Hivatalból legendává

A Volgával való utazás személytől függően jelentősen eltérő érzéseket hagyott az emberben. A kommunista párt vezetői és az államosított üzemek igazgatói a kényelmes hátsó kanapén legfeljebb azon aggódhattak, teljesül-e az ötéves terv, az autó vezetését hivatásos sofőrre bízták. Ők tekerték a méretes kormányt, kapcsolták a mindössze háromfokozatú váltót, és suhantak a gyér forgalomban, hogy a prominens utas időben célba érjen.

A kevésbé szerencsések a titkosszolgálat Volgájának csomagtartójában gondolkodhattak sorsuk további alakulásáról. Később a Volga kipróbálásának egy kevésbé kockázatos formája hódított, utasként lehetett autózni a gyakran taxiként használt szovjet limuzinban.

A Volga M21 rendelkezik a szovjet autók legismertebb tulajdonságaival: egyszerű, masszív, a szovjet viszonyokhoz tervezett nagy hasmagassággal és hatékony fűtéssel, valamint egyes amerikai autókra emlékeztető formatervvel, bár ez utóbbit nem hangoztatták. A Volga mégis feltűnő jelenség, bemutatását követően 60 évvel végképp.

4,8 méteres hosszával, 1,8 méteres szélességével, de főleg 1,6 méteres magasságával csak teherautók közé beparkolva nem tűnik ki. A méretek ellenére mégis dinamikusan hat a formaterv, a hátsó ajtóknál kiszélesedő karosszéria követi a motorháztetőre szerelt szökkenő szarvas motívumát, álló helyzetben is úgy tűnik, a Volga ugrásra készen áll. A beltér is hatalmas, a hátsó utasok lábtere irigylésre méltó. A rázós, macskaköves utcákon vezető próbaúton sem volt kényelmetlen az autó, a puha ülésekbe belesüpped az ember. Érdekes részlet a sebességmérő áttetsző, zöld plexi kupolája, a műszerfalon a beépített rádió és az óra dominál.

Az autót egy nem kifejezetten erős, de tartós, 2445 köbcentiméteres négyhengeres motor hajtja, 65 lóerős maximális teljesítménnyel.

Bielik János zselízi gyűjtő több, különböző márkájú autóval is rendelkezik, ám volgás márkatalálkozókon vesz részt leggyakrabban, Szlovákiában és Magyarországon egyaránt. 3. szériás Volgája a prágai tavasz esztendejében, 1968-ban készült. Az autót hosszú évek óta birtokolja, nemrégiben új, kétszínű fényezést kapott, ez még látványosabbá teszi, mindenhol megcsodálják, lefényképezik. Bár az ugró szarvas szobrát gyárilag csak a korábbi szériákra szerelték, e nélkül mégsem igazi egy M21-es Volga, ahogyan egy régi Mercedest is csak csillaggal az elején illik egy kanyarba terelni. 

Összesen több mint 600 ezer M21-es Volga készült, így bőven maradt még túlélő példány, de Csehszlovákiából nagyon sok visszakerült az egykori Szovjetunióba, így hazánkban nem túl nagy a választék. Eredeti állapotban csak kevés Volga maradt meg, állami autók lévén sokat futottak, ezért is tartják jelenlegi tulajdonosaik oly nagy becsben a 21-est.