogy nekik elsősorban biztonságra és mindkét szülőjük közelségére van szükségük.