Hitler igen, VAN GOGH NEM?

Francis Galton, az eugenika atyja angol volt, támogatói között számos kiválóság akadt, és az első, eugenikai fogantatású törvényt az egyéni szabadságjogok élharcosa, az USA hozta. Francis Galton (1822–1911) brit antropológus, Charles Darwin unokaöccse 1885-ben egy kiáltványban fejtette ki az eugenika lényegét: „Fejlesszük saját fajunk emberállományát, ahogy azt más fajokkal is tettük. Szaporítsuk az emberiség legjobb, ne pedig a legrosszabb példányait.” Ezt hivatott kifejezni az általa létrehozott eugenika elnevezés is (görög eu génosz – jó származéksor). 1869-ben megjelentette Hereditary Genius (Örökletes géniusz) című tanulmányát, és a könyv egy csapásra bestsellerré vált, Angliában és külföldön egyaránt. Lényege az a megállapítás, hogy a gyorsan fejlődő orvostudomány, az egészségesebb táplálkozás és a jobb higiénés körülmények gátolják a törzsfejlődést felügyelő természetes kiválasztódást, tehát olyan egyedek is életben maradnak, akiket korábban a természet halálra ítélt. Mivel a szellemi és fi zikai képességek örökletesek, és a „kevésbé alkalmasak” túlélése rontja az átörökített tulajdonságok „készletét”, ezt a „felsőbbrendű” születések elősegítésével és az „alsóbbrendű” születések korlátozásával kell orvosolni. G. B. Shaw is támogatta Galtonnak rengeteg híve és követője támadt, köztük olyan hírességek, mint G. B. Shaw, H. G. Wells (ő egyenesen a „selejtesek” sterilizációjáról beszélt), Julian Huxley biológus (Aldous, a híres író bátyja) és J. B. S. Haldane, a népességgenetika megalapítója. Shaw Az ember és a felsőbbrendű ember című művében ezt írta: „Bátorság híján gátoljuk a természetes kiválasztódás játékát a fi lantrópia fedezetében; semmittevőkként elhanyagoljuk a mesterséges kiválasztást a fi nomkodás és erkölcs fedezetében.” Galton és hívei kiszabadították a szellemet a palackból, és az állampolgárait a tulajdonának tekintő állam vehemensen nekilátott, hogy meggátolja a „legrosszabbak” szaporodását. 1910 és 1935 között több mint 100 ezer gyengeelméjűnek minősített személyt sterilizáltak az Egyesült Államokban, ahol a kelet-európai bevándorlási hullám okozta hisztéria, majd az 1930-as évek gazdasági válsága különösen kedvezett az eugenika térhódításának. Svédországban 60 ezer, Németországban 40 ezer emberen végezték el a beavatkozást, Kanada, Norvégia, Finnország, Észtország és Izland is törvénybe iktatta a kényszerű sterilizálást. Érdekes módon épp Anglia nem hozott ilyen törvényt, az egyéni szabadság tiszteletben tartására hivatkozva. Az Egyesült Államokban viszont már 1865 óta folytak a kényszersterilizálások: elsőként Texasban vezették be, a bűnözőkkel szemben. Pennsylvaniában 1889 óta sterilizálták a szellemi fogyatékosokat, Indianában a gyengeelméjűek mellett az epilepsziásokra is kiterjesztették a törvény hatályát. Virginia államban a kényszersterilizálást engedélyező törvény még a 20. század hetvenes éveiben is érvényben volt. Balos eugenisták Galton gondolatai általában a protestáns országokban találtak termékeny talajra, itt is elsősorban baloldali körökben. A mai közhiedelemmel ellentétben, amely az eugenikát szinte kizárólag a náci Németországgal hozza összefüggésbe, hamarabb alkalmaztak eugenista törvényeket liberális és szociáldemokrata, mint totalitárius rendszerekben. Dániában például egyedül a konzervatívok ellenezték a bevezetését 1929-ben, és a baloldal szorgalmazta a leghangosabban. Ez utóbbi még a kiskorúakra is kiterjesztette, sőt megszavazta a kényszerkasztrálást is. Németországban szintén a baloldal volt a legnagyobb szószólója, különösen az 1929-es gazdasági válság idején. Az eugenikát lelkesen támogatta a Német Szocialista Orvosok Szövetsége is, amelynek számos zsidó orvos volt tagja. Az állami eugenikus intézkedéseket sürgető Német Szövetség a Népfelemelésért és Átöröklésért fi nanszírozását a Rotschild Bank biztosította. Még a Nobel-díjasok is! Alexis Carrel (1873–1944) rendkívül elismert francia sebész és orvosbiológus volt, a szervátültetés egyik úttörője, 1912- ben megkapta az orvosi és fi ziológiai Nobel-díjat. Az USA-ban működött, jó barátja volt a híres repülős, a később nácibaráttá lett Charles Lindbergh. Az első világháború alatt visszatért hazájába, és az égési sebek újfajta kezelésével rengeteg ember életét mentette meg. 1935-ben világsikert aratott Az ismeretlen ember című műve. Német kiadásának előszavában elismerően írt a hitleri Németország „kisebbségeket, elmebetegeket, bűnözőket” likvidáló törvényeiről. Az eugenika és a fasiszta eszmék híve lett, aktív tagja Jacques Doriot fasiszta pártjának. A fasizmus bukása után maga Eisenhower amerikai elnök kérte a Carrelt felelősségre vonni akarókat, hogy ne essen bántódása. Hermann J. Müller (1890–1967) amerikai genetikus (orvosi Nobeldíj, 1946) nagy híve volt a Szovjetuniónak, és szerette volna, ha ott is bevezetik az eugenikus törvényeket. 1936-ban elküldte ajándékba Sztálinnak egyik könyvét, ahol azt bizonygatta, hogy „Egy vagy talán két évszázad múlva lehetővé válik, hogy az emberek többsége ugyanolyan született képességeket mutasson fel, mint Lenin, Newton, Leonardo da Vinci, Pasteur, Beethoven, Omar Khajjám, Puskin, Szun Jat Szen, Marx.” Magát Sztálint azonban kifelejtette a névsorból, így nem csoda, hogy a szovjet diktátor szinte minden tudóst likvidáltatott, aki részt vett az eugenikai vagy orvosgenetikai kutatásokban. Jacques Monod (1910–1976) francia biokémikus (fi ziológiai Nobel-díj, 1965): „Az emberi faj feljavításának egyedüli módszere egy eltökélt és szigorú szelekció végrehajtása lenne. Ki akarja majd, és ki meri majd megtenni?” Konrad Lorenz (1903–1989) Nobel-díjas osztrák etológus: „Az emberiesség érzése, amelyet külön-külön mindenki iránt éreznünk kell, szemben áll az emberi faj érdekeivel. Az aszociális elemek iránt érzett szánalom megakadályoz bennünket abban, hogy megvédjük a normális lényeket. Egyébként emberekről beszélve már a felsőbbrendű vagy alsóbbrendű jelzőket sem használhatjuk anélkül, hogy a gázkamrák melletti kiállással gyanúsítanának.” Francis Crick (1916–2004) Nobel-díjas angol fi zikus és biokémikus, aki James Watsonnal közösen fedezte fel a DNS molekuláris struktúráját, azt ajánlotta, hogy az újszülöttet addig nem kellene elismerni embernek, amíg át nem megy egy, a genetikai állományát tanúsító teszten, amelyen ha megbukik, elveszíti az élethez való jogát. Lehet, hogy pár évtized múlva megvalósul Crick tesztje: a jövő Dosztojevszkije és Van Goghja megbukik, az új Hitler zöldet kap.